Elfojtásról és félelemről árulkodnak a villalakók rajzai

2012.01.09. 17:55
Fiatal képzőművészek és egy művészettörténész véleményezte a VV5 játékosainak egymásról készített aktrajzait. Meglepő, de találtak bennük értéket.

Elenyésző művészi értékű, ám annál viccesebb aktképeket készítettek egymásról a VV5 játékosai. Seherezádé, Eszter, Csaba és Fecó ültek modellt, az alkotásokat Attila, Péter, Vera és Kinga vetették papírra. Így.

A művek házon belül nagy sikert arattak: Péter szerint Attila szénrajza egyértelműen a lelke lenyomata – a sötét világban egyetlen ragyogó dolog a nő. Az elemzést azonban mégsem a villalakókra hagynánk, hanem szakértői stábunkra, három fiatal képzőművészre. Bodolóczki Linda, Zakar Viktória és Horror Pista segítettek értelmezni és kontextusba helyezni az alkotásokat. Rajtuk kívül egy neve elhallgatását kérő művészettörténész véleményezte a műveket.

Kinga rajza: Fecó

"A rajzon egy idilli jelenet látható: tengerpart pálmafákkal, koktélozó alakkal. A motívumok – labda, homokozó vödör és lapát, homokvár – gyermeteg lelkivilágra utalnak, a rajz is igazából olyan, mintha egy felső csoportos ovis készítette volna a rajzoljátok le a nyaralásotokat című feladatra. A kompozíció nem rossz: van előtér, háttér, a főalakot helyezte középre. Az akt arányai nem felelnek meg az emberi test valós arányainak, a perspektíva is csak helyenként jelenik meg: a nyugágy térben van, de a kerekeit szemből látjuk" – vélekedett csapatunk.

Hozzátették, érezni, hogy Kinga nagy élvezetét lelte a rajzolásban, hiszen egy felszabadult, laza képpel állunk szemben. Kinga nem akart megfelelni, nem akart jót vagy szépet csinálni. "Az amatőr rajzok ebben a tekintetben sok esetben őszintébbek, mint egy kiforrott művész munkája. Ha feltételezésünk valós és tényleg örömet okozott neki a rajzolás, akkor folytassa, de azért művészeti pályát nem feltétlenül javasolnánk neki."

kingarajz

"A levéllel eltakart szeméremtest illetve a paradicsomi környezet egyaránt biblikus reminiszenciákat idéz. A lanyha, munka nélküli élet, a játék, minden a bűnbeesést jóval megelőző (még Éva Sincsen a képen) időpontot sugall" – vélekedett a művészettörténész, komolyan véve a feladatot. Szerinte a kép a vágyódás képe: Ádám még nem kért társat az Úrtól, de a nőiség abszolút kifejezése, a női mell háromszor is megjelenik a nyugágy mellett, a fák fallikus vonatkozásairól nem is beszélve." Az egyedüli képi probléma a levél, ami a nemi szerveket takarja. Ha a kép ideje tényleg a bűnbeesés előtt van, mit keres ott? Ez az a probléma, ami az aktualitásra irányítja az interpretátor figyelmét: a levél éppen azért van ott, hogy problémát gerjesszen ott is, ahol ez még elképzelhetetlen volt."

Vera rajza: Csaba

"Vera valószínűleg nem most először tartott szenet a kezében. Az anyagkezelés dicséretes, bizonyos részletek meglepően jól vannak megrajzolva: baloldali kulcscsont, drapéria. Két féle perspektíva ütközik a rajzon, az alak mintha ülne, de az alatta/mögötte megjelenő térelem nem illeszkedik ehhez." A képzőművészek szerint Vera kompozíciója hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen csonkolta a jobb kezet és a lábakat. Emellett az arányokat sem figyelte meg jól. "Olyan, mintha a fiú lábai izomsorvadásosak lennének. Kingával ellentettben Vera meg akart felelni, kész és jó képet akart csinálni. Van benne potenciál, de sokat kellene még tanulnia."

verarajz

"Van valami furcsa ernyedtség ebben a figurában. Különösen a fejének a tartása mintha Tihanyi Lajos Fülep Lajosról készített portréját idézné. A résre zárt szemek Modigliani nőalakjait juttatják a néző eszébe" – vélekedett a művészettörténész, hozzátéve, a férfiakt, ha nem heroikus antik, mindig is az elpuhult rokokó szexualitás és túlérettség, a spleen megjelenése a festészetben. Fontosnak tartja azonban a kérdést, hogy mégis hol ül a modell. "A teljesen síkban tartott fotel (láda? kerevet?) a képen, mint egy elcsúszó egyenlő szárú trapéz, a geometria rideg szigorát juttatja eszünkbe. A lüktető élet és az absztrakció viadalát látjuk, ahol ez utóbbi a trapézzal és a kíméletlen állított hasábbal, magának a papírnak az alakjával válik érzékelhetővé. Nem lehet véletlen, hogy a figura kinyúl a keretből: a valódi életbe."

