Időt és kalóriát nem sajnálva végigettük az utunkba kerülő budapesti lángososok kínálatát. A felhozatal szinte mindenhol jó, a választék pedig megdöbbentő. Találtunk olyan helyet, ahol harmincféle lángost árulnak. Érdekes módon a piaci vásárlás közbeni lángosevés nem vált áldozatává a hamburger kultusznak, sőt virágzóbb, mint valaha. Vannak piacok, ahol két lángosárus is működik egyszerre, ami mindenképp jót tesz a minőségnek, de az árak az árkartellbe való tömörülés miatt jóformán fillérre egyformák. Az alap a sima lángos volt, aminek ára 140-160 forint egységesen, volt ahol külön kiírták, hogy a fokhagyma ingyenes. Köszönjük!
Ami feltűnt még, hogy nagy valószínűség szerint a lángosban a legdrágább a szalvéta lehet, ugyanis azt mindenhol sajnálják, olyannyira, hogy van, ahol nem is adnak. Kérdésünkre közölték, hogy a lángoshoz nem szokás szalvétát adni, mert ott van alatta a papír. Mi majdnem mindenhol a sajtos-tejfölös változatot kóstoltuk, talán az a legnépszerűbb. Teljes sorrendet nem állítottunk fel, de a véleményünk szerinti legrosszabb és legjobb lángos lelőhelyét eláruljuk.
Lehel téri piac: Két lángosárus is van a piacon, az egyik közvetlen a bejárat mellett, a másik a piac közepén található. A sima mindkét helyen 140 forint, a sajtos-tejölös a bejáratnál 250, középen 290 forintba kerül. A bejárati árul még palacsintát is, a középen árusító pedig házi fánkot, amit nem kóstoltunk, de nagyon jól nézett ki a közepén az eperlekvárral.
Skála piac, Fehérvári úti Vásárcsarnok: Itt is két árus között választhatunk, mindkettő a harmadik emeleten található. A sima 150, a sajtos-tejfölös 300 forintba kerül. Miután megkaptuk a lángost, sétálgattunk vele, hogy lássuk, mit is ehetnénk, ha máshoz volna kedvünk. A piac kifőzdéi legalább 100 féle ételt kínálnak ebédidőben, főzeléktől kezdve a hurkán-kolbászon át a rétesig, jó áron, illatosan, gusztusosan. Olyannyira, hogy ide másnap is vissza kellett mennünk egy marhapörköltre, és egyáltalán nem bántuk meg, érdemes kipróbálni!
Nagycsarnok, Vámház körút: No igen, itt kapható a 30 féle lángos. A sima 140 forint, sajtos-tejfölös: 400 forint. Magyaros (magyaros szósszal, bármi legyen is az, virsli karikákkal, paradicsom szeletekkel): 500 forint. A lángos itt a legdrágább az egész országban. Volt a harminc között egy pár igazán furcsa darab is: például ízes lángos és cukros is. Az adag kicsi, nincs egy kinyitott tenyérnyi, a Fény utcai piacon ennek a kétszeresét kaptuk. Úgy látszik, a német turistákat ez egyáltalán nem zavarja, 11.30-kor annyian tolongtak a lángosos környékén, hogy a folyosón nem lehetett átmenni. Ez volt az egyetlen hely, ahol az eladó hölgy nem köszönt, sőt a köszönésünket sem fogadta, majd a legkisebb mosoly megeresztése nélkül dobta elénk amit kértünk, de a németek se részesültek különb kiszolgálásban.
Gondolom sejthető, hogy ezt a műintézményt ítéltük a legrosszabbnak. A földszinten viszont nagyon finom rétest árulnak a középső soron, azt érdemes megkóstolni, de az ára annak is elég borsos.
Garay piac, „ideiglenesen” a Rottenbiller utca 56., 58., 60.-ban: Kicsit féltünk a helytől, ugyanis még élénken élt bennem gyerekkorom lángosélménye a 80-as évek végéről, amikor a piac még az eredeti helyén üzemelt. Történt ugyanis, hogy édesanyámmal egy hétköznap délelőtt ettünk volna lángost, amikor is a bódéban már legalább 10 kisütött, kihűlt, szottyadt „izé” várt a sorsára. Ebből kaptuk meg az eladó nénitől. Felkiáltásunkra, hogy de hiszen ez hideg, a mikrós melegítést ajánlotta, mert nem süthet frisset, amíg a tálcán ennyi lángos sorakozik.
Szerencsére úgy láttuk, az a néni már vagy nyugdíjas lett időközben, vagy őt is elérte a kapitalizmus szele, ugyanis a lángos finom lett az évek múlásával a Garayn. Az árak ugyanazok, mint máshol, sima 140, sajtos-tejfölös 300. A helyiek a tzatzikis lángosra esküsznek, ami valóban nagyon jól nézett ki, de úgy láttam, hogy itt a sonkás-ketchupos változat is nagyon megy. Kapható még lekváros is, és ami a legjobb volt, málnaszörp is.
