Még réges régen, talán igaz sem volt, az ős Neotonnal kezdtem. Pásztor, Galacz, Balázs Fecó, Debreceni, és még Rédei Gábor felállással. Ez volt az első, amikor valóban felkértek, hogy dolgozzak. Promó anyag, sőt, maga a “Bolond Város” borítója is az én kezem munkája volt.
Abban az időben persze koncertről ki, koncertre be rohangásztunk, és fotóztunk bárkit, akit lehett. Ez persze bizonyos hírhedtséget kölcsönzött a szakmabeliek között, de ne beszéljünk a szép lányokról, akik a zenészek körül sündörögtek.
Szeretek zenészeket fotózni, mert nagyobb kihívás, mint a színészek, hiszen azok hiúbbak, míg a régi bandák, (nem a boy band-ek) nem adtak annyit a külsőre, szóval kicsit nagyobb volt a kihívas, csak azért fotóztatták magukat, mert kényszerítve voltak rájuk. Pláne az igazi “rockerek”! Így volt ez Amerikában is, de erről már írtam korábban.
Úgy látszik, hogy a régi mondás igaz: “Minél jobban változnak a dolgok, annál inkább ugyan úgy maradnak!” Hát így történt most is. Valaki egy bulin adott nekem egy CD-t , ami bár nem az én stílusom volt, de nagyon tetszett, mire jött a kérdés, “Akarod-e fotózni őket?” Mire én: Naná!
Így került hozzám a Copy Con. 5 nagyon jó arc Szolnokról.
A fotózás nagyon jól sikerült, sőt, megismételtük később, amikor az A38-as hajón tartott koncertjük előtt két nappal a CD borítójukat is megcsináltam gyorsan.
A kiállításomra ők is eljöttek, sőt az utána tartott bulira is, ahol hajnalig mulattunk. Ugyanez a koncerten a hajón is megismétlődött, bár a hazafelé vezető útra nem annyira emlékszem.
MC Kemon, és a Love Alliance voltak a következők.
Talán személyesen a legjobban azt szeretem, ha zenészket fotózok, mert előttük nem kell mentegetőznöm az “öreges” zenei ízlésem miatt. (Kinks, Pretty Things, Hendrix, bár fotózáshoz az utóbbi nem annyira alkalmas) Nekik nyugodtan játszhatom a kedvenc CD-imet, még örülnek is neki, ugyanakkor azok a fiatal, nem zenész modellek, akik jönnek hozzám, inkább a mai discot igénylik, ami néha lehet motiváló, de kicsit unalmas.
