Oláh Ibolya saját bevallása szerint mostanában nem jár menő helyekre, a Ruttner Györgyről szóló könyv bemutatójára is csak azért ment el, mert az ügyvéddel tíz éve barátok. "Jól vagyok, dolgozom, természetesen úgy, hogy a sajtóból kivonom magam. Ez nem az én világom, az egyszerű dolgokat, egyszerű embereket szeretem. Húst hússal, bort borral, mint régen a lovagok."
Egyébként az élete mostanában viszonylag egyszerűen zajlik. Vagy színházban van, vagy stúdióban dolgozik. "De ha nincs per pillanat semmi, akkor általában főzök, hatalmasakat szerelmeskedek, nagyokat piálok, és ennyi. Szegényen is lehet boldognak lenni, nagyon sok ember azzal bassza el, hogy mindig a nagy dolgokra vágyik. Szellemileg összeesnek attól, hogy terveznek, és az egész összeomlik, mint a kártyavár. Pedig egyszerű: élvezni kell az életet, az ízeket, az embereket. Megtanulni élvezni a szexet, a piát, hogy mennyi az elég – ehhez nem kell pénz vagy gazdagság."
Ahhoz, hogy ezt ő maga megtanulja, elmondása szerint huszonöt év bezártság kellett. Ez persze nem szó szerint értendő, mert bizonyos szempontból mindig szabadjára engedték, "csak a szabályok voltak nagyon nehezek, mégis egy nevelőotthonról beszélünk". Ahhoz mindenesetre rövidnek tartja az életet, hogy ne élvezze ki annak finomságait. Ha viszont sikerül, az szerinte külsőleg is megnyilvánul.
"Ajánlom neked is ezt a receptet, olyan finom leszel, és mások is látják, hogy kiegyensúlyozott vagy, éled az életed, és látod, hogy mi tesz valóban boldoggá. Sokaknak csak a pénz jelent valamit, nálam pont fordítva: tíz éve vagyok a szakmában, de soha nem dúskálhattam a pénzben, mert mindig a nehezebbik utat választottam. Szeretek letenni valamit az asztalra, előadni a dolgokat, nem pedig csak lenni, és úgy keresni. Az engem nem éltet, abba beledöglenék."
Hozzátette, szar dolgokat soha nem vállal el, annál fontosabbnak tartja a hitelességet. Néha pedig, véli, el kell tűnni, mert nem szerencsés, ha valaki sokat van a médiában – veszélyes annyit szerepelni. Inkább "az ember úgy élje az életét, és úgy menjen be a munkahelyére, hogy imádja. Akkor is, ha nem keres sokat. Vannak táncosok, akik imádnak táncolni, vállalják is szarért-húgyért. Tudják, hogy ebből nem fognak megélni, és mégis csinálják. Én sem tudok meggazdagodni a színházból, de imádom, és amúgy sem attól lennék boldogabb. Leszarom, ki mit gondol. Na ez meg a másik: nem szabad azzal törődni, hogy mások mit gondolnak. A dolgok attól működnek, amit te gondolsz magadról."
Most, mivel elege van a műdolgokból, egy albumot szeretne összehozni, ami lehetőleg szeptemberben, legkésőbb október végéig kijönne. Zeneileg Szűcs Norberttel és Orbán Tamással dolgozik, a dalok szövegét ezúttal is Szabó Ágnes írja. "Nagyon fontos, hogy mi hangzik el egy előadó szájából, a sablonos szövegek pedig amúgy sem az én stílusom. Szeretném a dalaimban rávezetni dolgokra az embereket. Legutóbb Zazt hallgattam, ő egy francia előadó, helyes kis leszbikus nő, iszonyú jó.Nem lett világsztár, mert ragaszkodik az életéhez, amit most él. A szülőhazájában elfogadják, imádják, neki nem kell több. Nagyon szép dalai vannak, és gyönyörű lelke. És ez kell, lélekben szép legyen az ember, pszichopaták ne énekeljenek."