Ha minden igaz, sikeresen elhagyták kedvenc Kálvin téren lelt hippijeink Budapestet, hosszú hetek kálváriája és lerobbanásai után – derült ki abból az e-mailből, amit a karaván egyik tagjától, Rosalie Stangétől kaptunk. Azt írta, a buszukat végül nem sikerült megjavítani, az azt elvontató cég is drágán dolgozott, amit valahogy a BKK-nál akartak bepanaszolni, de a BKK már nem találta meg a vállalkozást. Mindenesetre a buszukat nem sikerült megjavítani, viszont Lengyelországból szereztek egy újat (a régiről a blogukon van kép, így festett).
Kiderült, anyagilag szűkölködtek a felmerülő költségek miatt, de sokat lendített a helyzetükön cikkünk is, állításuk szerint emiatt többen is megkeresték őket segíteni. Eközben három napig az Erzsébet téren táboroztak az óriáskerék mellett, itt zenéltek, osztogattak ingyen öleléseket és gyümölcsöt és fogadták az adományokat, míg a rendőrök el nem kergették őket. Ezután megjött a busz, és úgy döntöttek, Európa szívcsakrájából, a pilisi Dobogókőről indítják útjukat Délnyugat-Európába (az általuk küldött képen a dobogókői Napház látható).
Felhajtottak a hegyre, ahol a helyi spirituális központ vezetőjével, Szelei Magdolna Máriával alakítottak ki jó viszonyt. Ő beszélgetett velük és sok víziót átcsatornázott nekik, és ezzel segített megérteni útjuk valódi célját. Dobogókő mellett megnézték maguknak Szentendrét is. Az országról és a fővárosról meg csupa jót írtak, át is adnánk a szót nekik:
„Hisszük, hogy az elképesztő Duna folyam miatt annyira fantasztikus Magyarország... A víz a minden és mindenhol ott van, tehát a legbölcsebb, ismer minden történetet. Nem csoda, hogy a nyelvetek annyira lenyűgöző, a jelképrendsszeretek olyan gazdag, a népzenétek olyan mágikus és ne feledjük, hogy mielőtt a vallás bejött ide, Magyaro. volt a legnagyobb a sámánizmusban, amit Fehér Lónak hívtak.
Hozzátették, tényleg lélegzetelállító és lenyűgöző az ország, és remélik ennek az ittlakók is tudatában vannak.