Az a szép Budapestben, hogy az ember bárhol jár, spontán tud különleges emberekbe ütközni. Mi is csak egy esős pénteki riportról mentünk hazafelé, át a Kálvin téren, ahol egy full vidáman muzsikáló csoportba botlottunk az aluljáróban, közel a 3-as metró kijáratához. Hamar megnyíltak, és kiderült, hogy kvázi hippikről van szó – a szó legpozitívabb értelmében –, akik arra gyűjtenek zenéléssel pénzt, hogy jegyet válthassanak egy Spanyolországba tartó buszra. A vegyes, észak-amerikai, közel-keleti, holland, bolgár, fiúkból és lányokból álló társaság végső célja Marokkó.
Meséltek arról is, mennyivel szabadabb az ő folyton úton lévő életmódjuk, hogy nem azon savanyodnak be, hogy a havi számlát befizessék, hanem kijönnek egy nagyváros aluljárójába, leülnek egy közös örömzenélésre mezítláb, és mindenki szeret mindenkit. Ez közhelyesen hangozhat, de a csapatnak valami olyan aurája volt, ami Magyarországon furcsa dolgokat eredményezett: sorra jöttek az emberek dobni a pénzt a kis szentélyükbe, és ez alatt nem 10-20 forintosokat értünk, hanem volt, aki 500-1000 forintot is odatett. A legszebb pillanat persze az volt, amikor egy hajléktalan férfi odament hozzájuk, és letett eléjük egy zacskóban két zsömlét. Ő így tudott segíteni.
Ha kíváncsi rájuk, alapból a Deák téri aluljáróban találja meg őket, ha akar segíteni, tegye meg most, mielőtt továbbállnak spanyolba!