„Nem unom a Mokkát, hiszen erre a pályára készültem egész életemben. Két és fél éve vagyok állandó műsorvezető, korábban a helyszíni tudósítója voltam, ami szerintem nélkülözhetetlen ehhez a műfajhoz, de az azért más volt” – mondta a Velvetnek Tatár Csilla, akit mostanában szinte minden reggel megcsodálhatunk a TV2 képernyőjén. Azért itt nem akar még megállni, bár tudja, hogy van itt ellenszél. „Pontosan tudom, hogy egy nőtől nem fogadják el annyira, ha céltudatos a munkájában és tudja mit akar, de nálam ez soha nem volt kérdés. Van egy egészen konkrét 30 éves tervem, de az elmúlt 12 évben megtaníttatta velem az élet, hogy ezt ne kürtöljem szerteszét, mert visszatetszést kelt. De persze az én műfajomban szerintem az a csúcs, a valaki főműsoridős élő show-t vagy egy talk-show-t vezet, de ennél konkrétabb ötleteket soha nem mondanék el” – válaszolta határozottan az azt firtató kérdésekre, hogy esetleg tervezi-e átkerülni egy olyan műsorsávba, amihez nem kell hajnalban kelnie.
Ereszd el a hajam privátban
Tatár még arra is figyel, hogy a magánéletéről csak felületes dolgokat tudhasson meg a világ, mivel nem akar mindennel szereplő celeb lenni. „Sokk cikk jelenik meg rólam, de kevés mélyebb dolog derül ki ezekből. Minden nap képernyőn vagyok, írnak a ruhámról, a sminkemről, esetleg a férjemről ha megjelenünk egy sajtónyilvános eseményen, de figyelek rá, hogy ne menjünk bele ebbe jobban. Meg kell húzni a határt, szerintem ez sikerült is.” A kevés tényleges információ miatt is van az, hogy Tatár Csilla élete nagyon érdekelné az embereket, de valószínűleg soha nem fogjuk őt látni az Édes életben: „Reality show-k szempontjából például nem is lenne érdekes végigkövetni azt, hogy felkelek hajnalban, forgatok, aztán rendezvényeket vezetek, majd készülök a másnapi adásra. Ezekről szívesen mesélek, és meg is mutatom, de bulvár szempontjából ez unalmas. Ami izgalmas lenne, tehát a magánéletem, azt nem tárnám ország-világ elé. Privátban nagy társasági életet élek, nagyon benne vagyok az ereszd el a hajamban, de azt nem a nagy nyilvánosság előtt teszem. Én nem ezt az életutat tűztem ki célul.”
Álszentség nélkül
Tatár Csillát így végül egyáltalán nem zavarja, ha állandóan a reggelente viselt ruháiról van szó, gyakran már előre tudja, hogy meg fog jelenni. „Ha felveszek egy erősebb ruhát, vagy fürdőruhában vagyok a hajdúszoboszlói strandon, akkor nem hisztizek azért, mert már megint erről írnak, és miért nem a fontos dolgokról. Néha én is elnézem a dolgokat, a szado-mazo ruhát például tükörben még jónak láttam, de visszanézve tényleg dominás volt. Nincs bennem álszentség, tudom, hogy a bulvár erről szól, nem azt várom, hogy arról írjanak, hogy hány műsort vezettem és szerkesztettem az elmúlt 12 évben. Ruhát persze nem azért veszek fel, hogy írjanak róla” – tépte le magáról gyorsan a magyar híresemberek pökhendiségét Tatár, hozzátéve, hogy még férjét, Gönczi Gábort sem zavarja a tény, hogy egy országnak szerez felesége örömöt azzal, ha felvesz egy bikinit. „Már nyolc éve vele élek, ő ennél sokkal többet is látott.”
