Nehéz eldönteni, hogyan érdemes beszámolni szavakkal és képekkel, egy nyilvánvalóan audiovizuális élményről, de meg kell próbálnunk a lehetetlent, hiszen videóstábbal nem mehettünk a Megasztár 5 szegedi castingjára.
Reggel hétkor indult a Megasztár busza a TV2 székházából, álmos Tillával, stábtagokkal és velünk, akik először kóstolhattunk bele abba, mennyire nehéz fejben utazni, amikor a századik jelentkező énekhangja se több a középszerűnél, vicces és remek versenyző pedig szinte alig akad. Az első tizenötnél még kommentál az ember, hasonlítgat, lelkes, nevet, ha meglát egy fehérzoknis-szandálos férfit, eldönti, hogy a gyerekét majd úgy neveli, hogy tisztában legyen a képességeivel. Aztán megérkezik a nihil, a fájdalom, az unalom, és már a kávé sem segít. Csodálja a közönséget, akik a szombatjukat önként, és szó szerint dalolva áldozzák be a casting oltárán, esőben, és annak is örülnek, hogy a TV2 kabátot osztogat meg baseball sapkát. Még a Bikicsunáj is iszonyatosan felértékelődik, amikor a huszadik kiskorú fiú is lírai dalba kezd.
Ákos a menő
„Vannak sokkal tehetségesebb emberek, akiket megilletne, hogy bekerüljenek” – ismerte be Ágnes, akinek azt mondta pár ismerőse, Cserháti Zsuzsára hasonlít a hangja, de nem tőle énekelt dalt. A szegedi casting során legtöbbször Szekeres Adrienn számait énekelték, őt követették Molnár Ferenc Caramel nótái, de volt Republic, Bartók Eszter, Whitney Houston is, az utóbbit, igaz, csak férfiaktól hallottuk. A megkérdezett versenyzők Ákost, Lovasi Andrást, Kovács Katit, Hient – mert fiatal és tehetséges – méltatták a legtöbbre.
Többen említették, hogy a magyar számok már nem szólnak semmiről, bezzeg Ákos még ír olyan dalokat, amiket érdemes elénekelni. „Régóta hallgatom Ákost, azzal is akartam fellépni, de az új számát nem bírtam időben betanulni. Régen volt a banzájos korszaka, aztán belépett ebbe a vallásos zenei kultúrába. Nekem nagyon tetszenek a dalai” – mondta László, aki először egy hónapig készült a megmérettetésre, ami a beszélgetés végére két hétre redukálódott. „Mivel egy-egy perc áll mindenkinek a rendelkezésre, hogy bemutassa mire képes, iszonyatosan összeszedettnek kell lenni” – mondta egy a gyerekéért izguló anyuka. Andrea szerint viszont az a legfontosabb, hogy az ember önmagát adja, de hogy ez mit is jelent pontosan, arra nem derült fény. Sokat kell gyakorolni, ezt is javasolta mindenki, de így is belefutottunk olyanba, aki reggel döntötte el, hogy a 67-es úton című Republic dalt mutatja be, kissé sajátságosan. „A barátom nem bírta ki magát, és benevezett. Nem tudtam mit énekeljek, aztán ez jött. Nem volt egyszerű. Nem viccnek szántam, próbáltam magam odatenni” – mondta Dániel, akinek annyi hangja volt, mint egy Észak-amerikai törpenyúlnak.
Négy előtt egy kicsivel elfogytak a reménykedők, a stáb megköszönt mindent, Tilla pontot tett a mondat végre, és elindultunk haza. A műsorvezető szerint a miskolci és az erdélyi casting csuda jó volt, és többen is voltak. Októberben úgyis kiderül, igazat mondott-e, mert akkor kerül adásba ez a móka,