Ilyenekre költöttem a pénzem

2008.06.18. 16:43

"The pissed off Volkswagen"  (a dühös VW)

Egy cikket olvastam az Indexen a “zöldséges Porsche”-ról, a 924-esről, és nagy örömre volt, hogy itt is vannak kedvelői ennek a típusnak.

Még az ötvenes években volt szokás, hogy kijártunk a Duna szállóhoz, vagy a Szigetre nyugati kocsikat nézegetni. Ott láttam meg életem első Morgan-jét. Na, SZERELEM első látásra. Olyan is lett.


Megérkezvén Amerikába első dolgom lett venni egyet. Egy 1956-os hosszú hűtőrácsos TR 3 motoros MORGANT. Valóban szerelem volt, főleg a csalódasok, és a válás miatt.

Ahhoz képest, hogy kézzel 750 darabot gyártanak belőle, és kész motort raknak bele, életem legszarabb autója volt. Gyönyörű, és ha megy, akkor egy élmény is vezetni, hiszen a sokat emlegett fa alváz csavarodik és élmény még egy hegyi út is. Ha megy.

De sosem ment! Akkor tanultam meg, hogy valójában, mit is jelent az angol kifejezés “motoring enthusiast”! Nem azt, hogy valaki imád vezetni, hanem valójaban a csodás angol járgányával való bütykölést egy egész héten keresztül, csak hogy vasárnapra guruljon. (Régi angol viccek közül a kedvencem, hogy miért nem gyártanak TV-ket? “Mert nem tudnak olyat csinálni, amiből folyna az olaj!”) Egy szó mint száz, fantasztikusan néztünk ki a Morgannal. Azon a három napon, amikor ment.

Aztán egy napon egy haverom nyaggatott, vigyem már el egy körre vele, és a bemutató úgy végződött, hogy egy kanyarban én jobbra, a bal első kerekem meg balra tartott. Elég volt!


Valaki hirdetett egy Opel GT-t 500 $-ért, mondtam, kiprobálom. Úgy nézett ki, mint egy Corvette, csak kissebb, meg lassúbb, de jobban kanyarodott. Egy szó mint száz, lehet hogy mindenki szidja az Opeleket, de én egyszerűen nem tudtam elrontani.

Már volt másik kocsim is, szóval mondtam magamnak, addig vezetem, míg szét nem esik. Még olajat sem cseréltem benne, de a csökönyös kis dög mindent túlélt. A végén 1000 $-ért eladtam.


Akkor jött a Porsche mánia. Kicsiben kellett kezdeni. Mindig szerettem volna egy középmotoros autót, szóval vettem egy 914-est. A 2 literes motor ki lett fúrva 2.4-re, és  verseny felfüggesztés volt rajta, szóval ment, mint a golyó. Sajnos egy részeg leány véget vetett az élménynek, és új kocsi után kellett néznem.A szerelőmnél volt egy másik.

Na, ez  már más volt. 914/6. Sorszámmal, mindennel, kivéve hogy motor nem kicsi, hanem egy Webber karburátoros, 3 literes SC motor. Voltaképpen minden át volt építve rajta, olyan volt mint egy skateboard, persze kívűlről semmi sem árulta el, hogy mi van benne, kivéve a kerekeit. Az akkor divatba jött magnumos Ferrari tulajdonosok kissé meglepődtek, amikor elmentem mellettük. Akkor még fiatal voltam, és bohó (hülye).

Sajnos meg kellett tanulnom, hogy részegek valami miatt haragszanak erre a típusra, amikor egy barom átment a piroson, és az autómból csak a motor maradt meg. És az üveg a fejemben még pár évig.


Mint minden rosszban, ebben is volt valami jó is, hiszen maradt egy tökéletes motorom meg némi pénzem, és mindig álmodoztam egy 1972-es RS Carrera-ról, így hát, gondoltam, építtetek egyet.

Vettem egy 72-es Targát (California), átvagdaltuk a karosszériát, belement minden, ami kellett, és lett egy csoda autóm.

Persze lehet vitatkozni, de nekem a régi Porschék a kedvenceim, semmi elektronika, kurblival kell letekerni az ablakot, és táncol a seggük, süvölt a ventilátor a hátadban, ráz, és mégis úgy éreztem magam, mint a Red Baron! Élmény!

Aztán valami más kellett, és jött a Ruebens Porsche. A 928! Azért Ruebens, mert olyan szép hatalmas segge volt. És 28 mérföldnyi elektromos vezeték, és minden, ami ezzel jár.

Valóban más volt. Kézi váltóval, (én hulye), ami valójában opció volt, de úgy ment, mintha rá lett volna festve az útra. Sajnos viszont komplikált és drága volt javítani, de soha semmi baj nem volt vele, csak néha nyüglődött az elektronika benne. Egyszer bezárt, és nem tudtam kijönni belőle. Biztos megsértettem.

A lényeg, hogy az egész stúdiófelszerelésem belefért, szóval a barátaim a “Peter 160 mérföldes furgonjának” hívtak.

Nagyon sokáig megvolt, de egy nap ráébredtem, hogy öreg vagyok már bohócnak, és vettem egy automata Bimmer-t, ami kényelmes, kissé unalmas, de még mindig megvan.