A Marsra Magyar! forgatási helyszínének egy valódi gyár ad otthont. Megnehezítette ez a forgatást?
A forgatás önmagában nem egy egyszerű dolog, itt a gyáron belül meg pláne. Mindennek meg van szabva az útja, nem lehet akárhol mászkálni, csak a kijelölt útvonalakon. Emellett minden vas, tehát vagy vág, vagy szúr. De amúgy sem érdemes hozzáérni semmihez, mert minden csak koszolja össze az embert. Egy olyan helyen forgatunk, ami nap mint nap megy, tehát fel kell vennünk nekünk is a munkahelyi ritmust.
Öntől azért nem áll annyira távol ez a világ. Elég, ha visszatekintünk a MÁV-nál eltöltött éveire.
Igen, ezt rendszeresen megkapom. Mondjuk azt, hogy volt időm gyakorolni ebben a világban. Nem azt mondom, hogy itt, ezen a gyáron belül visszaköszön a MÁV-os múltam, de maga a munkahelyi légkörrel, meg a sorozaton belüli konfliktusokkal és helyi viszonyokkal párhuzamba lehet állítani azt az időszakot, úgyhogy van hova nyúlnom a szerephez.
Úgy viselkedett ön is a MÁV-nál, ahogy Maró Sanyi a sorozatban?
Nem. Ott én voltam a kisfiú. Ettől függetlenül nem áll tőlem távol ez a figura és meg tudom érteni. Nekem is volt dolgom hasonló karakterekkel, nekem is volt főnököm, nekem is kellett tudnom alkalmazkodni a munkahelyi légkörhöz. Ez az alá-fölé rendelt viszony minden munkahelyen kialakul, függetlenül attól, hogy most vassal foglalkoznak vagy bármi mással. Ez inkább egy ilyen pszichológiai hadviselés. De ez tök jó, mert ha valaki kívülről nézi a sorozatot, akkor a saját helyzetébe tudja magát beleélni.
Maró Sanyi állandóan bosszankodik, zsörtölődik, de ennek ellenére nem hagyja el a céget és ő a legrégebbi alkalmazott. A stand-up fellépésein ön is sokat panaszkodik a MÁV-ra, de még is 12 évet eltöltött a cégen belül.
A zsörtölődés egy rendezői utasítás és nincs is összhangban az én múltammal. Én a MÁV-nál nem zsörtölődtem, hanem élveztem és szerettem kijárni dolgozni. Attól függetlenül szerettem kijárni, hogy persze az ember összekoszolja a kezét, amíg a jelleme nyersé és zordabbá alakul, mivel vassal dolgozik, úgyhogy ahhoz idomul. Ez utóbbit itt a forgatáson is érzem. Azt viszont hozzá kell tenni a karakteremhez, hogy ő a gyárral együtt él, a cég születése óta itt dolgozik, tehát még a Hajnal nagypapát is ismeri, így nem fogja elhagyni a munkahelyét.
Kicsit szakadjunk el a karaktertől, mennyire áll közel önhöz az űrutazás, vagy a csillagászat a való életben?
Az űrutazást még nem próbáltam. Talán még általános iskolában volt olyan, hogy elmentünk egy csillagászati előadásra, ahol egy távcsővel nézhettük a holdat meg a csillagokat, de annyira nem fogott meg. Úgyhogy a legtöbb kapcsolatom a témával a sorozat miatt van.
A forgatáson részt vesznek nagynevű tapasztalt színészek és nagyon fiatal, mondhatni pályakezdő színészek is. Milyen a csapat hangulata, könnyű volt összeszokni?
Nem volt probléma. Kifejezetten jó forgatási légkörben dolgozunk, annak ellenére, hogy nagyon feszes és nagyon kemény a tempó. A csapat nagyon profin viselkedik, mindenki jól bírja és én szeretek ilyen profi környezetbe dolgozni, mert az embernek nincs benne az agyában az, hogy milyen határozatlan dolgokkal kell szembesülhet, hanem bízhat a többiek profizmusában és így van ideje figyelni magára. Annak meg nincs jelentősége, hogy most ki mikor végzett az egyetemen, vagy mikor kezdte a szakmát, hanem partnerek vagyunk.
A feszes munkahelyi légkörben szerepet vállal a rendező, Végh Zsolt is? Azt hallani róla, hogy nagyon szigorú és nagyon maximalista rendező, igaz ez?
