Herczeg Zoltánt tavaly októberben tartóztatták le civil ruhás rendőrök, akik 100 gramm marihuánát találtak nála, ezért kábítószer-kereskedelem gyanújával előállították. Összesen fél évet töltött a Venyige utcai börtönben, Budapesten. Jelenleg házi őrizetben van, a lábán nyomkövetővel. Egy héten egyszer, hétfő reggelente hagyhatja el a lakását két órára. A börtönben töltött időről a Telexnek mesélt egy interjúban, amelyben azt is elárulta: szerinte mi lehetett a valós oka annak, hogy félreállították.
„Van nekem egy klímamozgalmam, a KÉK mozgalom, amivel a háttérben egy politikai mozgalmat akartam felépíteni, amit például az LMP-nek kellene csinálnia, csak nem csinálja. Úgy gondoltam, ha jól csináljuk, akkor négy-nyolc éven belül bent leszünk öt százalékkal a parlamentben, ugyanis brutálisan sokan csatlakoztak az elején, pedig én csak a telefonba – amit lehallgattak – mondtam el, hogy valójában ez egy klímamozgalom égisze alatt létrehozandó politikai mozgalom. [...] A nyomozati jegyzőkönyvek szerint április 10-én kezdtek megfigyelni, a mozgalmat március 21-én találtam ki. [...] Már nagyon előrehaladtam vele, októberben jött volna a szervezetfejlesztés, mert nem bírtam már divattervezni, lakást felújítani meg mozgalmárkodni egyedül, az összeroppantott. Aztán börtönbe kerültem hirtelen” – magyarázta az elméletét Herczeg. Ügyvédje ugyanakkor kiemelte, hogy egy mozgalom szervezése miatt a bíróság nem ad engedélyt a lehallgatásra, ahhoz bűncselekmény elkövetésének gyanújára van szükség. Miután tudhatták, hogy Herczeg kábítószert használ, a divattervező szerint tőrbe csalhatták. A dílere akadozó ellátmányra hivatkozva azt mondta neki, hogy kizárólag nagy mennyiséget vásárolhat, a tranzakció után nem sokkal pedig civil ruhás rendőrök állították meg. Mivel a lakásán nem találtak kereskedésre utaló nyomokat, például precíziós mérleget vagy műanyag tasakokat, illetve mint utólag kiderült, a birtokolt marihuána meg sem közelítette a jelentős mennyiséget – ezt pedig észlelni kellett volna –, Herczeg ügyvédje szerint a bíró higgadtabban is kezelhette volna az ügyet.
„A Venyige utcai börtönben a hetedik emeleten voltam, ahol csak fogvatartottak vannak, talán „elit szintnek” is mondhatnám” – kezdte a rácsok mögött töltött időszakról Herczeg Zoltán, akinek két cellatársa volt. Tudta, hogy ki kell jönnie velük, a legelső időszakban azonban összetűzésbe keveredett az egyikkel, amikor arra próbálta rávezetni, hogy zárja el a vizet fogmosás közben.
[...] egymásnak ugrottunk párszor, pattant a szikra, de nem ütöttük meg egymást, mert tudtuk, hogy az azonnali fogda, és azt senki sem akarja.
Miután mindenhova külön vitték és vigyáztak rá, a médiafelhajtást is elkerülendő, így a divattervezőt nem érte fizikai atrocitás a börtönben, szóban ugyanakkor kikezdtek vele.
„A Venyigében az intézmény tetején van a sétáló, az egész épület hosszában. Az ötös az ipartelep felé, a hármas a Maglódi utca felé néz, középen van egy sáv a felügyelőknek, mindezt rácsok választják el egymástól. Ha az ötösben sétálunk, akkor a hármasból látnak, szokás is átbeszélgetni, bár a szabályzat szerint ez is tilos.
Mi van, köcsög? Celeb vagyok, ments ki innen! Mi van, buzi?
