Ötödjére rendezték meg a hétvégén a Guardian által a kontinens egyik legérdekesebb programjának titulált Budapest 100-at. A kezdeményezés lényege, hogy minden olyan lakóépület vagy intézmény, melynek építése kapcsolódik 1915-höz – ekkor kaptak építési engedélyt, volt az alapkőletétel, vagy adták át – ingyenesen megnyitja kapuit az egyébként nem feltétlenül elérhető nyilvánosság számára.  Az érdeklődőkhöz hasonlóan mi is gyalogos felfedező túrára indultunk a tizennégy különböző kerület közül a VIII. kerületben, ahol a Víg, a Práter és Déri Miksa utca történelmi épületeit jártuk be szombat délután. 

2011-ben, az V. kerületi Goldberger-ház századik születésnapjának alkalmából rendezték meg az első Budapest 100-at, melynek alapötlete, hogy minden százéves ház ünnepeljen együtt az év századik napjához közeli hétvégén. Idén ez április 18-19-re esett, a civil ünnepben pedig  több tucat lakóház, iskola, templom és közintézmény vett részt, melyek a rövid történelmi áttekintésen kívül piknikkel, koncerttel, beöltözős detektív játékkal, divatbemutatóval és zsonglőrködéssel készültek a résztvevőknek.  
Őszintén szólva első blikkre dühös és elégedetlenkedő lakókra számítottunk –nekem legalábbis nem biztos, hogy tetszene, ha átjáróházat csinálnának egy hétvégére a házból, ahol lakom.

A kissé negatív feltételezésből kiindulva viszont pont az ellenkezőjét tapasztaltuk szombaton:  mindhárom épületben, amit jártunk, nemcsak hogy részt vettek a programokban az ottlakók is, de a ház falára függesztett régi fotókat és történeteket is érdeklődve olvasgatták, a látogatóknak pedig még sztorizgattak is.  

A Víg utca 18. szám alatti, eredetileg háromemeletes lakóházra 1914. május 4-én nyert építtetési engedélyt az özvegy Michl Alajosné. Az épületet a Magyar Iparművészeti Társulat rendes tagja, Zuchsmann János tervezte, aki korábban a Néprajzi Múzeum munkálataiban is részt vett. Az épületben fotókiállítást is szerveztek Bérkocsisok és taxisok - a budapesti lóvontatású és géperejű bérkocsizás rövid története címmel, melyet a lépcsőház falára függesztett régi fotókon 

A Víg utca 18. egyike a VIII. kerület sárga csillagos házainak: a Farkas Ákos polgármester által 1944. június 16-án a Budapesti Közlönyben közzé tett házlista szerint a zsidók kizárólag a sárga csillaggal megjelölt bejáratú épületekben lakhattak, melyekből rögtön három is volt az utcában. Azok a zsidók, akik nem csillagos házakban laktak, kötelesek voltak csillagos házba átköltözni, korábbi lakásukat pedig kiürítve átadni. A rendelet egyébként 1945. február 6-án veszítette el hatályát, az összesen 1944 épületéből pedig mára kb. 1600 maradt meg. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Józsefvárosban zajlottak a legnagyobb ütközetek, a fegyveres felkelés gyakorlatilag a Rádió ostromával a VIII. kerületben kezdődött október 23-án, majd folytatódott a Víg utcai Rendőrfőkapitányságon, majd a  kerület többi pontján is. A korabeli levéltári anyagok szerint a fegyveresek a korabeli magyar társadalom keresztmetszetét adják: a felkelők között ugyanis főleg egyetemisták, orvosok, honvédtisztek, ipari tanulók és fizikai munkások voltak, ellentétben azzal a kádári állítással, hogy főleg börtönből szabadult bűnözőkből és az ellenzékből állt.   

A Budapest 100 tíz helyszínén a profi zsonglőr, Husky tanította az érdeklődőket: a kölessel töltött piros labdákból eleinte egyet, később aztán egyszerre hármat kellett feldobni szemmagasságig, a felkart szorosan a test mellett tartva. A lakók közül több olyan szülő is akadt, aki beállt a gyerekével bohóckodni egy kicsit, 

A 36 éve működő Víg Otthon Idősek Klubja kézműves munkáiból rögtönzött kiállítást szerveztek az udvaron: a kézzel hímzett kalocsai mintás terítőket, kiscipőket, tojásokat és tyúkokat egy kis asztalra és táblára tűzve mutatták meg az érdeklődőknek. 

