A jobb oldalon látható Yohio egy svéd tinipopsztár, aki nem is annyira hazájában ismert, mint Japánban. A 17 éves fiatalemberről a Local azt írja, Lolitának öltözik, és Hendrixként gitározik – utóbbi enyhe túlzás, de az enyhén hörghurutos énekkel terhelt rádiórock kétségkívül elférne néhány magyar rádióban is (hogy ez bók-e, mindenki maga döntse el). Igen, a fehér ruhás kislányról van szó, ő a Seremedy zenekar gitárosa, és mint alant látni fogják, szólóban is nyomul.
Yohio most azért lett ilyen érdekes, mert esélyes, hogy a 2013-as Eurovíziós Dalversenyen ő fogja képviselni Svédországot. Szólóban, mert bár zenekara is elég kedvelt, az egész bagázsból
mégiscsak ő a legexcentrikusabb. A visual kei néven összefoglalt zsáner híve, ami egyrészt az általa művelt zenét, másrészt a fiú létére nőnek, illetve kislánynak beöltözést jelenti. De nem, Yohio nem meleg, és színpadon kívül nem szokott így járni.
„Néhányan azt hihetik, hogy ez szexuális indíttatású, de Japánban, ahol ez a műfaj kialakult, semmi ilyesmi nincs benne. [...] Egy lányruhát viselő fiú nem szexuális dolog. Ez csak színpadi show" – mondta el az amúgy Kevin Johio Lucas Rehn Eires néven anyakönyvezett fiatalember.
Miből lesz a kislány?
Yohio az észak-svédországi Sundsvallban nőtt (illetve: nő) fel; tíz éves volt, amikor a manga-és animeőrület végigsöpört hazáján. Innen a Japán iránti rajongás, a zene érdeklődés meg eléggé a vérében volt: nagyapja, Janne Rehn a hatvanas években sikeres Panthers nevű svéd zenekar tagja volt, apja, Tommy Rehn pedig a Corroded gitárosa. Hat éves volt, amikor zongorázni kezdett, öt évvel később pedig gitározni. Megszerette az An Cafe nevű zenekart, amelynek tagjait először lánynak nézte, aztán rájött,hogy mind fiú. És hopp, ő is ilyen lett. „Ha nem viselek sminket, akkor is lánynak néznek, és ez mindig is így volt."
Tizenkét évesen eldöntötte, hogy japán popsztár lesz, esténként nyelvórákra járt, két évvel később megalapított az első svéd visual kei zenekart, a Seremedyt. És igen, eljutottak Japánba, ahol Yohiónak szerződést ajánlottak, de szólóban. Azóta ott sztár, otthon meg rá se bagóznak.
„Ha az után sétálgatok, az emberek megismernek, de nem érdekli őket, és ez jó. Békén hagynak. [...] Nehéz egy kisvárosban felnőni, ha az emberek nem tudják elfogadni, hogy másmilyen vagy, de mindig is megvoltak a barátaim. Tudtam, mit akarok, úgyhogy a többiek meg nem érdekeltek." Most például pihenni, mert az utóbbi hónapokban a szólókarrierjén dolgozott, össze is hozott egy kislemezt.
PSY? Fúj!
A nemzetközi zeneipar résztvevőiről határozott véleménye van: a Gangnam Style-t például gyűlöli, mert a koreai pop szerinte „jórészt csak amerikai szar". Dühíti a pop szexuális túlfűtöttsége
is: „nem szeretem Lady Gagát, mert túl szexuális. Szerintem ez megöli a fiatalságunkat. Nem akarom, hogy a húgom kurva legyen, ha felnő".
Ahogy önmagát sem akarja szexuális lényként láttatni. „Azt akarom, hogy az emberek a zenémet hallgassák, és ne érdekelje őket, hogy kinézek" – mondta el, ami mondjuk a végletekig kidolgozott színpadi megjelenését tekintve elég furcsa, de ő tudja. A fellépőcuccai „kitágítják a dalok univerzumát, de a dalok a fontosak. Azt akarom, hogy hallják a zenét, de a vizuális jegyeket nem akarom kidobni, mert át akarom hozni őket nyugatra."
Akármennyire kuszának is tűnnek ezek a gondolatok, a lényeg, hogy Yohio valóban bekerült az Eurovízió esélyesei közé. Ön szerint mennyi esélye van? Amennyiben jónak találja, rajongjon érte a Facebookon itt.