Néha sajnálom, hogy nem születtem tíz évvel korábban. Akkor a rendszerváltást nem kamaszként, hanem huszonévesen éltem volna meg, sokkal intenzívebben. Egy haverom egyenesen Svédországból jött vissza, annyira érdekesnek tűnt itt a helyzet. Nem a divat terén.
A nyolcvanas évek vad kilengései után törvényszerű volt a visszaesés. Még szerencse, hogy történt pár rendszerváltás, különben az évtizedet érdeklődés hiánya miatt egyszerűen bezárják.
A legfontosabb trendek a divatellenesség, a minimalizmus és az uniszex voltak. Brrr, egyik kevésbé kifejező, mint a másik. A divatellenesség mint trend eleve kreténség, mert ez is csak egy divat, annak is van jelentéstartalma, a saját farkába harap az egész. A "Nem érdekel a divat" is egy irányzat, jobb tudni.
Favágóing farmerrel és bakanccsal? Én is abban jártam suliba, meg néha kapucnis pulcsiban és nagyon menő voltam. De ez nem csak egy vidéki gimiben számított annak. A grunge nemzetközileg elterjedt irányzat volt, fiúk-lányok kockás ingben, 501-es Levi's-ben és sárga bakancsban jártak. Ma már egy férfin is igénytelennek tűnik -hacsak nem favágó, vagy Rozsomák- de a nyolcvanas években megerősödött nők addigra a komplett férfi szerelésig merészkedtek. A háborús időket leszámítva először. Az első 501-es legalább akkora eksztázist váltott ki a kamaszokból, mint anyáink első Trappere. Az mindegy volt, hogy az 501-es férfi fazon, egy vékony derekú-nagy seggű csajnak (kelet-európai klasszikus alaptípus) sem áll jól, nem baj, övvel húztuk még előnytelenebbre, de a bő ing úgyis eltakarta. Sőt, az inget tetszés szerint lehetett derékra is kötni. Póló, farmer, bakancs, kockás ing derékon, zipzáras-kapucnis pulcsi, de szép.
Amennyit tepertem egy Skechers bakancsért, ma fel nem venném, pedig egyik nap jól jött volna motorra, szerencsére veszkóm van több pár. A többi cipő se volt szexi, a szögletes orr sokáig tartotta magát. Mert olyan marha kényelmes, pont mint a converse, ami szintén hódított.
Az aszexuális trenddel párhuzamosan megjelent a wonderbra, a feneket takaró blézerek és bő ingek alá nem sok értelme volt. A kelléket a férfiak azóta megtanulták felismerni.
A férfiak a kilencvenes évekre leszoktak a nőies megjelenéstől. Borostát, hosszú, lehetőleg zsíros hajat (sztárok esetében dauer) és leütött szerkót hordtak. A rockerség és a bőr, főleg a fekete (a rockerek után a '99-es Matrix kihatása) akkor volt utoljára menő, a lányok is hallgattak Guns'n Rosest, Metallicát, sőt Clawfingert és Rage against the Machine-t is. Sőt, táncoltak is rá, de ez már inkább volt kínos. Megvannak a kazettáim, a kocsimban kazettás a lehetőség, de egy-két számnál többet már nem tudok meghallgatni ezekből. Billy Idolból egy oldal még lecsúszik. Oldal, na az sincs már...
A mára végre kikopó fiúbandák is akkor születtek. Mindenki tagadja, de volt kedvence a New Kids on the Blockból. És ez összefért a Metallicával. Nekem a Jordan poszter mellett volt egy James Hetfield. És ezzel nem voltam egyedül. Vanilla Ice is bejött, még a filmjét is láttam, ez nem a legjobban elköltött pénz volt életemben, de szépen bemutatja a kefefrizura, bemetélt szemöldök, tarka hammernaci divatot, mert a rock mellett a rap is ment. A trailerben megtekinthető a teljes kelléktár.
