Nem csak a neon színek jöttek vissza a divatba, hanem a most már retronak számító 80-as és 90-es évek zenéi is. A mindig trendi Depeche Mode mellett újra elő lehet venni Boy George, Rick Astley, vagy Kim Wilde kazettáit – már ha van még mivel lejátszani őket –, de ha nem akar olyan mélyre nyúlni, hallgathat Scootert vagy akár DJ Bobot is.
Nem ragadt meg a múltban
Kim Wilde pár éve ismét visszatért a zenéléshez, 2003-ban Nenával egy duettre is összeállt, nemrég pedig egy új albumot is felvett. “2010-ben voltunk Budapesten Boy George-dzsal, Rick Astleyvel és Nik Kershaw-val. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk – úgy néz ki, az embereknek nagy igényük van manapság a retrora és a nosztaligázásra. Nemrég vettem fel Németországban az új albumomat, amin feldolgozások is vannak. Szeretek nosztalgiázni, de nem ragadtam teljesen a múltban.” Wilde alig 20 évesen, a Kids In America című számmal robbant be a köztudatba a 80-as évek elején, és végigturnézta Európát. “Csupán 20 éves voltam, mikor a Kids In America óriási sláger lett. Nagyon amibiciózus voltam, bármibe belevágtam volna. Imádtam énekelni, albumokat akartam csinálni, és hálistennek abban a helyzetben voltam, hogy ezt meg is tehettem. Mindent az előnyömre tudtam fordítani. Élveztem, hogy sikeres voltam, albumokat készítethettem és körbeutazhattam a világot. Elképesztő időszaka volt az életemnek, és minden áldozatot megért. Hálás vagyok, hogy azt csinálhattam és csinálhatom a mai napig is, amit szeretek. Az életem mostani időszakát viszont talán jobban tudom értékelni. Van egy férjem, két gyerekem, egy gyönyörű kertem és csodás életem. Mindezt azért is becsülöm nagyra, mert tudom, hogy rengeteg olyan ember van – főleg a sztárok közt –, akik óriási nagy árat fizettek a karrierükért, és ráment a teljes magánéletük. Örülök, hogy velem nem történt ez meg.”
Az én időmben...
A 80-as években nem voltak még olyan sztárgyárok, mint a mostani tehetségkutatók, bár valószínűleg Wilde és társai sem csak a semmiből lettek ismertek. Az énekesnő viszont teljes mértékben megérti azokat a fiatalokat, akik lehetséges ugródeszkaként tekintenek a tehetségkutató show-kra. “Azt hiszem, hogy ha most 20 éves lennék, és látnám az X-Factort meg a hozzá hasonló műsorokat, biztos kísértésbe esnék, hogy tapasztalatot és kapcsolatokat szerezzek. Teljes mértékben megértem, hogy a fiatalok ezt látják egy lehetséges ugródeszkának az álmaik megvalósításához. Viszont sok olyan fiatal is van, akiket elvakít a hírnév meg a sztárság gondolata, és elfelejtik, hogy ennek a zenéről kéne szólnia. Azt gondolom, hogy ha valaki szereti a zenét, a céljai pedig jók és tiszták, akkor az sokra viheti. A fiataloknak ma már bulizni is sokkal több lehetőségük van. A mai tinédzsereknek természetesebb, hogy elmenjenek egy fesztiválra sátorozni, együtt tölteni a hétvégét és élvezni a zenét. Az én időmben ez még nem volt így. Sokkal több lehetőségük van a zenei élettel találkozni, főként az internet miatt, ahol minden előttük van”
Már csak a salátáit nevelgeti
A most 51 éves brit popsztár pár évvel ezelőttig leginkább a salátákkal volt elfoglalva a saját- és mások kertjeiben. Wilde több kertészkedéssel foglalkozó könyvet is írt, és a BBC egyik kertészkedős tv-műsorában is ásott egy keveset, de most inkább a zenével foglalkozik. “Nem tervezek további könyvet vagy tévéműsort. Az életemnek az a korszaka lezárult, bár nagyon élveztem. A saját kertemben való kertészkedést persze a mai napig csinálom és ugyanúgy imádom. Része az életemnek és a családomnak, de már nem része a hivatalos életemnek. Visszatértem a zenéhez és a koncertezéshez, amit most sokkal jobban élvezek. Persze néha foglalkozom a kertészkedéssel is – a bátyámnak szoktam segíteni, akinek van egy tájkertész vállalkozása. Szóval egy időre biztosan nem kertészkedem hivatalosan, de a személyes életemben ugyanúgy fontos szerepet játszanak a növények és a kert.”
A Londonban élő énekesnő szinte testközelből követhette az olimpiai eseményeket, többször meg is hatódott, és az összes sportoló teljesítménye inspirálta őt. “Láttam, hogy ti is nyertetek pár aranyat. Folyamatosan néztem az olimpiát és nagyon élveztem. Az olimpiai ötkarikát is kiraktam a kertemben virágokból. Megindító látni a rengeteg érzelmet az olimpikonokon, a családtagjaikon és a rajongókon, mikor valamelyik sportoló nyer. Az elkötelezettségük inspirál és erőt ad. Nem csak Angliának drukkoltam – minden ország sportolójának ugyanúgy tudtam örülni, mert öröm látni, hogy valaki miket képes elérni a sok befektetett munka után. Egész Anglia és London is büszke lehet erre az olimpiára”.