’91-’92: Gary Barlow, a kamaszlányok kedvence
1991-ben jelent meg a Take That első videóklipje, Do What U Like címmel. Ebben a mai szemmel elég nevetséges kisfilmben egy platinaszőke srác mutatkozik be az együttes frontembereként, akinek legfőbb tulajdonságai, hogy jól néz ki, fiatal, pörög és mindenre kész. A célközönségbe tartozó tizenéves lányok (és fiúk) közül a legéberebbek ekkor figyeltek fel Barlow-ra, és ekkortól vették körül rajongásukkal. Vidám, szexi, energikus, ártalmatlan, nem szól semmiről és serdülőkön kívül senki nem hallott még róla - ennyi volt 1991-92-ben a Take That és vele együtt Gary Barlow is.
’93-’95: Gary Barlow, a tehetséges és jóképű frontember
1992 második felében változott egy nagyot a világ a Take That körül. Egyre nagyobb sikereket értek el, és 1993-tól 1995-ig szinte csak róluk szólt a brit könnyűzene, nem lehetett őket kirobbantani a slágerlisták éléről. Voltak persze ellendrukkerek, de a közönség leghangosabb része őrülten rajongott a minőségi popzenét szállító együttesért. A példátlan Take That-jelenség közepén Gary Barlow tündökölt mint elismert, népszerű, jóképű és fiatal zeneszerző-énekes, aki az ingét, ha éppen úgy alakult, még szívesen kigombolta, de a túlságosan buzis platinaszőkeséggel és egyéb manírokkal már felhagyott.
’96-’98: Gary Barlow, a szóló megasztár
1995-ben Robbie Williams lelépett az együttesből, 1996-ban feloszlott a Take That is. A helyzet sokban emlékeztetett a Wham! feloszlására pont 10 évvel korábbról: nyilvánvaló volt, hogy a frontember a biodíszlet lemorzsolódása után folytatni fogja karrierjét. George Michael legnagyobb sikereit pontosan ekkor, közvetlenül együttese feloszlása után aratta a Faith albummal, és úgy tűnt, Gary Barlow meg fogja ismételni az ő sikereit. Még egy kicsit komolyabb lett, művészibb és drámaibb, és első két szóló kislemeze az első helyre került a brit slágerlistán, a Forever Love című ballada bevonult a romantikus klasszikusok közé. A lendület vitte tovább Barlow-t, és arra lehetett számítani, hogy szólóénekesként ugyanúgy fogja tudni folytatni, mint a Take That frontemberként, sőt, esetleg még nagyobb sikerrel.
’99-’01: Gary Barlow, a lúzer
Az ezredfordulóhoz közeledve azonban váratlanul fordult a kocka: kiderült, hogy a vad és lúzer Robbie Williams személyisége sokkal vonzóbb, mint a kiszámítható sikereket halmozó, de elég uncsi Gary Barlow-é. A szerepek hirtelen felcserélődtek: Williamsnek jött be a szólókarrier és a szupersztárság, az egykori frontembert meg szánta-kiröhögte mindenki. Ebben az időszakban Barlow-nak semmi sem jött össze, számait senki nem hallgatta, második szólóalbumának katasztrofális bukása és pár évnyi cikizés után - néha még Robbie Williams is köszörülte rajta a nyelvét - úgy döntött, leszáll a döglött lóról, azaz felhagy a popsztárkodással.
’02-’04: Gary Barlow, a láthatatlan zeneszerző
Ekkor vagy négy évre Gary Barlow teljesen eltűnt a médiából, a többség meg is feledkezett róla, Robbie Williams sikerei elhalványították a Take That emlékeit. Barlow ekkor azt tapasztalta, hogy bár ő maga nem kell a közönségnek, zenéjére azért még sokan kíváncsiak. Más előadóknak komponált ebben a korszakban, gyerekeit nevelgette, jótékonykodott, mindezt szép csöndben.
’05-’09: Gary Barlow, az alázatos visszatérő
És 2005-ben megint fordult a kocka. Mintha a két rivális karrierje egymástól függene, ahogy Robbie Williams kezdett kifulladni, hirtelen megint érdeklődés mutatkozott a négytagú Take That iránt, és az együttes újra összeállt. Barlow ott folytatta, ahol abbahagyta, csak komolyabban, érettebben: rágógumi-slágerek helyett átálltak a dallamos gitárpopra. Az új Barlow talán azért lett hirtelen sokkal szimpatikusabb a korábbinál, mert az újraösszeállás alázatos gesztusával elismerte, hogy hiába kivételes tehetsége, ő egyedül nem elegendő a sikerhez.
'10: Gary Barlow, a kemény negyvenes
A Take That imázsa nem sokat változott a visszatérést követő években, egészen addig, amíg Robbie Williams is be nem látta, hogy együtt jobb. Úgy látszik, az ő vadságából, különlegességéből valami végre átragadt Gary Barlow-ra is, ugyanis a Progress album sikereivel együtt az egész együttes kicsit rockosabb, keményebb lett, hangzásban és megjelenésben egyaránt. Nem csoda, hiszen producernek a korábban a The Killersszel dolgozott Stuart Price lett a producerük, és a visszatéréshez az ihletet különben is egy rockzenekar, a Coldplay adta Barlow-nak.
'11: Gary Barlow, a beszólós zenei atyaúristen
Ha 1996-ban Gary Barlow lett az új George Michael, akkor idén ő lett az új Simon Cowell. A tévés tehetségkutatók legendásan szigorú angol atyaúristenének helyét idéntől Gary Barlow veszi át Nagy-Britanniában. A műsor eddigi adásai alapján a legnagyobb meglepetés az, hogy az eddig jószívűnek, kedvesnek, érzékenynek megismert Barlow hirtelen milyen könyörtelenül szól be a színpadon szerencsétlenkedőknek. Hogy ez valóban belülről jön-e vagy csak valami zseniálisan hitelesen kivitelezett produceri utasítás, azt egyelőre csak találgatni lehet, de az biztos, hogy a begonoszodott Barlow a műsorfolyam eddigi legérdekesebb személyisége idén. Ebben a videóban például egy különösen idegesítő jelentkezővel bánik el keményen a zsűri vezéreként.