– az első sétán ilyeneket kiabált nekem egy nagydarab disznó, közben hangosan röhögött ő is, meg az egész szint is. Nem esett jól, elfordítottam a fejemet, néztem az ipartelep felé. A két zárkatársam [...] figyelte, hogyan reagálok. Amikor visszamentünk a zárkába, mondták, hogy nem lesz így jó, aztán elmondták, mit kell csinálni. A legközelebbi esetnél odamentem a rácshoz, belenéztem a nagy marhának a szemébe, és azt mondtam:
Figyelj, haver, az a helyzet, hogy a zsaruk elvettek tőlem mindent, de talán, ha a seggemben körülnézek, még talán ki tudok húzni egy egyest, azt átdobom neked, szívd el, ha akarod.
»Jól van, tesó! Jól van! Semmi baj! Tesó vagy« – ez volt a válasz, és ezzel el volt rendezve. Aztán ezt el kellett játszanom vagy tízszer, mindenkinek, aki bekóstolt.”
Herczeg Zoltán a börtönben töltött idő alatt végig törekedett arra, hogy megőrizze a méltóságát és az egészségét. Bár a celláját többször is átkutatták, illetve testüreg-ellenőrzést is végeztek, az eljárást zokszó nélkül tűrte a divattervező. Mivel ételt nem küldhettek neki, a kimért koszt pedig olyan volt, amilyen, így rengeteg pénzt költött, hogy egészségesen táplálkozhasson.
„Van börtönbolt, ahol lehet nagyon drágán vásárolni. Az egy hatalmas biznisz, mert tizenkilencezer fogvatartott vagy moslékot eszik, vagy iszonyú drágán vásárol a spájzban.
Én százezret költöttem havonta, hogy ne dögöljek éhen, mert a bévés reggeli és vacsora nem túl sok.
Reggel kapsz egész napra kb. fél kiló kenyeret, reggelire hozzá egy szelet parízert. Vacsorára volt húszgrammos sárgabaracklekvár, virágméz, esetleg mézhelyettesítő szirup, tízgrammos vaj, karfiolos pástétom, az ünnepnapi vacsora pedig afrikaiharcsa-pástétom. Ezeket gyűjtögettük, mert három-négy kis lekvárral tudtad kicsit ízesíteni például a száraz, hideg mákos tésztát, meg a „diós” tésztát az ebédnél. Az ellenőrzésnél viszont ezeket elveszik, mert nem szabad gyűjtögetni. Ha van pénzed, akkor jól élsz ott is, ha nincs pénzed, akkor ezeket eszed. Nekem a nyugdíjas szüleim meg a párom küldtek pénzt, így tudtam vásárolni” – árulta el Herczeg, aki a cellatársaival vasárnapi istentiszteletet is celebrált, könyvet írt, megtervezte az eddigi legerősebb kollekcióját, egy fegyőr pedig autogramot is kért tőle a gyerekének. Egyedül attól félt, hogy egy idő után ő is átveszi a bent tapasztalt rasszista megjegyzések használatát. Aztán amikor egy nap azzal nyitottak be a cellájába, hogy pakolhat, mert szabadul, elsőre el sem hitte.
„Mondtam, hogy ne szórakozzon már. Mondta, hogy ő nem szórakozik, most látta a gépen, és ha a gépen az van, akkor megyek. [...] Kint annyi minden várt, felgyorsult minden, már egy hónap telt el, és olyan gyorsan halványulnak az emlékek, hogy olyan, mintha ott se lettem volna” – fogalmazott Herczeg Zoltán, akinek a legjobban édesanyja lángosa, a Széchenyi-fürdő és a párja hiányzott. Amikor hétfő reggelente elhagyhatja a lakását, általában az üzletébe szokott menni, de járt már bankban és cipésznél is. Eddig csak egyszer, a házi őrizetének elején ellenőrizték. Nagyon ügyel arra, hogy mindig rendesen feltöltse a nyomkövetőt, hiszen nem akar több zűrt, a kimenőkor is mindig időben visszaér a lakásába.
(Borítókép: Herczeg Zoltán. Fotó: Velvet)