Nem felejt
A műsorvezető annak nagyon örül, hogy nyolcévnyi háttérmunka után átkerült a kamera másik oldalára, mert így most kicsit visszaadhat a riportalanyoknak. „Emiatt rengeteg sztárt ismerek olyan oldaláról, amiről a nézők nem feltétlen. Láttam és kaptam is tőlük pár cifra dolgot, küldtek már el teljesen minősíthetetlen hangnemben a francba. Akkor nem lehetett mit csinálni, hiszen a műsort képviselve tűrni kellett, de ezek az emberek most ugyanúgy odaülnek elém egy interjúra. Más kérdés, hogy ma már egyáltalán nem emlékeznek rám. Én viszont emlékszem rájuk” – mondta mosolyogva, hozzátéve, hogy azért revansot nem szokott ezekért venni, csak egyszerűen nem felejtette el.
Jótékonyan
Tatár Csilla a realityk és táncműsorok helyett inkább jótékonykodással szeret feltűnni, a csatornájával folytatott akcióin túl nemrég egy szorult helyzetű lánynak segített berendezni szobáját a rajongók segítségével úgy, hogy idegen férfiaknak ajánlott fel randilehetőséget Facebookon. „Vivien a vendégem volt a mokkában, és nagyon megható volt a története. Nehéz ez, mert nem lehet mindenkinek segíteni, és persze nem is ez a mi feladatunk. Nála viszont fontos volt, hogy a nyilvánossággal, amit adni tudtam neki, sok helyre eljutott a története. Kapott tőlem tapétát és ruhákat is, másoktól festék és bútorok érkeztek. Ezt én fogtam össze. Nagyon nagy sikersztori lett, csak utána elárasztottak a levelek, amikben szintén segítséget kértek, ezekre nagyon nehéz nemet mondani. Kapok kommenteket, hogy miért nem én fizetem ki akkor az adósságukat, de hát hogy tudnám én azt kifizetni?” Természetesen vígan mesélt a céges jótékonykodásról is: „A TV2 Süss Fel Nap nevű jótékonysági kezdeményezésében olyan önkénteseket keresünk, akik nélkülöző gyermekeket segítenek.”
A nagy fenék
Tatárnak elmondása szerint nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy páran hogy viszonyulnak a facebookos üzengetéshez, de azért már megy neki. „Páran olyan gusztustalan dolgokat fogalmaznak meg, amiket még azokról az emberekről sem mondanék, akiket utálok. Ezt meg kell tanulni kezelni, egy közszereplő olyan, mint egy vetítővászon, sokan a saját gondjaikat vetítik ki rám. Ezt nem szabad tőlük elvenni.” Az interneten kívüli életében persze kevésbé jellemzők ezek a dolgok: „Egyszer kaptam csak meg egy nőtől, hogy mekkora seggem van, de szerintem az sem annak szólt, hogy közszereplő vagyok” – nosztalgiázott kicsit a szórakozóhelyes élményeiről. „Ajánlatokat szoktam kapni, de Gábor is. De hát miért ne próbálja meg, az úgyis rajtam múlik, hol húzom meg a határt, én pedig erőteljesen meghúzom. Megpróbálja, lepattan, de ezek nem szoktak kínos dolgok lenni. Szerintem ez független is a tévétől, akkor is ugyanilyen volt, amikor nem voltam közszereplő. Sokat járok a városban, az emberek ismerkednek, ez természetes. Facebookon persze ez is durvább, egyszer kaptam egy képet egy férfitől, amin lefotózta magát a reggeli ébredés után nyaktól lefelé. Az azért elég bátor volt.”
Természetesen nem hallgathattuk el a mindenkit mozgató kérdést sem, mégpedig hogy így hosszú évnyi házasság után hogy áll a szülés kérdéséhez, de úgy tűnik, az évek során tényleg ráragadt annyi rutin, hogy lepattanjunk: „Pechemre egy időben beszéltem erről, utána meg mindig elárasztottak az újságírói kérdések, hogy ‘na akkor mikor?' Ezek a kérdések lelkileg nagyon megviseltek, úgyhogy erre is csak azt tudom mondani, hogy ha lesz miről beszélnem, majd beszélek.”