A Scotland Yard már vizsgálja, miért és hogyan fojtogatta a tévés szakácsként ismert Nigella Lawsont férje, a 70 éves Charles Saatchi. Hivatalos feljelentés még nem érkezett a nyilvánvalóan erőszakos cselekménnyel kapcsolatban, holott a férfi nyilvános helyen, a londoni Mayfair étteremben többször is torkon ragadta feleségét, az orrát is erőszakosan csípte, tépte. Később Lawson sírva távozott (a férjével) a helyszínről.
Az esetről fotók készültek, és szemtanúk is látták, mit történt, azt azonban nem tudni, miért nem akadályozta meg senki a nyilvános megaláztatást. A képek a Sunday People magazinban jelentek meg vasárnap (a képeket ide kattintva láthatja), a párt a lesifotósok külön taxiban utazva látták aznap. A fotósok és újságírók kérdéseire egyikük sem válaszolt, komor ültek a taxikban, amikor elhagyták a Chelsea-i, négymilliárdos villájukat.
Nem szorítás volt, állítja a férj
Charles Saatchi hétfőn megtörte a hallgatást, és nyilatkozott az incidensről. „Nem szorítás volt, csak játékos neheztelésféle. A képek borzasztóak, sokkal drasztikusabb és erőszakosabb benyomást keltenek, mint ami valójában történt. Nigella azért sírt, mert mindketten utáljuk ha vitatkozunk, nem azért, mert bántalmazták" – nyilatkozta Saatchi az Evening Standardnek, és hozzátette, újságírók és lesifotósok figyelik őket napok óta, ezért megkérte Nigellát, hogy amíg az ügy leülepszik, vigye el a gyerekeket otthonról. A pár 2003-ban házasodott össze, két gyerekük született.
Mi történt pontosan?
Nigella Lawson és férje rendszeresen járnak ebbe az étterembe, most a teraszon, egy olajfákkal körbevett boxban ültek. Az egyik szemtanú szerint Saatchi először a bal kezével, majd mind a két kezével torkon ragadta Nigella Lawsont, majd a szakácsnő próbálta kibékíteni egy csókkal, hiába.
A megdöbbentő jelenet heves vitát váltott ki a Twitteren, többen azon döbbentek meg, hogy ahelyett, hogy valaki segített volna Nigella Lawsonnak, inkább fényképezte az esetet, illetve bámulta őket, senki nem hívta a rendőrséget. Az egyik twittelő azt írta, hogy aki a fényképet készítette, kötelessége az azért kapott pénzt az egyik családon belüli erőszak ellenes szervezetnek adni. A felháborodásnak van alapja, a NANE egyesület szóvivője szerint fontos, hogy a környezet cselekedjen, és vannak alternatívák arra, mit tehet az, aki ilyen helyzetet lát.
„Fontos, hogy a környezet valamit csináljon. Hogy mit tud, vagy mit érdemes neki, az helyzetfüggő. Függ attól is, hogy hányan vannak, egy embert leüthet az erőszak-elkövető, de ha többen vannak, akkor erre nem kerül sor, ez például fontos szempont. Ha valaki nem biztos abban, hogy amikor megtámadják, jól fog tudni verekedni, akkor érdemes kartávolságon kívül maradni. A hangos, határozott rászólás mindenféleképpen leállítja az aktuális erőszakkitörést. Az a minimum, hogy a rendőrséget ki kell hívni, főleg, ha például étteremben vannak, és nem az utcán, ahova oda lehet hívni pontosan a rendőröket, és nem feltételezhető, hogy mire kiér a rendőr, addigra továbbmennek. Enyhébb esetben az is sokat szokott segíteni, ha az ember meredten bámulja az elkövetőt, lehetőleg ne az áldozatot, mert az áldozat szégyellni szokta magát ezekben a helyzetekben. Az ellenérzések kifejezésére az elkövető a helyes célpont. Azt gondolom, hogy az a nézelődő, aki nemhogy még csak puszta nézelődő, de a fejét is elfordítja, az része a problémának. Része annak a társadalmi helyzetnek, amely gyakorlatilag nemhogy felhatalmazza, de egyenesen biztatja az ilyen viselkedést. Az ilyen erőszak többek között azért tud ilyen szépen virágozni, mert azok az emberek, akik tehetnének valamit, éppen azért, mert nincsenek kiszolgáltatva egy ilyen erőszaknak, nem tesznek semmit" – nyilatkozta a Velvetnek Wirth Judit a NANE egyesülettől.
A fojtogatás minden alkalommal halálfélelmet okoz
Wirth azt is elmondta, a fojtogatás jellemző megfélemlítési forma a párkapcsolaton, családon belüli erőszak esetében. „Hatékony kínzási eszköz, gyakoribb, mint amennyi szó van róla. Szinte alig van olyan súlyosabb párkapcsolatierőszak-elkövető, aki a fojtogatást ne alkalmazná. Rengeteg van, aki mást nem is alkalmaz. Fojtogatni elég pár másodpercig, és máris eljuttat oda, hogy tudjam, az életem a másik kezében van, bármikor elveheti, és ha most megcsinálta, akkor bármikor máskor is megteheti. Gyakorlatilag az esetek közel 100 százalékában figyelmen kívül hagyják a hatóságok. A fojtogatás rettentően költséghatékony, egészen valódi és realisztikus halálfélelmet okoz minden alkalommal, életveszélyes helyzet."
A fojtogatás Magyarországon nem önálló jogi tényállás, így ha a családon, párkapcsolaton belüli erőszakban történt fojtogatás, vagy csak az történt, szinte kizárt, hogy itthon eljárás induljon. Wirth elmondása szerint az Egyesült Államok egyes államaiban viszont az, okkal. „Akit egyszer fojtogattak, az onnantól kezdve soha nem lehet biztos abban, hogy nem fogják megfojtani. A trauma olyan típusú, hogy bármikor előhívható, és előhívódik magától is rémálmok, pánik és emlékbetörések formájában. Magyarországon a szakértők állítják, hogy ha nincs külsérelmi nyom, akkor nem történt fojtogatás, és ezért nem vizsgálnak belülről, hanem csak kívülről. A fojtogatás gyakran okoz kívülről nem látható, belső sérüléseket, amik egyáltalán nem látszanak: a légcsövet, a gégecsövet, a nyelőcsövet és az ereket érintik, nem látszanak kívülről. Univerzális tapasztalat a fojtogatott áldozatoknál, hogy hetekig rekedtek utána, nehezen tudnak nyelni, ezek figyelmeztető jelek."