Enni Mexikóban: ihatatlan kávé, isteni kakaó

Minisorozatunkban a mexikói étel- és italfogyasztásról számol be helyszíni tudósítónk.

Ebéd után csak egy kávéval tudok továbbmenni. Éltem pár évet Olaszországban és ott rászoktam a sűrű, krémes, bársonyos és méregerős kávéra. Egy pötty tejjel összemaszatolt, másfél centi kávé a pici csésze alján, és jól vagyok. Ilyet itt nem kapni. Sehol. Nincs.

A hozzám hasonló kávéfüggők rakjanak a bőröndbe egy egyszemélyes kotyogóst és valami zsíros olasz kávét, különben szenvedhetnek. A kávé Mexikóban hosszú. Végtelenül hosszúra nyújtott, híg, vizes és keserű, túlpörkölt kávétea. Ilyen az olasznak kikiáltott kávézóban, a gourmand étteremben és vendégségben is, mert így szeretik. Cukorral, tejjel talán iható, de nem rakok kávéba cukrot, a tejre meg finnyás vagyok.

Kínomban kipróbáltam a kávé kakaóval pótlását. Koffeint így nem kap a rendszer, de eddig is inkább a kávé íze kellett, nem a hatása. A valódi mexikói csokoládé és kakaó egészen szokatlan, darabos és durva, de nagyon jó. A csokoládéban nincs tejvaj, hasonlók. A leőrölt kakaóbabot cukorral, őrölt mandulával és fahéjjal olvasztják össze és öntik formákba. A saját készítésű csokit kedves mamik árulják a piacon. Ez magában is ehető, de forró vízben oldva kész a könnyű, habos kakaó.

Kávézókban lehet kérni tejjel is, de a kakaó hagyományosan vízzel készül.

 

Oszd meg másokkal is!
Mustra