Hollywoodban a sztárokat figyelmeztetik, hogy vigyázzanak a gyerekekkel és az állatokkal való közös fellépésre, mert ellopják a show-t. Hát, igen.

Nekem azonban talán életem legszebb napjait adták. Először a kedvenc “portrémról”.

Az állatkertbe kellett elmennem egy zebrát lefotózni. A fotózás gyorsan megtörtént, és akkor megláttam a gorillát. Akkora volt, mint egy hegyomlás, és tudta is. Hála Istennek, nálam volt egy 1000-es lencse, és így született meg a kedvenc portrém erről a magasztosan gyönyörű állatról.

Aztán jöttek a cicák. Valamilyen B filmhez promó anyagot kellett csinálnom, amelyen egy oroszlán és a főszereplő lány együtt volt. Örömmel vártam a napot, mert már volt élményem velük, legalábbis közvetve. Atyám egy hasonló fotót készített a stúdiójában. Az oroszlán első dolga volt, hogy bement a WC-be és lefetyelt a vízből. Sajnos a hely túl kicsi volt, így beszorult. Ott állt szerencsétlen, az állatok királya ebben a megalázó pozícióban, és se ki, se be.

Mire az idomár azt mondta: Semmi baj, fogd meg ott, én meg majd húzom! Mire én: Te hülye, ott vannak a fogai! "Ne izgulj!" - volt a válasz, én meg minden bátorságomat összeszedve, megfogtam a fülét, és elkezdtem tolni. Túléltem. Sőt, nem csak, hogy túléltem, de utána az oroszlán az egész fotózáson kizárólag velem foglalkozott, hálából, hogy kihúztam egy zavarba ejtő helyzetből.

Na, ugorjunk előre. Egy külső felvétel, a Soledad Canyon-ban. Miután mozikban használt állatokról volt szó, minden volt, a kígyóktól a tigrisig. A mennyekben éreztem magam. Tévedés ne essék, nem vagyok különösebben bátor, és ezek nem annyira szelídek, de valahogy nem féltem. A lényeg, hogy a képek elkészültek, és utána magam számára csináltam egy párat. Nagyapám mindig mondta, hogy a kifejezés a legfontosabb. Íme!

Bundi, a tigris, valahogy megkedvelt, mert egész nap a sarkamban volt, és elhalmozott minden kedvességgel, amivel egy ekkora állat el tudott. Az előző posztban közölt képet és a nyalakodást ő kezdeményezte. Sőt! Két dologra figyelmeztettek: Nagyon fontos, hogy egy tigris előtt és után ne menjek! Ha előtte vagy, akkor elgáncsol, ha mögötte, akkor “megjelez”, vagyis lepisil. Látszott, hogy kedvelt, mert valóban elgáncsolt, de hála Istennek a másik dologtól megkímélt.

William Blake, a “Tigris” című versében, amely szerintem az egyik legszebb vers a világon, arról ír, hogy Isten megteremtette a tökéletesseget a tigrisekben. Hát, igaza volt.

Sok jó dologban volt részem az életben, de ez a pillanat talán a legszebb emlékeim közé tartozik.