A favágó stílus bevitte a városokba a kordot, nem csak nadrág, de ing, blúz és blézer is készült belőle. Nem szexi anyag, de ez nem egy szexi évtized, el lehetett adni uniszex parfümöket is. Fúj. A legdögösebb esemény talán Madonna SEX címen kiadott, Steven Meisel készítette fotósorozata volt. Madonnának minden évtizedre van egy kártyája. A másik ikon Sharon Stone volt, ezen a címlapon bakancsban.
Az ezredforduló felé a Spice Girls vitt egy kis életet a tompaságba. Platformcipőt, szűk kezeslábast és vad sminket hoztak a sötét rúzsok közé.
"Te, olyan a Pista lányának a szája, mintha szarba harapott volna"
Apám nehezen dolgozta fel a csokibarna rúzs térhódítását, azóta rá se tudok nézni erre a színre, mindig ez jut eszembe. Pedig a szájhangsúlyos smink dögös, csak nem barnában. Én pirosban bátorkodtam használni, ez néha hiányzik manapság, de a sápadt szájak éveiben viselni olyan, mintha akarnék valamit. Azt.
A piros trendi szín volt, de csak azért, mert megy a szürkéhez, ami mindent vitt. A minimalista stílus kedvence a szürke, mert nem áll jól senkinek, nem jelent semmit, nem jut róla eszembe semmi. Halálbiztos és ez volt a lényeg. A zaklatott nyolcvanas évek után egy kis ingerszegény környezet. Se a színek, se a fazonok ne legyen túlzók, ami úgy érhető el a legkönnyebben, ha eszköztelenek, egyszerűek és jellegtelenek. A minimalista ruhadarabok ezeken a kereteken belül próbáltak meg kreatívak lenni, volt hogy sikerült, de általában nem.
Anyáink ruhái nem csak a farmermánia miatt kerültek elő. Ekkor jelentkezett be először a retro stílus, ezzel is csak a teljes kiégettséget bizonyítva. Divatba jöttek a hatvanas-hetvenes évek hippi virágai, a trapéznadrág és a platformcipő. A retro azóta is közkedvelt stílus, beszivárgott, sőt lerabolta a ruhaiparnál sokkal drágább fejlesztésekkel dolgozó autóipart, főleg a múltján siránkozó amerikait, sőt, a fejlődő CG-be szédülő filmipar is egyre jobban elmerült a feldolgozások, sokadik részek és előtörténetek mocsarában, ami máig tart. Az Alien ötödik részének persze én is szurkolok, pláne Ridley Scottal, de a másodikat nehéz lesz felülmúlni.
A ruhák ellaposodásával emelkedtek fel a modellek, Cindy Crawford, Naomi Campbell, Claudia Schiffer és társaik voltak az első és utolsó szupermodellek, ez a fogalom azóta kihalt, elmúlt, kitalálója, Gianni Versace sem él már.
De a kilencvenes évek nálunk nem voltak olyan unalmasak. Megjelentek a nyugati kocsik, amik minden stipistoppfüggő gyerek és felnőtt életét bearanyozták. Pedig a kilencvenes évek pont nem voltak túl érdekesek az autók szempontjából, legfeljebb a régi modellek lettek keményebbek, jobbak, gyorsabbak és erősebbek, és elindult a retróhullám a legbengább képviselőjével, az új Beetle-vel. De akinek az apukája mondjuk olajozott, ott a családba is lehullott egy penge verda.
Mert olajozott, taxizott legalább egy nagybácsi, apuka vagy nagytesó. Vagy tablettás bort kevert, drogot árult, angrózott. Az igazán nagyok állami vállalatokat nyúltak le. Nekem persze addig sem lehetett köldök piercingem, sőt a fülemet se lyukaszthattam ki sorban, végig. Mert azt nem lehetett, hiába volt divat, de ha beléptem a konyhába anyámék mindig hirtelen elhallgattak.
Ha csak öt évvel vagyok idősebb, legalább utazhattam volna hamis vonatjeggyel. Én annyira utáltam a kilencvenes éveket, hogy '99-ben leléptem -teljesárú buszjeggyel- Olaszországba.
És Önök, hogy bírták?
