Anna Wintour múlt hétfőn múlt 59. Igen, ő az, akinek kedves karakterére épült az Ördög Pradat visel című, a témaválasztás ellenére határozottan nézhető film.
Jövőre, hatvan évesen mást is fog ünnepelni, akkor lesz húsz éve a főszerkesztője az amerikai Vogue-nak. Nem egészséges ugyanaz a kreatív vezető ennyi ideig, de fáradhatatlan és változatlan lelkesedése miatt ő az egyedüli kivétel. Őrültsége és kiváló ízlése nem véletlen, hiszen nem amerikai, hanem angol, Londonban született, ott is nőtt fel.
Korán kezdte a lázadást, nem volt hajlandó az iskolai egyenruhát hordani és 14 évesen vágatta magának az akkor szokatlan, azóta is változatlan frizurát.
Az iskolát hamar otthagyta, már fiatalon tudta, ő a Vogue főszerkesztője akar lenni, a divatot meg vagy érzed, vagy nem, gondolta, mindenesetre az iskola időpocsékolás. Koncepciója végül bejött.
Sok befolyásos, és idősebb pasin gyalogolva felfelé, 1975-ben, a Harper's Bazaar asszisztensi pozíciójából lépett le New Yorkba. A Bazaarnál viszont Helmut Newtonnal olyan vad anyagokat készítettek, hogy rögtön az amerikai Bazaar főszerkesztő-helyettese lett. De ahogy az angol, az amerikai főszerkesztővel is gyorsan összekaptak Wintour őrült ötletein, ezért onnan is kirúgták. A forradalmi ötletek, strapabírás és tehetség kívülről nézve mindenkinek sokkal vonzóbb volt, mint a lehengerlő és erőszakos Wintourral a közvetlen munka. Az amerikai Bazaar után jött össze egy kicsit Bob Marleyval.
Aktuális pasija, John Bradshaw segítette egy divatszerkesztői álláshoz a Viva magazinnál, ott kapta maga alá az első asszisztenst, innen indult a legenda: Wintour a legnehezebb főnök. Az újság 1978-ban bedőlt, Wintour egy kis szabadság, majd a Savvy magazin után Került a New York-hoz, ahol végre elkezdték komolyan venni.
A New Yorknál évekig kitartóan tolta a szokatlan divatanyagokat, ő rakott először hírességet divatmagazin címlapjára, ami elképesztő siker volt, ma is működőképes módszer. A Condé Nast, a Vogue kiadójának egyik vezetője, Alex Liebermann szúrta ki Wintour munkáit és áthívta az amerikai Voguehoz kreatív igazgatónak. Wintour 1984-ben megházasodott, 1986-ban született a fia, és ugyanekkor nevezték ki a brit Vogue főszerkesztőjének.
A nyolcvanas években Wintour észrevette az új, jól kereső női társadalmi csoportot, és igényeikre összpontosításával tette sikeresebbé a magazint. 1971-ben, egy kis kitérő és néhány Conde Nast kiadvány rommá reformálása után kapta meg az amerikai Vogue főszerkesztői pozícióját. Az amerikai Vogue addigra egy életmódmagazinná butult, a divatot régen háttérbe szorították. Megérkezése után rögtön a címlapot vette kezelésbe, kevésbé ismert modelleket használt, kültéri fotókat készíttetett a steril stúdióportrék helyett és drága couture darabokat kevert olcsó ruhákkal egy öltözeten belül. A Vogue-ot visszatessékelte a divatmagazin kategóriába, így megszabadult az Elle és a Harper's Bazaar konkurenciáitól is.
Wintour ötletei és befolyása a divatházakban nem jelentéktelen. Ő bátorította az unalomba fulladó Diort, hogy alkalmazza az őrült Gallianót, kapcsolataival segíti a fiatal tervezőket.
A szigorú és hatékony napirend szerint élő Wintour totális hatalmat gyakorol lapja felett. A fotósok csak polaroidokon bemutatott beállítások után kezdhetik a munkát, minden képet le kell adniuk és Wintour minden egyes cikket átolvas a nyomdába adás előtt. Ragadozóhoz méltó az ízlése a gasztronómia terén is: Steak és füstölt lazac a kedvencei. És gátlástalanul hord valódi szőrmét, ami miatt rengeteget támadják.
Wintour a helyén kezeli a divatot és szem előtt tartja a legfontosabbat bármelyik művészeti alkotás létrehozásakor: "Egy jó divatfotó legalább annyit elárul a világról, mint a napilapok címoldala" Öncélú majomkodás kizárt. (A szöveget a szerző eredetileg itt publikálta: dzsörzé.hu)