Igen szigorú és sokszor keményebb is, mint amit elvárna az ember, de mivel ez az ő filmje, így az ő felelőssége, ezért természetes, hogy számára ez fontos.
Ez, hogy fekszik a híres improvizációs képességeinek?
Igazság szerint már zsinórban a harmadik vagy negyedik sorozatot készítem, különböző gyártókkal, különböző helyszíneken. Most már van annyi tapasztalatom a sorozatokkal is. Szemben a filmekkel, ahol az improvizációs képességemet próbálták meg kiaknázni, itt pedig a precizitásomat kell előtérbe tenni saját magamnak. Itt van feszes forgatókönyv, kötött szöveg. A társaim is azt várják, hogy én is megtanuljam, ahogyan ők is megtanulták. Úgyhogy hozzáidomult már a szervezetem ehhez a feladathoz. Na és ennél még feszesebb munkát vár el a Zsolti, de bírom, bírjuk.
Akkor nem is találkozhatunk olyan jelenettel a sorozatban, ahol improvizál?
Nincs most meg az emlékeimben, hogy lett volna ilyen, bár nagyon boldoggá tenne, ha bent maradt volna, egy improvizált jelenet. De nyugodtan mondhatom azt, hogy nem improvizáltam és büszkén mondhatom, hogy attól még, hogy én is beálltam a sorba és tudtam normálisan dolgozni, attól még jó a sorozat. Büszke vagyok arra, hogy mégiscsak tudok teljesíteni így is.
A sorozatnak a nagyszerű színészi gárda mellett az is különlegessége, hogy csak online fut. Színészként érezhető a különbség aközött, hogy a televízióba, vagy a mozivászonra gyártanak tartalmat és a mostani helyzet között?
A filmeknél kaptam visszajelzést arról, hogy hányan nézték meg, hogy jól szórakoztak, akik látták. Ráadásul más közönség nézi ezt a sorozatot és más közönség az, aki a mozikba járt, úgyhogy számomra kicsit kevesebb a visszajelzés egyelőre. Én annak örülnék, ha ez a sorozat mindenkihez eljutna és mindenki legalább egyszer rákukkantana. De persze az idő majd eldönti, hogy valóban jó az, amit alkottunk.
Nem kapott élőben sem visszajelzést a nézőktől?
Van, hogy az utcán visszaköszönnek mondatok, amiket én mondtam. Ez persze jó érzés, de ezek még inkább csak a korábbi munkáimra igazak, ez a sorozat még túl fiatal, úgyhogy nincs sok ilyen típusú visszajelzésem.
Az online térben azért egy fiatalabb közönség mozog, mint akik a televízióképernyők előtt. Ez azt is jelenti, hogy másképp kell tartalmat gyártani nekik, nem jelent ez hátrányt egy tipikus sorozatnak?
Én azt gondolom, hogy az újabb generáció már kitagadja a televíziót, hiszen ott a kezében a telefonja, azon a számtalan közösségi platform és tartalomszolgáltató. Az, hogy mi bele kerültünk ebbe az online világba, az egyáltalán nem biztos, hogy hátrány. De még fogalmunk sincs, hogy hol tartunk. Rátaláltunk-e a hangra, amire szükség van? A szponzoroknál vagy a gyártónál biztos ott vannak a konkrét számok, amikből ez kiderül, de én nem tudom. Hozzáteszem viszont, hogy ezért a nézőnek nem kell fizetni. Gyakorlatilag ettől lesz ez egy igazi magyar sorozat, mert a magyar nagyon szereti az ingyent. Ha ez az az út, ami mentén hozzá tudunk jutni egy szélesebb közönséghez, akkor járjuk ezt az utat.
Ön szerint sikeresek tudnak lenni a sorozattal hosszútávon?
Én bízom a sikerben, nem utolsó sorban azért, mert a korábbi munkahelyeink határozzák meg a következő munkahelyeinket, így, ha itt most befutunk, az biztos sokaknak sok kaput ki fog nyitni. A sorozat olyan mintha fikció lenne, hiszen furcsa a helyszín, furcsa életkörülményeket, de közben valahol még is realista a Marsra Magyar!. De lehet pont ez a furcsaság lesz a szemnek vonzó, ami miatt elkezdik majd nézni az emberek és amikor már a szövegbe is beleélik magukat, akkor ott lesznek velünk a nézők a sorozat elejétől egészen a végéig, egészen akár a Marsig.
(Borítókép: Badár Sándor. Fotó: Zih Zsolt/MTI)
Marsra magyar! május 2-ától, csak az Indexen.