Barátnőm ajánlotta a helyet, de Dunabogdányban van. Nem baj, nézzük meg, egy jó ebédért bármikor autózunk egy órát. Itt voltak olasz barátaink is, akik tengerparti gyerekekként csak a pisztrángot eszik meg az édesvízi repertoárból. Az se baj, mert ez egy pisztrángétterem.
Siesta Café, murva, ponyvasátor, Dunapart, napsütés, rögtön szimpatikus, nem gyúrnak a dizájnra. Van Pesten elég halálunalmas konyhát vivő lakberendezési bravúr, mennyire nem tud egyik sem érdekelni. A tulaj pörög az asztalok között, lendületes figura, itt olvashatnak vele interjút, a télen-nyáron működő sütöde-étteremben az ő saját nevelésű halait lehet fogyasztani.
Az étlap tíz sor. Kétféle leves, néhány variáció pisztrángra és a legjobb rész: helyben rendelésre füstölt pisztráng, még melegen. Levest kihagyjuk, kérünk natúr, kakukkfüves, szarvasgombás és a ház pestójával készített halat, és egy füstöltet desszertnek.
Megjönnek a ropogósra sütött halak és nekiállunk lelkesülni. A natúrt direkt a hal íze miatt kértem és jól tettem. Finom vaj fűszerezi a lágy húst és még a bőrét is megettem, amiért amúgy nem rajongok, sőt, szétszedtem a fejét is és kipucoltam. Életemben először. A kakukkfüves tetszett a legjobban, sose próbáltam még halhoz, sertés mellé használom lelkesen, innentől pisztránghoz is. Haltudós genovaiak is lelkesen hümmögnek, pedig a java még csak most érkezik. Kaptunk kóstolót a sajtos-illatos és puha sárga gévagombából, lazán egy kis vajon megfuttatva, bazsalikommal felütve, még csak nem is hallottam róla, pedig mennyire szeretem.
És a fénypont, a koromtól fekete füstölt hal. Pár pillanatig csak nézzük, egyikőnk sem evett még halat rögtön a füstölőből. Lehúzom a bőrét és csak nézzük, ó de szépen folyik a húson végig a füstös illatú zsír, jaj mi lesz még itt.
Volt is jaj. A Siesta Caféba járnak oroszok. Sokat. Nekik vannak fogalmaik a füstölt halról. Nekem csak kényes és kíváncsi ízlelőbimbóim vannak, amik boldogan sikítoztak a füsttől még meleg hal húsától. Sütött a nap is, el se akartunk jönni. Még visszamegyünk. Többször.