A tulajdonos, Michl Alajosné egyébként nem egy józsefvárosi ingatlan tulajdonosa volt, az ő nevén szerepelt például a Nagytemplom utca 17. alatt lévő bérház is. Az építés évében a Víg utca 18-ban működött a Budapesti bérkocsisegédek és segédmunkásaik szakszervezet-egyesülete is, nem véletlenül tűzték tele korabeli fotókkal a lépcsőházat. Az épület 1914-es lakcímjegyzéke szerint magánzók, kisiparosok (paplanosok, cipészmester, asztalos), varrónők, egy-egy fa- és szénkereskedő, fodrásznők és baromfikereskedők lakták az épületet.

És így nézett ki a zsonglőrködés felülnézetből: az udvar talapzatának mintázata egészen érdekes látványt nyújt, furcsa belegondolni, milyen lehetett az élet a házban a negyvenes-ötvenes években. 

A Déri Miksa utca 15 legnagyobb érdekessége, hogy pont ennek a háznak a sarkában kapcsoltak le egy szovjet tankot a forradalmárok 1956-ban. Az épületet 1914-ben Nagy Izsó építész tervei alapján építették át a mostani négyemeletes bérházzá, amit az építesz felesége, Munk Sarolta, illetve egy családi ismerős, Neuspiel Simonné Blau Rozália szponzoráltak. A jellegzetes épület korábbi lakásait szétbontották és átalakították, az egykor cselédszobákat is tartalmazó rezidenciákat a lépcsőházban kifüggesztett, a Levéltártól korábban kikért engedélyes tervekkel szemléltették a látogatóknak. A programsorozat alkalmából detektívjátékkal is készültek: a korabeli ruhákba öltözött kereskedők, iparosok meséi és feladványai alapján ismertették a ház történetét. 

A liftet körülvevő vaskerítésre függesztett fotókon a forradalom majdhogynem legmarkánsabb mozzanata, a szovjet tankfoglalás látható. Az egyik lakó azt is elmesélte, 3 éves korában hogyan vészelték át a történeteket a Futó utca egyik pincéjében lapulva a családjával, és milyen ironikus is az élet, hogy most pont abban a házban él, mely mellett anno bevették a szovjet monstrumot. 

A szervezők egy, a postaládák közé függesztett dizájnos falitáblára nyomtatták a jelenlegi lakók névsorát, amit kifejezetten különlegessé tett, hogy vele szemben az 1916-os és 1922-1923-as lakcímjegyzéket is kifüggesztették: ezekből kiderül, hogy a házban lakott anno postatiszt, honvéd hadnagy, tőzsdeügynök, főpinczér, magánzó, MÁV hivatalnok, ostyakészítő, paprikakereskedő és sapkagyártó is, de pipereholmikat forgalmazó cég és tisztítószeráru kereskedő is előfordult.

A ház leghíresebb lakója ebből az időszakból Lakatos Sándor újságíró és nótaszerző, aki főleg kemény hangú ellenzéki tárcáival tűnt ki a tömegből. Dolgozott a Magyar Hírlapnál, az Egyetértésnél, az Országos Hírlapnál és a Magyar Nemzetnél is, az első világháború alatt pedig bakatörténeteket írt különféle lapoknak.

A tízes években elég komoly pénzügyi problémái akadtak a tulajdonosoknak: adták-vették a jelzáloggal terhelt ingatlanokat, miközben próbáltak valamiből megélni, ami sem az első világháború, sem a húszas évek pénzügyi válsága alatt nem volt könnyű. Jelzálogkölcsönt vettek fel Dembinszky utca 48. alatti házukra, hogy ebből finanszírozhassák majd a Déri utcai építkezést. A tervező, Nagy Izsó a VIII. kerületi házzal körülbelül egy időben sokkal elegánsabb környékre, a mai Bartók Béla útra (akkoriban Fehérvári út) tervezett, az épületet a vagyonos Kramer bankárcsalád tagja, Kraemer Géza rendelte meg. 

