Az, hogy Fluor Tomiról egész estés film készült, amit ráadásul jövő év elejéig mozikban lehet megtekinteni, egyértelműen az év egyik legnehezebben értelmezhető húzása. Ilyeneket ritkán szoktak forgatni 25 éves emberekről, Magyarországon pedig különösen merész pénzt kérni egy olyan dokumentumfilmért, aminek főszereplőjének sikerei komoly részben köszönhetők a korlátlanul elérhető ingyen zenének.
“Szerintem igazából nem részünkről kívánt merészséget a film mozikba kerülése, hanem a forgalmazótól. Mi eredetileg csak egy húsz perces turnévideót terveztünk, amit a YouTube-on lehetett volna elérni. Aztán megkerestem a forgalmazót, mert szerettem volna egy egyszeri alkalommal, közönségtalálkozóval egybekötve rendezni egy mozis vetítést, a Fórum Film és a Cimena City pedig látott fantáziát a projektben, és az egész valahogy kinőtte magát. Persze sem ők, sem mi nem hisszük azt, hogy ezzel a dokumentumanyaggal jegyeladási rekordokat dönthetünk, de nem is ez a cél. Egyrészt akartunk csinálni egy összegzést az elmúlt közel 10 évről, amiben Tamás egy olyan oldalát láthatják az érdeklődők, ami a 2-3 perces tévés magazinműsorokban ritkán mutatkozik meg. Másrészt nem titkolt célunk valamiféle jó példával elöljárni, és megmutatni a fiataloknak, hogy kevés csak várni a sült galambra, ha megtalálod magadban a tehetséget, és kitartással, áldozatos melóval, folyamatosan fejlesztve önmagad haladsz előre, elérheted a céljaidat” – mondta a Velvetnek Fluor menedzsere, a filmben csak lazán pöttyös zokniban nyilatkozó Vermes Orsolya, hozzátéve, hogy ők senkire nem akarják ráerőltetni a végeredményt, a vállalható produktum a lényeg.
Bár a kereskedelmi sikert mi sem mernénk borítékolni, de a Fluor Film 70 percének a nagyrésze szórakoztató. Leginkább azok a részek, amik az előadó korai szárnypróbálgatásait mutatják be, mivel itt nem csupán arról kapunk pátoszt, hogy milyen kitartó és teherbíró ember ez a Fluor Tomi, hanem remek áttekintést kaphatunk a 2000-es évek eleji magyar rapszíntérről is. Ebből leginkább az a tanulság, hogy nálunk a lölvöldözős-dílerkedős vonal helyett leginkább a hiphop.hu fórumán osztották egymást a szereplők, és mindenki szeretett piálni, és egy ideig mindenkinél volt pillangókés, kivéve Fluornál, aki kalapácsot hordott inkább, mert félt, hogy későbbi zeneszerzője, Pixa meg akarja verni.
A rendszeresen visszatérő megszólaló Pixa kinyilatkozásai egyébként is a film csúcspontjai közé tartoznak, de a többieknek is van szerepe: a Hősökös Eckü kvázi mentorként beszél a viszonyukról, Nagy Feró beismeri, hogy a Mizuhoz hasonló sláger mégcsak eszébe sem jut senkinek, Hajós András büszke rá, hogy ő már a Gecigránátot is szerette, az Animal Cannibals az akkori tehetségkutatók atyaúristeneként mesél róla, hogy miként vált egy hidrogénezett hajú hülyegyerekből arcbanyalt hajú hülyegyerek, majd abból tudatos előadó. Nagy szerep jut természetesen az egykori lakótársnak, a végül mégsem síró SP-nek is, aki meglepően őszintén vallja be, hogy kicsit féltékeny volt Fluorra, amikor hirtelen összejött neki az elmúlt tíz év legnagyobb magyar slágere, utána pedig elmondta, hogy a hírhedtté vált Kiszel Tünde-alázó videó még ezzel a másfél millió forinttal is egy tök jó befektetés volt, mert remek lett.
A Fluor Filmet azonkívül, hogy nagyon jókat lehet nevetni az épphogy pubertáló Tamás korai dolgain, az teszi jól fogyaszthatóvá, hogy a megszólalók nagyrésze nem csak kolléga, hanem barát is, akik némileg magukénak is érzik a sikert. Ennek egyértelmű jele, hogy a köszönőbeszéd leginkább abból állt, hogy Fluor és a rendező Miki 357 azon tanakodtak, hogy hova kellene beülni piálni. “Sajnos sokmindent ki kellett hagyni, de elégedett vagyok. Ezt soha nem lehet igazán befejezni, de nekem tetszik, és már legalább az is kiderült, hogy a haverjaimnak is. Direkt nem akartunk kivágni olyan részeket, amikben gáz voltam, de ezt láthatjátok is” – mondta Fluor, aki három héten keresztül napi tíz órákat digitalizált, hogy meglegyen a kellő mennyiségű anyag a végeredményhez. A rendező, Miki 357 is egyértelművé tette, hogy sok munkája van a filmben, de végül megérte: “Érdekelt az ötlet, underground rap tematikájú dokumentumfilm ráadásul nem nagyon volt még itthon. Személyesen is van valamennyi közöm ehhez, bár a Tomi zenéjét pont nem hallgattam. Mindig lehet finomítani persze a végeredményen, de jó lett.”
A készítők elégedettek lehetnek a végeredménnyel. Azt nem mondanánk, hogy most mindenki rohanjon megnézni, hogyan lett egy kis időre Fluor Tomi a legnagyobb magyar popsztárok egyike, de aki bele akar látni a magyar zene olyan szegmensébe, amiről ritkán születnek átfogó anyagok, az mindenképp nézze meg a két ünnep közt a Fluor Filmet. Még akkor is, ha azért a 70 perces hossz végére kicsit elfárad a buli. Abban azért reménykedünk, hogy mostantól nem fog boldog-boldogtalan életrajzi filmet készíttetni magáról. Ez is egy olyan dolog, ami csak az elsőnek áll jól.