Ma startol a 200 első randi második évada. A sorozat korábban is nagy népszerűségnek örvendett, és a jelenlegi széria is ehhez hasonló sikerekre számít. A sorozat főszereplőjét alakító Gáspár Katával beszélgettünk, aki elmesélte, hogyan készül fel egy adott szerepre, illetve hogy milyen érzések kavarognak benne, amikor meglátja magát a tévében. Interjú.

Előnynek vagy hátránynak érzed, hogy a szüleid is színészek?

Előnynek, mert így hogyha nem is tudok velük személyesen találkozni, akkor láthatom őket a tévében.

A Wikipédia szerint tengerbiológusnak, állatorvosnak készültél, hogy lett belőled mégis színész?

A tengerbiológusok gyakorlatilag alig vannak otthon és rá kellett döbbenem, hogy én azért szeretek találkozni a családommal meg a barátaimmal. Állatorvosnak nagyon sokáig készültem, de amikor megkérdeztem, hogy hány évesen lehet majd rendelőm, azt mondták, hogy majd csak 35 évesen. Ez még mindig távolinak tűnik, hát még akkor. Egyébként most már örülök neki, mert annyira szeretem az állatokat, hogyha el kéne altatnom egyet, vagy bármilyen nagy betegségük lenne, abba beleszakadna a szívem. Úgyhogy utólag rájöttem, hogy nem lenne nekem való ez a szakma, nem lenne annyi lelkierőm, mint amennyi az orvosoknak van, amiért mérhetetlenül tisztelem őket. Úgy jött mégis a színészet, hogy az első filmem, az Apám beájulna forgatásakor 15 évesen annyira boldog voltam attól, hogy én ennyit dolgozhatok és gondolkodhatok egy másik karakteren, akit én játszottam el, hogy elkezdett nagyon foglalkoztatni ez az egész. Igazából ahogy végeztünk a forgatással, azt éreztem, hogy nagyon hiányzik nekem ez a fajta gondolkodás és munka.

Miért van ennyi szingli? Az egyedüllétet szerinted a nők választják azért, hogy a karrierjükre, illetve önmagukra fókuszáljanak, vagy inkább arról van szó, hogy valójában magányosak?

Én azt gondolom, hogy nagyon felgyorsult világban élünk és borzasztóan ritka a hosszú személyes találkozás. Ha összefutunk valakivel az is csak pár perc és nagyon nehéz megismerni a másik embert. Csúnya szóval élve nagyon nehéz belesűríteni valaki mást a mindennapokba és nehéz igazán megismerni a másikat. Talán azért lehet ennyi szingli, mert rohan mindenki állandóan valahova és nagyon ritka, amikor az ember egy kicsit is meg tud állni és egy kicsit is rá tud csodálkozni a világra vagy akár saját magára.

Neked milyen volt a legviccesebb randid?

Nekem nincs ilyen nagyon karakteresen vicces, fura randiélményem, mint amit itt a vígjáték sorozat felvonultat. Ezeken a szituációkon természetesen írók dolgoznak és nyilván van is olyan, akinek voltak ilyenjei, de én nem tudnék kiemelni egy ilyet.

Mennyiben hasonlítasz a sorozatbéli karakteredre?

Külsőleg mindenféleképpen, leszámítva azt a plusz 15-20 kilót, az arcunk szerintem egészen hasonló. Belsőleg pedig Luca szereti a munkáját, én is szeretem a munkámat, szereti a családját, én is szeretem a családomat és nyitott embernek gondolom saját magamat is, ahogy ő is teljes mértékben az.

Ki a legfőbb kritikusod?

Saját magam talán. Nagyon fontos számomra a hozzám közelállók véleménye, de lehet, hogy valami nekik tetszik, én viszont nem vagyok annyira büszke rá. Magammal szemben eléggé kritikus vagyok.

Sokan vágynak színészi pályára, de kevesekben rejtőzik valódi tehetség. Hogyan érdemes kideríteni, alkalmasak vagyunk-e rá?