Gyöngyösi sétány, XIII. kerület: Hetente többször is járunk a Gyöngyösi sétányon, játszótérre menet, mégse láttam még soha a lángos feliratot, igaz, a kocsma mellett, egy tető alatt bújik meg, elég nehéz észrevenni. Lehet, hogy már tíz éve ott van, de lehet, hogy csak két hete nyitott, mindenestre azt rossz jelként fogtuk fel, hogy lángost evő embereket soha nem vettünk észre a padokon ücsörögni. Legyőzvén félelmünket kértünk két sajtos-tejfölöst 300-ért, és megállapítottuk, hogy egész jó! Kár, hogy amíg elkészült, egy részeg káromkodásait kellett végighallgatni, ezt betudtuk a rossz szomszédságnak.
Rákóczi téri vásárcsarnok: Kicsit nehéz megközelíteni a Rákóczi teret a 4-es metró munkálatai miatt, de dacoltunk az akadályokkal és leteszteltük ezt a sütödét is. A simát 160-ért, a sajtos-tejfölöst 300-ért árulják. Bizakodóvá tett bennünket, hogy az eladó hölgyet több vásárló is a keresztnevén szólította, úgyhogy egyik szokásos sajtosunkat lecseréltük egy virslisre, szintén 300-ért, amit nem is bántunk meg, annyira finom volt. Itt viszonylag kicsi a „fajtaválaszték”, de mindegyik remek küllemű volt, amit láthattunk.
58-as Lángoskert, Zugligeti út 101. A libegő szomszédságában található, nyitva tavasztól őszig. A sütöde egy régi villamosban üzemel, és egy kedves barátom hívta fel rá a figyelmünket. A hely pontos koordinátáit, még a neten is megtalálhatjuk. Nyáron egészen éjfélig sütik itt a lángosokat, kedvesek, sőt, evés után a kezünket is megmoshatjuk, ami nagyon hasznos szolgáltatás. Az árak itt is megegyeznek a szokásos budapesti árakkal. Amiben viszont különböznek a többiektől, az a hely tágassága, itt ugyanis akár negyvened magunkkal is ülve tudunk enni. Számunkra ez a hely volt az egyik legjobb, holtversenyben győzött a következő versenyzővel.
Fény utcai piac: Itt is két helyen kínálnak lángost a fáradt vándornak, a földszinten, illetve a legfelső szinten. A földszinti egyben halsütöde is, 15 féle lángossal. A sima kicsit drágább itt, mint a többi helyen, 180 forint, de ezt betudtuk a budai üzlethelységek magasabb árainak. Ha szerencsés időpontban érkezünk, akár Magyar Bálinttal is osztozhatunk a pulton, falatozás közben. A sajtos-tejfölösért 320 forintot kérnek, de vannak itt olyan különlegességek is, mint a pörcös, vagy a bolonyais lángos. Az emeleti sütöde közvetlen a lift mellett található, és tíz féle lángost kínál. Nem tudtunk ellenállni a sajtos-tejfölös-sonkás változatnak 360-ért, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A lángos akkora, hogy a felénél jóllaktam, aztán kihívásként kezelve az ügyet, még megettem a negyedét, majd feladtam. Megpróbáltam úgy kidobni, hogy az eladó hölgy ne lássa, nehogy levegyék az adagot, de mint asztaltársaságunk egyik tagja elmondta, évek óta nem romlik sem a mennyiség, sem a minőség. Ennek nagyon örültünk, maximális pontszámot szavazva mindkét Fény utcai lángos sütödének!
A végén következzen két kakukktojás:
Az egyik a Hold utcai vásárcsarnok, ahol legnagyobb szomorúságunkra nem árulnak lángost. Sőt, mintha maga a csarnok is kezdené leveszíteni igazi piaci arculatát, bár egy pár hentes, és zöldséges még hősiesen küzd a talpon maradásért, a piac inkább hasonlít egy déli ebédlő helyre. Persze megértjük mi, a környéken rengeteg bank, iroda stb. található, ahonnan több ezer éhes ember özönlik ki ebédidőben, és kiskosztümben elég veszélyes vállalkozás a lángos evés.
A másik kukktojás az megfelel a lángosos kritériumnak, de nem Budapesten, hanem Tokajban található, és csak véletlen került a felsorolásba. De ha már annyira belejöttünk a lángososok tesztelésébe, nem hagyhattuk ki, ha már ott jártunk. Milyen szerencse, hiszen a legkedvesebb kiszolgálásban volt részünk, ugyanis szép napsütésben ücsöröghettünk a főutcán, majd kihozták a lángost 1-1 tálcán (!), sőt 2-2 szalvétát is adtak mellé. Úgyhogy a különdíjat mindenképp a tokaji lángososnak ítéljük.
További írások, és receptek a Fűszer és Lélek blogon.