A Déri utca a Tolnai Lajos (akkoriban Conti) utcától Fecske utcáig terjedő szakasza tulajdonképpen ennek a háznak a felépítésével jött létre: itt régebben kiparcellázott telkek voltak, köztük párhuzamos utcákkal, melyek közt átjárót teremtett a Déry, ahogy akkoriban írták. Egészen elképesztő kontrasztot ad a több, mint százéves bérház és a nemrégiben felhúzott, új-építésű lakóházak koncepciója.

Az épület egy tipikusan a helyi kereskedőréteg számára épült bérház: összesen 30, kisebb alapterületű lakás volt benne, a bejárattól balra szoba-konyhás házmesterlak, jobbra pedig három különböző lakás nyílt az udvarból. Emeletenként volt egy-egy udvari lakás is; ezektől eltekintve mindegyik rendelkezett cselédszobával, amelyet azonban a hatósági utasításoknak megfelelően nem a teljes belmagasságot elérő fallal, hanem 2,4 méteres üveggel választottak le – többnyire az előszobából –, így tulajdonképpen privát tere nem is volt a cselédeknek. A pincében raktárak és műhelyek üzemeltek, míg a padláson két műtermet alakítottak ki.

Az épület belsejét gyönyörű dombormintákkal dobták fel, melyek százéves létükre máig kiváló állapotban maradtak: a vizslákkal és madarakkal díszített falminták egészen magasan találhatóak, talán pont ezzel indokolható a jó állapot.

A gangon a kerítésekre fűzött, zsineges szárítók és kisebb, mediterrán típusú kertek érdekes kontrasztot adnak.

Az 1956-os forradalom alatt súlyos károkat szenvedő Práter utca 29/b szám alatti bérházat Varsa Pál műépítész tervezte 1914-ben. A Friedmann Adolf és Szidon Gábor megrendelésére készült bérház vaskorlátos erkélyeivel, szimmetrikus homlokzatával és díszített keretezéssel ellátott bejárataival klasszikus századfordulós bérház. A mellette található, Vermes József által tervezett sarokház szintén a Friedmann-Szidon páros érdeme: a 29/a tervezése és kivitelezése a 29/b-vel párhuzamosan folyt, bár mára jócskán eltér egymástól a két épület minősége. 

A körülépített udvaros,  függőfolyosós bérház belső udvarán filmvetítéssel is készültek a szervezők: a Pál utcai fiúk c. klasszikust szombaton és vasárnap is levetítették, vászonnak pedig egy, a kerítésre kifeszített lepedőt használtak. A gyerekeknek kifestőkönyvvel és zsonglőrködéssel is készültek, de délelőtt piknikre, és regisztrációhoz kötött háztörténeti sétára is lehetett jelentkezni.

A sztenderd fotókiállítás a Práter utcában sem maradt el: a Fortepan régi fotóival illusztrálták a résztvevőknek a korszakot és a ház lakóit, hogy a résztvevőknek még intenzívebben el tudják képzelni a kor szellemét. Délután a Grund sétára keresztelt programon pedig egy szervezett séta alkalmával megmutatták a résztvevőknek a Pál utcai fiúk legnépszerűbb helyszíneit, este pedig Macskák koncertet tartottak az udvaron. 

Az épület érdekessége, hogy a díszített keretezéssel ellátott bejárat a nyugati oldal felőli második tengelyen található. Az első és a második emeleten a második és a negyedik tengely ablakait zárterkély köti össze, a harmadik emeleten pedig egy-egy téglalap alaprajzú nyitott erkély csatlakozik a nyíláskompozícióhoz. A két szélső tengelyen félkör alaprajzú nyitott, vaskorlátos erkélyeket láthatunk. A homlokzatot a középső tengelyen szögletes attika koronázza.

A Corvin sétány közelében lévő Práter utca 29/b alatt egyébként a Menhely Alapítvány Nappali melegedője üzemel.