"Are you german or deutsch?" - kérdezte egy italozó magyar fiatal a siófoki Coke Club mólóján néhány szembejövő külfölditől, és ezzel tökéletesen össze is foglalta, milyen egy átlagos este a Balaton szórakozási középpontjában. Ahol mellesleg éppen MTV Icon koncert is volt Nagy Feró tiszteletére, ami talán egy kicsit megzavarta a mólón italozókat, akik csodásan tették hozzá a magukét ahhoz, hogy minden idők talán legheterogénebb közönségű Iconon vehessünk részt.
Ezen az estén önfeledten táncolt a Karavan Familia cigányzenéjére a nagy-magyarországos pólós fiatal, két skandináv beugrott a húszfokos tóba egy kis éjszakai fürdőzésre, pont akkor, amikor elsétált mögöttük egy fiatal teljes menetfelszerelésben, lyukas magyar zászlós pólóban. Miközben néhány méterrel odébb egy kötelező családi fotót akartak idegesen elkészíteni a lebucskázó nap utolsó fényeinél. "Hol vagy már Robi, gyere már ide!" - szólt az instrukció a kép előtt, és már villant is a vaku. Meglett a kép a családi albumba a balatoni nyaralásról.
A rossz idő ellenére is szinte teljesen megtelt a hely, a legnagyobb kitelepült rajongótáborral talán a Kolin és a Depresszió rendelkeztek a feldolgozók közül, vagy legalábbis őket szerették a leghangosabban.
A tisztelgő zenekarok mindent megtettek azért, hogy méltón emlékezzenek meg Nagy Feró életművére, ami a diszkótól kezdve a kannás boros punkon keresztül a nemzeti rockig és tovább ível, de a zenész összetettségét és besorolhatatlanságát talán mégiscsak a közönség tükrözte a leginkább.
Miközben a Coke Club éttermében alapvetően a szivarkáké és a mojitóé volt a főszerep, addig a néhány tízméterre lévő mólón már az üveges Vilmos és néhány ampulla tömény adták meg a hangulatot. A kettő között félúton meg gyerekek lógtak szüleik nyakából, a siófoki bazársoron megfáradt, divatosan öltözött, napbarnított fiatalokkal keveredve.
Volt itt minden, tinilányok babos kendőben, ovis kisfiú bazinagy vörös anarchia-jellel a hátán, sőt még heves indulatok is, amikor két szörfnadrágos fiatal összeszólalkozott barátilag, és az egyik a "Szopjátok le a fasznak a faszát" vágta sértésül a barátja fejéhez.
A zenekarok igyekeztek maximálisan kihasználni a nekik jutott néhány percet, de közülük is külön kiemelnénk a Kolint, amelynek tagjai nem tudják elviselni, ha valami nem róluk szól. Úgy játszották végig a két számukat, mintha senki sem lenne rajtuk kívül a világban, tökéletesen hozták a kitalált imidzsüket a gitáros leköpésétől és mellbe rúgásától kezdve az énekes ideges vonaglásáig.
Copy Con megmutatta, hogy milyen Anthony B magyar kiadása, és annak ellenére, hogy a szolnoki előadó műfaját általában Kingstonból vagy a környékéről származó zenészek szokták űzni, egészen megdöbbentő, hogy Copy Con mennyire tud játszani a hangjával.
A Blind Myself meg Nagy Feró legnagyobb örömére megmutatta, hogy milyen az, amikor a Hegyek között völgyek között kezdetű dalt hörgős metálban adják elő, ráadásul az egészet olyan energikusan, hogy kis híján szétbontották azt a kis színpadon, ahova betuszkolták a zenekart.
A Pál Utcai Fiúk annyira a saját képére formálta Feró dalait, annyi intelligenciával, hogy ilyet nagyon ritkán látni. Az est végén még az Óriás üvöltött egy nagyobbat, majd Tompos Kátyával kiegészülve előadták a Nem kellt, amihez nagyon kellett Tompos Kátya erőteljes énekhangja.
Nagy Feró a koncert előtti interjúkban elmondta, hogy csak azt sajnálja, hogy nem ő játszik ezen a koncerten, de mivel ő volt az ünnepelt, neki mindent lehetett, ezért mindenki meglepetésére, és az Icon hagyományaitól eltérően felment a színpadra, hogy az őt feldolgozó zenészekkel együtt énekelje el az Azok a boldog szép napok című slágerét.