Ezt nem mi mondjuk meg, hanem elindul az ember egyetemre, stúdiókba, akadémiákra és castingokra. Én például sosem adtam fel, pedig csak felnőttként vettek fel az egyetemre. Nyilván sokat számít, hogy a tanárok és a kollegák mit mondanak, a nézők visszajelzése. És amíg vannak olyan mesterek, akik tartják az emberben a lelket, addig nem szabad feladni. Csinálni kell és kiderül.

Befolyásolja-e a hangulatodat egy adott szerep, vagy karakter, akit éppen játszol?

Amikor foglalkozom vele, akkor igen. A forgatáson is sokszor van ilyen, például amikor másnaposat kell játszanunk, akkor lehet, hogy még a jelent után is egy percig elesünk egy kábelben. Az ember beleéli magát azokban a percekben, de hosszútávon nagyon skizofrének lennénk, ha ez folyamatosan így lenne, főleg egy napi sorozat esetében, amikor az egyik jelenet szomorú, a másik meg már vicces. Ilyenkor nyilván tovább kell lépni gyorsan és már a következő dologra készülni, úgyhogy nem maradunk sokáig egy-egy ilyen állapotban.

Melyik általad játszott karakter áll hozzád a legközelebb?

Most épp Luca, mert tegnap is forgattam és holnap is fogok.

Miért ő?

Azért Luca áll hozzám legközelebb pillanatnyilag, mert gyakorlatilag három és fél hónapja őt játszom és még van egy hónapom hátra. Most minden energiámat és gondolatomat ebbe fektetem, nagyon izgalmasnak találom a dolgot, abszolút leköt szellemileg, fizikálisan, minden szinten. Úgyhogy most 0-24 ebben vagyok.

Szabtak már rád olyan szerepet, amit abszolút nem éreztél magadénak?

Olyan nincs, hogy nem érzem magaménak, hiszen az én dolgom az a rendezővel és a partnereimmel a színházi próbafolyamat alatt, hogy azután a 6 hét után magaménak tudjam. Nincs olyan, hogy én eleve eldöntöm, hogy ez nem az enyém. Játszottam már 12 éves kislányt is, nyilvánvalóan 30 évesen az ember azt gondolja, hogy én nem vagyok egy 12 éves kislány, de a rendező valamiért rám osztotta ezt a szerepet és nekem azonnal beindul az agyam meg a lelkem. Akkor már az ember a cselekményen filózik, nem az a lényeg, hogy ezt a szerepet miért én kaptam meg, hanem hogyan fogom eljátszani, őszintén és hitelesen.

Szívesen nézed vissza az olyan régebbi filmjeidet, mint például a Tibor vagyok, de hódítani akarok?

Amikor elkészült, megnéztük a bemutatón a filmet és boldogok voltunk, hogy szerette a közönség, de hogy én megnézzem a filmeket, amikben játszottam, az nem szokott előfordulni. Ha megy a tévében, belenézek pár percre, nosztalgiázom egy picit és kapcsolok tovább. A sorozatot azért nézem, mert bár olvastam az egész forgatókönyvet, mégis szeretem látni azokat a jeleneteket, amikben én nem vagyok benne, imádom nézni a kollégaimat, hogy milyen jól játszanak.

Milyen érzések vannak benned ilyenkor?

Mivel csak 3 percig nézem magam, ezért nagyjából az jut eszembe, hogy juj, de rég volt, milyen jó volt és megyek tovább.

Hogyan készülsz fel egy szerepre?

Erre nincs egy bevált módszer. Ha futónőt játszik az ember, akkor nyilván elkezd futni előtte. Az ember utána olvas, ha történelmi dolgot csinál, vagy ha egy nagyon híres személyt kell eljátszania, abban az esetben, ha a rendező ezt engedi, mert lehet, hogy pont másfelé akarja vinni a dolgot. Mindenképp közösen készülünk rá. Önszorgalomból nem tudok valamire felkészülni, amíg még nem is tudom, hogy mit akarunk belőle kihozni.