Mit szeretnél, mit gondoljanak rólad az emberek?
Mit szeretném, ha gondolnának rólam? Nem gondolkoztam még ezen. Zenélek, mert zenélnem kell. Próbálom megragadni az alkalmakat, hogy szabad legyek abban, amit csinálok. Már évekkel ezelőtt meghoztam ezt a szabályt, és ez az első szabály, hogy sohase foglalkoztasson az, hogy mit gondolnak rólam az emberek.
Aztán mégis nemzetközileg ismertté váltál. Mik voltak ennek a folyamatnak a legfontosabb állomásai?
Sosem a hírnév eléréséről szóltak a lépéseim. Az én nagy lépéseim arról szóltak, hogy kidolgozzam azt, amit csinálok. Hogy zenélhessek, hogy lemezeket adhassak ki.
Akkor ezért különbözik annyira a három nemzetközi albumod stílusa egymástól?
Nem hiszem, hogy teljesen különböző stílusúak lennének. Különösen nem a mostani összehasonlítva a Fisherman's Womannel. A dalírás továbbra is megvan, csak az elkészítés más. Ez azért van, mert ha fognám a Fisherman's Womant és telepakolnám trip-hop ütemekkel [az első lemez, a Love in The Time of Science stílusa- a szerk.], vagy poppal és gitárokkal [a harmadik lemez, a Me and Armini stílusa - a szerk.], akkor igazán szörnyű zenét kapnánk. Mert azoknak a számoknak nincs erre szükségük. Nálam ez úgy működik, hogy figyelek arra, hogy mit szeretnének a dalok - ha ez így érthető -, ahelyett hogy olyat próbálnék csinálni, ami mindenkinek kényelmes. Sosem tudom, milyenek lesznek a következő számok, csak felfedezem a dolgokat. Minden ötlet nélkül bemegyek a stúdióba, és ott elkezdődik a dolog.
A harmadik lemez egyik száma
Tehát csak létezel a nagy térben. Milyennek képzelsz el ezek után egy Torrini-rajongót?
Nem tudom, ez egy nehéz kérdés. Onnantól kezdve, hogy elkezdtem koncertezni, mindig tökéletes csönd volt a koncertjeimen. Valószínűleg ki is rakták azokat az embereket a koncertről, akik beszéltek. De mindig nagyon jó volt koncertezni, mert olyan, mintha egy nappaliban lennénk. Egy nagy nappaliban vagyunk mindannyian, és kommunikálunk és jól érezzük magunkat. Mindig nagyon nagyon nyugis.
Az első lemez egyik száma
És a meghitt környezetben önéletrajzi ihletésű dalokat énekelsz el, vagy kitalált emberek történeteit?
Nem hiszem, hogy létezik olyan, hogy kitalált ember. Mindenki sokféle karakterből épül fel, és biztos minden karakterben van egy kis részed. Sokszor önéletrajziak a dalok, de inkább azt mondanám, hogy a kettő keveréke. Mindig van egy magja az egésznek, egy alapkarakter.
Milyen érzelmek teszik kreatívvá ezt az alapkaraktert?
Nem az érzelmek tesznek kreatívvá, inkább a rezgések és a vibrálások. Bemész a stúdióba, megnyomod a felvétel gombot, és improvizálsz. Így indul minden. Van olyan, amikor úgy érzem, nem is a stúdióban vagyok, hanem ott amiről énekelek. Nagyon élénk a vizuális képzeletem, aztán azon gondolkozom, hogy voltam-e abban a kávézóban, vagy csak képzeltem.
A második lemez egyik száma
Miket tartasz az elmúlt évek legfontosabb hullámainak a zenében?
Nem tudom! Nem igazán vagyok kapcsolatban azzal, ami a zenében történik. Csak rálelek dolgokra, és hallgatom azokat, amiket hallgatok. Nincs se tévém, se rádióm, az internetet is csak nemrég kötötték be. Még tinikoromban leszakadtam ezekről a zenei hullámokról. Inkább a barátaimtól kapok zenéket, vagy hallok valamit egy buliban, így jutok új zenékhez, úgyhogy alig tudom, mi van a nagyvilágban. Fiatalabb koromban a klasszikus zenét szerettem és a hatvanas, hetvenes éveket. Mostanában MGMT-et és White Denimet hallgatok.
Ismersz magyar előadókat?
Nem, de később majd kapok egy csomó lemezt.