A héten volt a sajtótájékoztató a
Kultiplex bezárása ellen, amire természetesen elmentem, elvből is, meg hálából is. Elvből, mert elnézve az IFI-Park romjait, csak sajnálom, ha bezárnak egy szórakozóhelyet, ahol fiatalok össze tudnak jönni, és kicsit többet kapnak, mint egy diszkóban. Szomorú, ha egy parkolóház fontosabb, mint a fiatalok.


Persze mindig van ellenérv, hogy zajos, meg részeg randalirozás folyik, de ennek alapjan minden szórakozóhelyet be lehetne csukni. Ez nem indok.

A Kultiplex valóban egy hely, ahol kulturális élmények is érhetik a vendégeket: filmek, előadások, zene. Fóruma olyan dolgoknak, amiket a fiatalok másutt nem taláhatnak meg, holott éppen a koruk miatt még minderre különösen fogékonyak. Nevezzük undergroundnak, de mindegy mi az, ahol az átlag kommerciális világtól eltérő dolgok történhetnek. Nagy szükség van az ilyen helyekre, mert ezek a kreativítás melegágyai. Annyit hallom, hogy falakba ütköznek bármerre is akarnak elidulni, inkább ezeket a falakat kellene lerombolni mintsem egy kulturális intézményt!



A hála azért, mert itt volt az első kiállításom a Kendermag Egyesület egyik rendezvényén, “Sex Drugs and Rock and Roll” címmel.

A fotókat erre a rendezvényre csináltam. A munka élmény volt, és a képek is sikert arattak. A party ráadásul csodás volt. Távol álljon tőlem, hogy drogokat népszerűsítsek, de az ügy megér néhány sort.


Bűnözőket csinálni a fogyasztókból, akik “káros szenvedélye” kevésbé káros, mint egy pohár sör, elfogadhatatlan. Persze a marie jane-ről beszélek, nem a kemény drogokról. Az köztudott, hogy a világ két leghalálosabb drogja, az alkohol és a nikotin, legálisak, és regényeket lehetne írni az alkohol világáról: a drog, ami zseniális tehetségeket vett el ideje korán az emberiségtől, és említhetném még a rengeteg karambolt, agressziót, erőszakosságot, amit okozott. Ugyanakkor egy vagy két joint elfogyasztása sem késztet embereket, hogy speed démonná változzanak, vagy szétverjék bárki fejét egy amúgy kellemes szórakozóhelyen.


A nikotinról köztudott, hogy nehezebb leszokni róla, mint a herionról. Millió közhely kering a témáról, de közben ott van a régi mondás, hogy “sosem szabad alábecsülni az emberiség önromboló képességét, vagy vágyait.”


Sajnos egyre több a stressz, amit valahogy le kell vezetni, és erre egyre több ember önmagát gyógyítja így vagy úgy. Ugyankkor a régi szép időkben is berúgtak az emberek, és főníciai gályákon szállították a hasist. Tehát semmi új sincs ebben, csak az emberek képmutatása, hogy önigazolásból, vagy más érdekből szétválasztanak hasonló dolgokat.


Egy szó mint száz, egyik drog sem különösen jó bárkinek is, de nem az egészségről szól mindez, hanem a törvényről. A törvény pedig rossz. És mint Al Capone példája mutatja, a prohibíció sosem működött.


Ezt a témát annyira túltárgyalta mindenki, hogy nem tudnék újat mondani, csak szerettem volna megemliteni, hogy miért vállaltam el a képek készítését.