A színész Bujtor István halála kapcsán elmondta, annak idején nem gondolta, hogy ilyen komoly barátság alakul ki köztük. Ismeretségük eleinte haverságnak indult, de később barátsággá nemesült.

„Nem tudom, mit is mondhatnék, nehéz most okosakat mondani” – mondta jó barátja, Bujtor István halálával kapcsolatban Kern András. „40 éves ismeretség és barátság a miénk. Egy filmben [Bors, 1968 - a szerk.] ismerkedtünk meg, rögtön utána csináltuk a Kakukkfészek című előadást a Száll a kakukk fészekére című könyv alapján. Ő játszotta az indiánt, én pedig a dadogó fiút. Nagyon sikeres előadás volt, nagyon szerettük” – nyilatkozta a Velvetnek a színész.

Kern András felidézte a Pogány Madonna című film ötletének születését is. „Egyszer csak azt mondta: ne csináljunk egy krimit, amiben ő egy nagydarab ügyes, én meg egy kis darab hülye nyomozót játszanék? Igent mondtam, és ebből lett a Pogány Madonna. Nagy sikere volt, érdeklődést keltett az emberekben, hogy ilyen módon is lehet filmet csinálni. Ez egész mostanáig elhúzódott, és el is fog húzódni az én életem végéig: mi egy páros vagyunk. A halála nem is zavar bele, mert ez már nem változik meg” – mesélt az egymillió nézőt magáénak tudható filmről.

Arra a kérdésre, milyennek ismerték barátai Bujtor Istvánt, Kern András elmondta, életszerető, hedonista, jókedvű, derűs, erős és legfőképpen játékos ember volt. „Mindent játéknak tekintett, nagyon szerette a dolgok játékos oldalát, a színjátszást és a rendezést is ilyennek tartotta. Sosem szerette a nagyon 'lila' művészi dolgokat. Amik nem sikerültek, azokat általában nagyon föl szokták dicsérni, viszont ami szórakoztat és jól sikerül, azt nem szokták annyira feldicsérni, pedig azokat legalább olyan fontosnak tartjuk. Azt hiszem, ő is egyetértene vele, és én is így vagyok ezzel. Azt a keskeny mezsgyét keressük, ami rendkívül szórakoztató, de nem ócska”.

Kern elmondása szerint 40 évvel ezelőtti megismerkedésükkor nem gondolta volna, hogy ilyen komoly barátság lesz közte és Bujtor között. „Az a tapasztalatom, hogy rengeteg barátság mélynek indul, de aztán egyszer csak puff, vége van valamilyen összeveszés, eltávolodás miatt. Aztán van olyan, ami csak haverságnak indul, de barátsággá nemesül, és nem romlik el. Azt hiszem a miénk az ilyen barátság volt”.