Philip Seymour Hoffman a színházban és a moziban is csúcsra ért

2014.02.02. 20:36 Módosítva: 2014.02.02. 21:11
Vasárnap holtan talált színésznek látszólag tökéletes élete volt: stabil párkapcsolat, három gyerek, a kritikusok és a közönség is egy emberként imádta. A halál oka ismeretlen, de az újságok szerint drogok állnak a háttérben, sokáig küzdött a heroinnal.

Holtan találták Philip Seymour Hoffmant manhattani lakásában. A 46 éves amerikai színész valószínűleg túladagolásban halt meg, holttestét a személyi asszisztense találta meg, aki hívta a rendőröket. A New York Post információi szerint egy tű is volt a karjában, arról még nincsenek hírek, hogy mi volt benne.

Hullámokban érkező siker

Hoffman generációja egyik legnagyobb karakterszínésze volt, és ezzel a szereppel tökéletesen elégedett volt. Sosem akart túlságosan befutni. Úgy érezte, jó helyen van, ahol tart a karrierjében. Korábbi interjúiban Sean Pennt és Robert De Nirót említette példaképeiként, mint zseniális karakterszínészeket.

Sosem vágyott az Oscar-díjra, 2005-ben viszont megkapta a Capote-ban nyújtott alakításáért. Ezzel a díjjal robbant be a megkerülhetetlen sztárok közé. De kiemelendő szerepei még a feltűnése a Magnoliában, 2007-ben az Apu vad napjaiban, a popcornrajongók pedig a Mission Impossible 3-ban is láthatták. 

Mostanában úgy állt a dolog, hogy Hoffman karrierje újabb lökést kap. Szokásához híven karakterszínészként, de ő alakította az egyik legfontosabb figurát az új tinifranchise, Az éhezők viadala második részében Jennifer Lawrence és Woody Harrelson oldalán. A tőle szokatlan, klasszikus blockbuster bemutatója előtt azt mondta, nem számít rá, hogy ez a film túlságosan felforgatná az életét, nem az a típus, aki partikra jár, és címlapokat vállal magazinokban.

Nem is történt nagy változás az életében, de az biztos, hogy egy új generáció ismerte meg a nevét Az éhezők viadalának köszönhetően. Hoffman eredetileg szerepelt volna Az éhezők viadala további két részében is, egyelőre természetesen még nincs hír arról, hogy hogy pótolják.

Drogfüggőség és hűség a zárkózottság mögött

Nem tartozott a hollywoodi elitnek ahhoz a részéhez, amelyiknek az életét bárki könnyedén követheti. Nem is volt erre szüksége ahhoz, hogy a nevét sokan ismerjék. Hogy mennyire sikeres és elismert ember volt, csak halála után derült ki. Gyakorlatilag ellepték az internetet a színész- és sztárkollégái búcsúüzenetei P. Diddytől kezdve Justin Timberlake-en át Andie Macdowellig.

Az interjúiból egy nagyon szerény és visszahúzódó figura képe rajzolódott ki, akiről alig tudni valamit, mert nem fontos, hogy bármit is tudjon róla az ember. Hoffmannak az volt a fontos, hogy a szerepeiből ismerjék.

Hollywoodtól szokatlan módon hűséges életet élt: bár soha nem vette el feleségül, 1999 óta élt párkapcsolatban a divattervező Mimi O'Donell-lel, akivel három gyerekeük is született. Egyetlen fiuk, Connor Alexander 2003-ban született meg, két lányuk, Tallulah és Willa pedig 2006-ban és 2008-ban. O'Donnell-lel egy színdarab miatt találkozott először, amit ő rendezett.

De az élete a látszólagos kiegyensúlyozottság, siker és boldogság ellenére nem volt problémáktól mentes. Meghatározta, hogy heroinfüggő volt. Heroinfüggő volt, amikor befejezte a főiskolát, amikor beindult a karrierje, sikeresen lejött a drogról, de tavaly 23 évnyi szünet után újra rákapott a heroinra, ami miatt a nyáron elvonóra kellett vonulnia. Arról nincsenek és valószínűleg nem is lesznek már hírek, hogy a visszaesésének lehet-e köze Az éhezők viadala sikeréhez.

Hoffman általában vidám, fanyar humorú figurának tűnt az interjúi alapján, de volt egy egészen a világból kiábrándult oldala, ilyenkor a saját munkájának hamisságáról, hiábavalóságáról beszélt.

"Szerintem mindenki vesztes. Az egész életünk a nyerésről szól. Mindenki a legjobbat akarja mutatni magából. De néha bizony csak a legrosszabbat hozzuk ki magunkból. Az alkotók a színházban és a moziban egyaránt egy csomó energiát vesztegetnek el azzal, hogy az emberi életnek egy megkreált, kozmetikázott változatát hozzák létre, ahelyett, hogy az igazságot bányásznák elő, és megmutatnák, hogy az ember lehet jó, de rossz is, szép, de undorító is, jópofa, de idétlen is. Sőt kínosan esetlen, megalázóan béna, soroljam még? Jobban érdekelnek az emberi személyiségnek ezek a "hibás" oldalai, hiszen ezekből születik az izgalmas karakter, itt gyökereznek az ellentmondások, ami a dráma alapja. Egy jó történetnek természetesen a főszereplő eme tulajdonságaival is foglalkoznia kell. Vesztes? Bár pontosan értem a mögötte bújó jelentést, annyira leegyszerűsítő és elítélő a kifejezés, hogy nem használhatjuk egy ember életére. Ez túl amerikai" – mondta a Magyar Narancsnak adott interjújában még azelőtt, hogy az Oscar-díjjal igazán befutott volna.

Figurái is általában a felvázolt keretrendszerbe passzoltak, nem a makulátlan, hanem a kifejezetten sok problémával küzdő karaktereket részesítette előnyben. A szerepei kedvéért volt kopasz, szakállas, hosszú hajú, kövérebb, soványabb, külsőleg és belsőleg is eléggé átélte a munkát. Bár saját bevallása szerint sosem viselte meg igazán a színjátszás, úgy fogta fel a színészkedést, mintha állandóan iskolába járhatna, ahol újabb és újabb dolgokat tanulhat. A búcsúkoncert című filmje kedvéért például megtanult hegedűlni. A nap végén pedig mindig könnyedén ki tudott lépni a karakteréből, sosem voltak azzal problémái, hogy beleragadt volna valamelyik szerepébe.

Bár a legtöbben a mozifilmekből ismerik, Philip Seymour Hoffman a színházban is a csúcsra ért: 2001-ben megkapta a Jesus Hopped the 'A' Train című darabban mutatott alaításáért a Drama Desk-díjat, ami tulajdonképpen a színházi élet Oscar-díja. Bár rendezni is szeretett, saját bevallása szerint is a színészkedést tartotta az igazi munkának: “A rendezői és a színészi tapasztalat között az a különbség, hogy a rendezői tapasztalat nem is igazi tapasztalat. Egy szubjektív néző vagy a szobában, aki ha pár héttel később megnézi a saját darabját, egész mást fog gondolni” - mondta egy interjúban. A New York Times 2012-ben már nem is tagadta rajongását: “Nem vitás, Mr. Hoffman generációnk egyik legnagyobb színésze” - írták le egy kritikájukban.