Február tizedike körül láttam először 2008-ban epret, az újpesti piacon. Valódi, piros, hatalmas epret. Persze spanyol import volt, és kilóját mintegy 800 forintért adták, és eszembe juttatta a télen, Amerikában megfigyelt gigantikus epreket. A képen látható darab dobozának alcíme az, hogy „the finest berries in the world”, azaz a cég állítása szerint ezek a világ legfinomabb eprei, de én ezt kétségbe vonom. Szerintem az apró, kicsit szőrös, nem is annyira piros, hazai eper a legzamatosabb, amelyet viszont csak a valódi idényben lehet kapni.
<>A képen látható – valószínűleg, bár bizonyítani nem tudom –
genetikailag módosított, hatalmas és vízizű példány semmiképp sem lehet a gyümölcsök királya, bár kétségtelen előnye, hogy az üvegázban elő lehet állítani télvíz idején is, vagy lehet importálni sokszáz kilométerről (ami ugye elég környezetszennyező megoldás). Ugyanez igaz az óriás, ámde seízű paradicsomra, a hatalmas szemű, magtalan szőlőre, és egy sor másik GMO-zöldségre és -gyümölcsre. A génkezelt ételek bármikor elérhetőek ugyan és ellenállóbbak a betegségekkel szemben, viszont nem tudni, hogy ha ilyenekkel táplálkozunk, milyen hosszútávú egészségügyi hatással kell számolnunk. Nálunk egyelőre moratórium él a GMO-növények termesztésére, azaz nem engedélyezett a termesztésük, de
ki tudja, meddig. Ön szeretné, ha az év bármely hónapjában vásárolhatna gigászi méretű, színes, ropogós epret?
