horoszkóp

Elment a legnagyobb magyar mesemondó

2014.04.04. 17:39 Módosítva: 2014-04-04 17:42:45
84 éves korában hosszú betegség után elhunyt a Nemzet Színésze, Szabó Gyula. A színész már 2008-ban súlyos agyvérzést szenvedett, azóta folyton betegeskedett. Azonban nem erről marad emlékezetes: ő volt Columbo, Bubó doktor és Frakk hangja, de a magyar népmesék legendás narrátora is. Filmben alakított a Tenkes kapitányában és a Rózsa Sándorban is, és minden fontos színházi díjat megnyert.

Szabót először 2008. december 12-én szállították agyvérzéssel kórházba, akkor tíz napig kellett bent feküdni. Viszonylag lassan, egy év alatt nyerte vissza az erejét, és nem is kívánt utána többet színpadra lépni. 2009. október 11-én ismét kórházba szállították, az orvosok először azt gondolták tüdőgyulladása van, de később agyhártyagyulladást állapítottak meg nála. Mivel a színész állapota a gyógyszerek hatására sem javult, orvosai mélyaltatásba vitték. Állapota ettől ugyan stabilizálódott, de az eredmények már akkor sem voltak túl biztatóak. 2010-re azért műtétek után csak lábra állt, 2012-re már rendesen tudott járni. Állapota később kezdett újra rosszabbodni, majd otthonában hunyt el 2014. április 4-én.

Amikor egy korábban készült interjúban azt kérdezték tőle, mit gondol, mi marad meg a munkájából az utókor számára, így felelt: „Hirtelen eszembe jut dolgok tömkelege, ami nem valósult meg... És meghatódom...” Felesége, aki gyakorlatilag több mint húsz évig háztartásbeli volt Szabó mellett, sose panaszkodott arra, hogy mos-főz, a fellépéseit intézi, illetve a gyerekeit neveli. „Mi akkor ismerkedtünk meg, amikor ő megözvegyült. 57 évesen lett újból kisgyerekes apa, 61 volt, amikor a fiunk született. Ez neki nagy ajándék volt. Úgy gondolom, hogy újra élte a fiatalkorát.”

Szabó Gyula kétszer volt fiatal

Szabó Gyula számtalan filmben, színházi darabban játszott. Hangját kölcsönözte olyan filmhősöknek, mint Columbo, a rajzolt Bubó doktor, Frakk vagy Kag. Nagy mesemondónak tartották, hiszen többek közt ő volt a Magyar Népmesék narrátora a 70-es évektől. Emlékezetes filmszerepei közé sorolják a Tenkes kapitányát, a Rózsa Sándort, A tizedes meg a többieket, illetve a Kinek a törvényét. Az általa megformált alakok mindig szerethetőek voltak, gonosz, intrikus szerepet szinte soha nem kapott. Jászai-díjas (1959, 1962), Érdemes (1972) -és Kiváló művész (1981), Kossuth-díjas (2000) és a Nemzet Színésze még számtalan díjat vehetett át aktív színészként. SZOT-díjat 1965-ben kapott, a filmkritikusok díját 1975-ben, kiváló művésszé 1981-ben vált, és a Budapestért Díjat 1996-ban adományozták számára.

1930. július 15-én született Kunszentmártonon. 1950 és 1954 között járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Tervei között nem szerepelt a színi pálya: papnak készült. A család azonban nagy szegénységben élt, nem tanulhatott, dolgoznia kellett. Fiatal munkásként nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett néhány társával együtt a Színművészeti Főiskolára, ahová első nekifutásra felvették.

1954 és 1993 között Budapesten a Petőfi Színház, a Jókai Színház, a Thália Színház és az Arizona Színház színésze lett, 1993-1996 közt a Művész Színházé. 1996-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszott. 1979-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett, egyetemi docense. Első felesége halála után újraházasodott. 57 évesen ismét kisgyerekes édesapává vált, 61 évesen pedig megszületett negyedik gyermeke. Lánya, Szabó Zsófia, szintén a színész szakmát választotta, a Jóban Rosszban című TV2-es saját gyártású sorozatban debütált, ahol Betty Tanakist alakítja a mai napig. Apa és lánya kapcsolatát jól jellemzi, hogy Szabó Zsófi magára tetováltatta édesapja nevét, és még április 2-án is közös képet posztolt Facebookjára.