Az állítólag 1952-ben készült fotón (ami itt megtekinthető, vigyázat, korhatáros tartalom!) a húszas éveiben járó Brando egy merev farokkal a szájában látható, a másik fél viszont csak erekció formájában szerepel rajta. A LA Rag Magazine a Brando Unzipped című botrány-életrajzra hivatkozva most azt állítja, a farok boldogabbik végén a színész legjobb barátja, Wally Cox színész-humorista állt.
Sose titkolta
A kép nem jelent valódi újdonságértéket, mindössze bizonyítékot arra, hogy Brando férfiakkal is szexelt. A színész ugyanis soha nem igazán titkolta, hogy – több házassága és élettársi kapcsolata, valamint nagyszámú gyereke ellenére – nem csak a nők érdeklik. Gary Carey 1976-ban írott The Only Contender című Brando-biográfiájában idézi őt, amint arról beszél, neki is voltak homoszexuális kalandjai, és piszkosul nem érdekli mások véleménye. „A homoszexualitás már annyira divatbajött, hogy már nincs is hírértéke. Ahogy a férfiak jórészének, nekem is voltak homoszexuális tapasztalataim, és ezt egyáltalán nem szégyellem. Sose érdekelt, ki mit gondol rólam. De ha van, aki meg van róla győződve, hogy Jack Nicholson és én szeretők vagyunk, hát tegye, én jól szórakozom rajta” – mondta el Brando.
A Daily Mail egy olyan történetről tud, ami az Elia Kazan rendezte Vágy villamosa 1951-es forgatása alatt játszódott. Eszerint a női főszerepet alakító Vivien Leigh házának hátsó kertjében David Niven rajtakapta Brandót és Laurence Oliviert, amint az úszómedencében csókolóznak. „Megfordultam és visszamentem a házba Vivienhez. Szerintem tudta, mi folyik köztük, de soha egy szóval sem említette. Én sem. Vannak dolgok, amelyekről nem ildomos beszélni” – nyilatkozta évtizedekkel később Niven az esetről.
"Wally volt élete szerelme"
Brando a Vágy villamosával vált egyik pillanatról a másikra ismertté, a filmben nyújtott alakításáért rögtön Oscar-díjra is jelölték, majd zsinórban a következő három filmjéért is. Egyértelmű tehetsége mellett vad híre és jóképűsége együtt olyan újfajta szexuális töltetet vitt a Hollywoodtól addig megszokott férfiideál képébe, amivel az 50-es évek szexideálja lett.
A fotó állítólagos másik szereplőjével, Wally Coxszal Brando New Yorkban ismerkedett meg, és bár a kapcsolat csak egy laza szexviszonynak indult, végül Cox 1973-as haláláig szoros barátságban maradtak. A férfi lakótársa volt Brandónak még a legvadabb, csajozós-piálós éveiben is, ő pedig egyszer azt mondta róla: „Ha Wally nő lenne, már rég feleségül vettem volna, és boldogan élnénk, míg meg nem halunk”. Cox később különköltözött – állítólag azért, mert nem bírta elviselni Brando kölyök mosómedvéjét -, sőt háromszor házasodott is, de 2004-ben, amikor Brando 80 évesen elhunyt, Miko nevű fia azt állította, hogy apja kérésére hamvasztása után összekeverték majd együtt szórták szét hamvait Cox hamvaival. „Ez így tűnt helyénvalónak” – mondta szűkszavúan a lapnak a Brando-fiú, egy családi ismerős pedig annyival egészítette ki a történetet: „Wally volt Marlon élete nagy szerelme”.
Az említett fotó egyébként nem most tűnik fel először. 1959-ben Brando akkori neje, Anna Kashfi próbálta bizonyítékként felhasználni válásuk után, a gyermek-elhelyezési per során, amikor azt akarta elérni, hogy egyedüli felügyeletet kapjon közös gyerekeik felett.