A magyar ikonként emlegetett Varga Dániel 2001-ben fogott először ecsetet a kezébe. Az olimpiai bajnok vízilabdázó így már negyedszerre állíthatja ki a képeit, most éppen az A38-on. Vargával azt is elmondattuk, amit már százszor megtett: miért kezdett el festeni. „2001-ben indult ez a dolog, amikor a vízilabda volt az egyetlen színtere az életemnek. Akkoriban nem volt sikerélményem, és ezért kerestem valami mást, amiben kifejezhetem magam. Édesanyám ismerte Gerlóczy Sára festőművészt, aki felajánlotta, hogy megmutatja, hol lehet alapanyagokat beszerezni. A technikát is megmutatta, valahogy így indult az egész.”
Zenét is rendelt a képek mellé
Varga idén azzal lepte meg a közönséget, hogy zenékkel erősített a képek hatásán, illetve egyik alkotását interaktívvá tette egy üzenő füzettel. „A képek egyik fele új, a másik fele régebbi. Amiben más mint eddig, az a hozzáadott érték, név szerint: hat képhez tartozik zene – Varga Zoltán, a bátyám szerezte -, passzol a hangulatukhoz, és szöveg is olvasható a képek alatt, amik általam írt filozófiai hangvételű sorok vagy az ars poetica része.” Mikor arról kérdeztük Vargát, miért érzett lehetőséget a zenében, így érvelt. „Százhúsz éve azt mondták, húsz év és kitaláljuk a fizikát, onnantól nem lesz hova fejlődni. Aztán bebizonyosodott, minél többet tud az ember, rájön, milyen keveset tud valójában. Viszont azzal, hogy új dolgokat fedeznek fel, nem csökken, hanem nő a lehetőségek száma. Az, hogy a XX. században ötvözték a zenét, a fényt, a hangokat, annak valószínű a technikai fejlődés az oka. Hiszen lehet, hogy Leonardo da Vinci hiába találta ki, hogy legyen zene a képhez, magnót nehezen tudott volna szerezni. Zenekart igen, lehet volt is ilyen, sőt.”
A sportoló szerint aki őszinte magához, annak kiváló önismereti trénig lehet, ha fest. „Természetesen nekem is az, volt, amit én is így tudtam meg magamról, de hogy mit azt nem árulom el, az a saját világom, nem tartozik másra. Varga Dánielt korábban foglalkoztatta a halál, ahogy az öregség és az elmúlás is, de nincs ebben semmi meglepő, hiszen mindenki volt kamasz. „Amikor a személyiség fejlődik, nem feltétlenül a praktikus dolgok kötik le az embert, például ahhoz nem voltam túl romantikus, hogy a romantikával foglalkozzam.” A festő-sportoló azt is elmondta, nem ismeri a magyar kortárs festészetet, csak néhány alkotót. Rá, mint kiderült a leginkább az expresszionizmus és fauvizmus volt hatással, így aki megnézi a képeit, ne csodálkozzon, ha ezeket a stílusjegyeket fedezi fel a képekben.