“A hetedik királyi esküvőmet fogom innen az út mellől nézni. Azt szeretem a legjobban Vilmosékban, hogy nem kényszerházasságról van szó, érettek a házasulandó felek” - mondta a Buckingham palotától nem messze egy idős ausztrál hölgy, aki kanadai párjával már szerdán délután sátrat vert az út mellett.
Az esküvő a Buckingham palotából indul, a királyi család egy kordonokkal körülvett úton elmegy a Westminster apátságba, majd vissza. A két végpont között a St James park terül el, ahol egyébként tilos éjszakára bent maradni, de az esküvőre való tekintettel a szervezők szemet hunynak afelett, ha valaki mégis beveszi magát a kacsák közé egy hálózsákban. A szerdán letáborozók viszont nem a parkba, hanem közvetlenül az út mellé verték fel sátraikat, hogy a lehető legjobb helyről nézzék majd az elvonuló párt.
Néhány, esküvőnézésben jártas, táborozó nyugdíjas arra panaszkodott, hogy már szerdán érezni lehetett a szokatlanul nagy léptékű biztonsági intézkedések hatását. A korábbi esküvőknél a rajongó nép közvetlenül az út mellett ácsoroghatott, most viszont ránézésre ugyan rozoga, de dupla kordonfal választja el a tömeget a királyi családtól, így legjobb esetben is körülbelül 5-6 méterre lehet kerülni a dolgok sűrűjéhez.
“Totál tele lesz itt minden. A park közepéig fognak állni az emberek. Kétmillió embert engedünk be a területre, utána lezárjuk a környéket” - mondta egy szervező, kezével végigmutatva a St James parkon. A mimikája és az akcentusa alapján viszont nehéz volt azt képzelni, hogy nem most sétált át valamelyik Guy Ritchie film forgatásáról, ahol londoni városrendezőnek öltözött piti bűnözőt alakít.
A Buckingham palota környéke al csendesebb, itt jellemzően nyugdíjasok táboroznak. Sok az ausztál és a kanadai. Úgy látszik ez a nemzetközösség dolog tényleg él, és sokaknak fontos, hogy mi történik az anyaországban. Az egyik ausztrál nyugdíjas egy Királyi esküvő feliratú iskolai füzettel üldögélt az út szélén. Azt mondta, minden fontosat felír hónapok óta, ami a királyi esküvőhöz köthető. Amióta pedig megérkezett Londonba, mindent lejegyzetel, például azt is, hogy megkérdeztük.
Az esküvői útvonal másik vége, a Westminster apátság viszont már szerda délután is őrültek házára hasonlított. Itt viszonylag szűk utcákba tömörülnek az emberek, a sátrak kicsit sűrűbben állnak egymás mellett, mint a Szigeten. Hangulatában egyébként annyi a különbség, hogy Londonban betonon vannak a sátrak és körülbelül 40-50 éves emberek heverésznek előttük, míg a Szigeten a fűben ücsörögnek a körülbelül húsz évvel kevesebb az átlagéletkor.
A szerdai nap nagy eseménye volt, hogy tűzszerészek végigjárták az apátságot, kutyákkal megszagoltattak mindent, majd miután nyugtázták, hogy nincs az apátságban robbanószerkezet, az egészet lelakatolták, hogy péntekig senki se mehessen be.
Ha valaki esetleg a szokásos látványosságokért érkezett Londonba, és nem az esküvő miatt, az pórul járt.
A királyi esküvő az egész várost meghatározza. Ami Magyarországról, egy monarchián kívülről nézve viccnek tűnik, azt Londonban, a királyi család rajongói - akik szép számmal vannak - komolyan veszik. Teljesen őszinte, gyermeki lelkesedéssel készülnek a nagy napra, meg persze az ezzel járó négynapos hosszú hétvégére. A legutolsó kocsmában is van valami esküvői specialitás, azokról a menükről pedig ne is beszéljünk, ahol plazma tévés közvetítést, angol reggelit, söröket és sok boldogságot kínálnak néhány fontért péntek délelőttre. Az általunk megkóstolt Royal Wedding koktélon ugyan érződött az, hogy készítője szeretne valamivel kedveskedni a világnak az esküvő alkalmából, de a limonádéból, Jägermeisterből és Pimm's-ből, egy likőrszerű, gin alapú, fűszeres italból álló koktél súrolta az ihatatlanság határát, de legalább szép színe volt.