Egyre többen vesznek magukhoz egzotikus vagy épp ragadozó állatokat abban a hitben, mennyire menőség ez. Holott bőven nem az. Nem véletlen, hogy tízezer év alatt nem háziasította az ember a boát vagy a mosómedvét, márpedig Budapesten sorra fognak be ilyen állatokat. Legutóbb a IX. kerületben találtak mosómedvét, de felbukkant már a plébános macskájára vadászó piton és plázában kolbászoló óriásskorpió is a fővárosban.

Aknaként robbant a hír nemrég: mosómedvét cserkésztek be Ferencvárosban. A bundás amerikai állatok ugyan nagyon cukik, de ha megnőnek, nincs az az ember, aki megálljt parancsol nekik, ez a példány is ezért lóghatott meg. Megkérdeztünk ezért két szakértőt, milyen furcsa állatokat kellett az utóbbi években befogniuk Budapesten.

„Engem is hívtak a mosómedve ügyében" – kezdett erősen Both Zoltán állatbefogó. Ő már hármat fogott be belőlük. Állítja, amíg kicsik, nagyon aranyosak, de ha a kanok elérik az ivarérettséget, kezelhetetlenné válnak, pillanatok alatt harapnak. Eredeti élőhelyükön, Amerikában felborogatják a kukákat is, és sajnos már itt is kikerültek közterületre, ahol még télen is túlélnek. Arra is volt már példa, hogy 4-5 hónapig kergettek egy mosómedvét, amit végül Kamaraerdőben fogták el télen.

Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga befogója azt mesélte, hogy a régi, Petőfi hídi Zöld Pardonban ő fogta be a kenyérre mindig kijövő mosómedvét 2-3 éjszaka alatt. Egyszer pedig egy család volt kénytelen odaadni a túl nagy mosómedvét, ami kézbarát volt. Meg is könnyezték a távozását,

az utolsó búcsúcsóknál pedig jól vállon harapta az illetőt.

Ezek az állatok a veresegyházi medveotthonba kerülnek, ott külön mosómedvemenhelyet építettek. Itt már a számtalan aligátorteknősnek is van saját kifutójuk, bár a számukra hideg telet Szilágyi vízóraaknájában vészelik majd át némi iszap alatt.

Both fogott a mosómedvéhez hasonlatos ormányos medvét is. A Gellérthegyen lakó gazdája egy nap kinyitotta az ablakot, és kereket oldott az állat. Fel is mászott a legmagasabb fára, a tűzoltókat kellett hívni, emelőkosárral vitték fel a befogót, aki leédesgette az ormányost. Szilágyiék olyannal is találkoztak, aki őzet vagy vaddisznót nevelt (ezeket a Nógrádi Vadasparkba szokták vinni). „Elég szélsőségesek vagyunk, amikor őzet akar valaki nevelni, és mindig az a szöveg, hogy találtam" –idézi a klasszikus kamut. Meglepő módon egy őzet nagyon nehéz legyűrni, ráadásul vigyázni kell, mert könnyen a nyakát töri. Ezért Szilágyival együtt szokott járni az állatkert altatásspecialistája, Verőcei Tamás is.

Veszélyben a plébános macskája

„Egzotikus, mérgező állatok kirakása sokkal durvább dolog" – magyarázta Both az utóbbi 5-6 évben elterjedt szokást. Őt a rendőrség akkor hívja, ha kígyót, skorpiót, madárpókot találnak. Hívták vízisiklóra is, de ez csak akkor derül ki, ha kihívják, és látja. Elmesélte a texasi csörgőkígyó történetét is: tíz éve a VIII. kerületben, egy őrzött parkolóban egy biztonsági őr kutyája kezdett ugatni, aztán a férfi észrevette a kígyót. „Én is alig akartam hinni a szememnek" – mondta Both, aki szerint a kifejlett példánynak két és fél centis méregfoga volt. A szerencsén múlt, hogy ez hajnalban volt, amikor nem használják a parkolót.

Fogtam 3-3,5 méteres indiai tigrispitont a XVIII. kerületben, épp a plébános macskájával szemezett.

– kezdte az egyik meredek történetet Both. Egy kutyasétáltató vette észre a templom kertjében a kígyót, ami épp megpróbálta becserkészni a macskát. Egy ekkora, 18-20 kilós állat egybe lenyelhette volna, sőt egy kisgyerek se lehetett volna akadály neki. A Fővárosi Állatkert mentőrészlegébe vitték a pitont. Szilágyi pedig találkozott olyan esettel, hogy kilakoltattak egy családot, azok otthagytak egy alultáplált mérges kígyót, amiről kiderült, hogy egy fiatal egészséges óriáskígyó, utólag a Madzag névre kereszteltek. Végül kiderült, kié volt az állat, de a Ligánál maradt, ő most olyan 110-120 centis vörös boa. Olyan kígyó is bekerült hozzájuk, ami súlyos égési sérüléseket szenvedett.

Páncélok és ízelt lábak

Gyakori fogások az aligátorteknősök, keselyűteknősök és madárpókok is, ez utóbbit a XIII. kerületben kapta el Both tavaly halottak napján. Szilágyinak pedig nemrég egy aligátorteknőst tettek a lakása bejáratához, miután kinyomozták, hol lakik. Egyszer az Árkádból telefonáltak az őrök éjjel Both-nak, hogy előttük van egy 18 centis óriásskorpió. Megpróbálták letakarni, ez sikerült, az állat így nem tudott kereket oldani. „Ha egy ruhát próbáló kisfiú találja meg, az durva lett volna, ez méreggel öl" – mondta el a legdurvább forgatókönyvet Both. 

A tulajokat az esetek 1-2%-ában találják csak meg; vagy a szomszédok tudják, ki az, vagy a netre feltett valaki képet, hogy „eltűnt a varánuszom", így kerülnek meg. Ezekhez a veszélyes állatokhoz tartási engedély kell, a rendőrök megnézik ilyenkor a tartási körülményeket. Az említett varánusz legálisan volt a gazdájánál, tenyészetből volt, ezért visszakapta. Both azonban úgy gondolja, akitől valami egyszer megszökik, annak semmit nem adna vissza, hisz mi lett volna, ha csörgőkígyója lett volna.

„Az emberek együtt akarnak élni ragadozókkal, ami elég extrém"  zárta rövidre Szilágyi.