Péter rajza: Eszter

"Ez a kép a kedvencünk. Matisse-ra, Tom Wesselmannra emlékeztet. Az akt sematizált, gumibabára hasonlít. A képen megjelenő motívumok mind valamiféle rejtett agresszióra, elfojtásokra, félelemre, ambivalens vágyakra utalnak. A vonalak és a satírozás ideges türelmetlenségre utalnak" – fejtették ki a képzőművészek. Megjegyezték, valószínűleg férfi készítette, akinek furcsa viszonya lehet a nőkkel. A kép alapján arra következtettek, fél tőlük, csakúgy, mint a szexualitástól. "Az ablakban voyeurködő hatalmas jegesmedve mindenképp szexuális tartalommal bír, a fürdőző aktot fenyegető szörnyecskék pedig agresszióra utalnak. Ezek mellett ugyanakkor megjelenik egy szelídebb állat is a képen: egy rózsaszín plüssállat, amit magához ölel a nő, és ezzel egyben ki is takarja a nemi szervét és a melleit is. A szörnyek által fenyegetett erotikus nőábrázolások a 60-70-es évek férfimagazinjaiban volt jellemző (pl . Men's adventures). Mindenképpen javasoljuk, hogy foglalkozzon többet a rajzzal, ha nem is képzőművészeti szinten, de legalább a tudatalatti elfojtások felszínre hozatalához terápiaként."

peterrajz

A művészettörténész szerint a kép Gauguin tahiti-i nőalakjainak természetes testtartását idézi. "A természeti népek olyannyira vágyott naivitása az örök elvágyódás metaforája. A látszólag primitív stílus is ezt a nézetet visszhangozza: egyszerű lényegre törő vonalak, kifejezés, semmi felesleges maníros sallang. Ha csak ennyiről szólna a kép, közhelyes lenne. De a medvék rekontextualizálják a viszonyt. Egyszerre jelennek meg védő és támadó állapotban: mint a plüssmackó. A fenyegetettség és a védelem kettős, kikerülhetetlen kontextusa nem csak a Stockholm szindróma alapesete, hanem az incesztális viszonyokra (legalábbis ezekre utal a plüss) olyannyira jellemző hallgatás-tagadás-folytatás ördögi háromszögének a képi megjelenése."

Attila rajza: Seherezádé

Képzőművész-csoportunkat az akt feje Picassóra emlékezteti. "Ezen a képen is megjelennek érzelmek, sőt, egyenesen szerelmi vallomásként értelmezhetjük. Bár nem követjük a Való világot, de valószínűsíthető, hogy ez a szerelem nincsen kiteljesedve, vagy legalábbis valami beárnyékolja – a lány arckifejezése szomorú, és ugyanígy vészt jósló a sötét háttér is." Hangulatában a kép szerintük Munch Sikolyához áll közel. "Az egész kép nyomasztó, főként az arc, a nagyméretű, sötét, lecsukott szemekkel, csíkszájjal. Bár vonalkezelése, motívumhasználata, valamint a hangsúlyos, és képbe illeszkedő aláírás giccsbe hajlik, ajánljuk a további rajzgyakorlatokat."

attilarajz

"Az erőteljes fekete háttér alapvetően a XX. sz eleji német expresszionista mozgalmak plakátművészetét, különösen Emil Noldét idézi. A modell testét érő erős fény hasonló gyökereket mutat, de talán még kapcsolatba hozható a kora XVII. századi római barokk festészet naturalista vonulatával, különösen Caravaggio Mária Magdolnájával." Szerinte a párna, a kép egyetlen tárgyaként az elbújás eszköze: ezzel takarja magát a fallocentrikus férfitekintetek elől a nő, aki így egyszerre bújik el, és tárulkozik ki (mégiscsak egy valóságshowban vagyunk).

"Ez lehet a Venus Pudica (szégyenlős Vénusz) klasszikus képi hagyományának a továbbélése", jegyzi meg, hozzátéve, az ikonográfiai motívum (szív alakú párna) külön csemege: "hiszen Madame Pompadour és a XVIII. sz-i francia szalonok fülledt hangulatát hozza magával (innen datálható a szív-szeretet jelkép), ugyanakkor Hofer Tamás kutatásai alapján a szívalak a magyar népi művészetben közismert falloszmotívum, ami másodlagos jelentést a kép minden szinten ki is használ. Kompozi-cionálisan zseniális, hogy a szív két domború része egybeesik a mellek vonalával."