Október 7-én nyitották meg a felújított Nyugati teret, mi pedig odamentünk, hogy járókelőként nézzük meg, milyen lett. Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Az pozitív élmény volt, hogy a 3 héttel ezelőtti állapotokhoz képest egész barátságos lett, nem számítottunk rá, hogy ezt összehozzák ennyi idő alatt.

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Na de mit is hoztak össze? Térkő térkő hátán. Erről a Madách tér újragondolásakor már úgyis kiderült, hogy nagy divat lesz Budapesten.

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Van lépcső, amin nemigen lehet elférni, viszont helyette oldalt a fél város megpihenhet. Ennél komolyabb probléma, hogy mindent körbejárva sem találkoztunk akadálymentesített feljárattal, és  az interneten sem találtuk nyomát, hogy lenne. Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Támla nem minden padon van, de nem baj, egy parknak nem a kényelmes pihenést kell szolgálnia. Van viszont helyette valami más, amit meglátva először biciklitárolóra gyanakodtam, de már nem vagyok száz százalékosan meggyőzve. Egyelőre mások is inkább támaszkodásra használják ezeket a vas cuccokat. Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Az viszont király, hogy az óránál újra találkozhatunk. Amellett, hogy a dátumot és az időt mutatta, boldog névnapot is kívánt az Amáliáknak, ami elég szimpatikus. Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Ha esetleg túl nagy lenne a tumultus, amikor épp várnánk valakire, megállhatunk a szökőkút előtt is. Vagy mellett. Vagy mögött. Nem teljesen egyértelmű, hogy is kell ezt nézni. De van, és ez a lényeg. Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Hogy ne érje szó a ház elejét, kapott a tér növényeket is, amik közé egy bácsi már el is helyezett néhány újságot, mert nem kellettek neki. Ebből is látszik, máris mennyire otthon érzik magukat az emberek a parkban. Vagy betonrengetegben. Még nem döntöttem el. Fotó: Rostás Bianka / Velvet