Ma lesz a Most vagy soha! című film premierje a hazai mozikban, a produkciót pedig hatalmas izgalommal várja a közönség. Ez a történelmi alkotás nem csak a magyar filmipar egyik mérföldköve, de az eddigi legköltségesebb produkció is, amely öt év alatt készült el. A premier hetén készült interjúnk során Berettyán Nándor, a film főszereplője exkluzív interjút adott a forgatás kulisszatitkairól, valamint megosztotta a személyes tapasztalatait is.
Hogyan lettél színész? Úgy tudom, Vidnyánszky Attila hatására jelentkeztél az egyetemre.
A debreceni Ady Endre Gimnáziumba jártam dráma szakra. Tulajdonképpen Vidnyánszky Attila által kerültem kapcsolatba a színházzal. Nagyon inspiráló volt látni a munkáját, így gimnázium után eldöntöttem, hogy egy évig magyar szakra járok. Sok minden érdekelt, többek között a dramaturgia, a rendezés és a színészet is, de akkoriban elsősorban a rendezés felé húzott a szívem. Egy év után értesültünk arról, hogy Vidnyánszky Attila színész osztályt indít Kaposváron. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom, hátha sikerül. Szerencsére felvettek, engem és a bátyámat is. A színészet nagyon hamar nagy szerelemmé vált a számomra, és most már el sem tudom képzelni az életemet anélkül, hogy játsszak. Ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, úgy vált egyre élvezetesebbé a színjátszás. Közben a drámaírás is fontos részévé vált az életemnek. Nem is tudnék fontossági sorrendet felállítani a színészet, rendezés és írás között.
A Most vagy soha! című film kreatív producerei, Rákay Philip, Szente Vajk és társ-forgatókönyvírója, Kis-Szabó Márk már évekkel a film forgatása előtt részletes kutatómunkát végeztek. Ahogy olvastam, Petőfi összes levelezését átböngészték, sőt a költő lakását Orlai Petrich Soma legendás festménye alapján rekonstruálták. Tekintettel a jelentős előkészületekre, mennyire vontak be téged ebbe a folyamatba?
Amikor véget ért a casting és a szereposztás is elkészült, nagyon sokat próbáltunk a márciusi ifjakkal és Júliával még a forgatások előtt. Hagyták a szerepet a saját személyiségünkre szabni, igazítani, ami nagyon hasznos volt. Emellett persze kérték, hogy melyik könyvet olvassam el, de nagyon sokat meséltek is a karakterről. Szóval abszolút azt érzem, hogy aktívan részesei lehettünk a folyamatnak, nem csak én, hanem a többi kiemelt szereplő is.
Olvastam valahol, hogy egyértelműen téged akartak a film főszereplőjének. Hogy értesültél a hírről?
Egy alapos casting folyamat végeredménye a kiválasztásaom. Felhívtak, hogy van egy film és szeretnének megnézni. Elküldték a szöveget, amelyben Petőfi egy-két jelenete volt olvasható. Ebből az ember gyorsan rájöhetett, hogy nagyjából miről fog szólni a film. Ezután kezdődött a casting, sok körön keresztül, és arról sem volt tudomásom, hogy kiket hívtak még be, de azt tudom, hogy másokat is meghallgattak. Aztán egyszer karácsony előtt telefonon értesítettek, hogy döntöttek: én alakíthatom Petőfit. Nyilván az első reakció egy nagyon tiszta, naiv, önfeledt öröm volt, de azért nagyon hamar jött a felismerés, hogy sikerült.
Azt mondják, minden egyes casting olyan, mintha vizsgáznál. Milyen érzésekkel jöttél ki a válogatóról? Elégedett voltál a teljesítményeddel?
Voltak alkalmak, amikor úgy éreztem, jól ment minden. Más esetekben viszont úgy jöttem ki, hogy többet is kihozhattam volna magamból – nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Minden casting egyfajta kihívás, ami próbára tesz. A casting folyamat során rájöttem, hogy nem csak a tehetség számít. Nem elég jó színésznek lenni, sok más tényező is befolyásolja, ki kapja meg a szerepet. Ez magában foglalja a rendező elképzeléseit, a csapattal való összhangot és még sok más apróságot. Kezdetben úgy éreztem, ha nem én kaptam meg a szerepet, talán nem is voltam elég jó. Idővel azonban megértettem, hogy ez nem így van. Ha egy szerepet nem én kapok meg, az nem jelenti azt, hogy rossz színész vagyok, csak abban a helyzetben más volt a megfelelő választás. Van ilyen, és ezzel nincs is semmi baj.
Emlékszel még, hogy a castingon mit kellett eljátszanod?
Nem mindegyikre emlékszem pontosan, de a Nemzeti dal szavalásának jelenete kiemelkedik.
Úgy hallottam, hogy ezután Lóth Balázs rendező már biztos volt benne, hogy én vagyok az ideális választás Petőfi szerepére.
A film a március 15-i események 24 óráját dolgozza fel. Neked mit jelent ez a film?
Számomra nagyon fontos volt, hogy a film ne rombolja le az ikonikus napot és annak szereplőit. Épp ellenkezőleg, az volt a célunk, hogy megerősítsük és életben tartsuk ezeket az emlékeket, hogy minél élénkebbek legyenek. Ugyanakkor szerettük volna az emberekhez közelebb hozni ezeket a történelmi személyeket, megmutatva, hogy ők is hús-vér, hétköznapokban élő emberek voltak. Ez az egyensúly a számomra leginkább tetsző. Bár példaértékűek számunkra, nehéz az utcán látható szobraikkal azonosulni, mert ezek gyakran távolinak és elérhetetlennek tűnhetnek.
Mi más célja lenne ennek a filmnek, mint hogy megmutassa: a mai fiatalok is lehetnek olyanok, mint Petőfi vagy Jókai; hogy ők is képesek lehetnek nagy dolgokra, és részesei lehetnek a történelemnek?
Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást a film főszerepének megformálásában?
A kihívás abban rejlett, hogy Petőfi személyiségének sokoldalúságát bemutassuk. Tudatosan hangsúlyozzuk, hogy bár a film tartalmaz fikciós elemeket, ezeket azért is alkalmaztuk, hogy Petőfit ne csak, mint lánglelkű népvezért ábrázoljuk, aki a tömeg élén halad, hanem mint egy valódi embert, aki néha bizonytalan, otthon családapa és férj, vagy éppen a barátaival szórakozik. Az volt a célunk, hogy Petőfit és Szendrey Júliát is teljesebb, emberibb módon mutassuk be. Fontosnak tartottuk Júlia szerepét is kiemelni, hiszen bár a jeles napon kevésbé volt aktív, Petőfi mellett állva ő is hozzájárult a történet kibontakozásához. A film forgatókönyvírói az antik görög hagyományokat követve az eseményeket egyetlen napra összpontosították, egy olyan módszert alkalmazva, amely Arisztotelész idejétől kezdve máig is hatékonynak bizonyul.
Magyar szakosként diákkorodban elég sok mindent tudhattál Petőfiről, így most, hogy a filmben eljátszottad a szerepét, mennyivel lett más a szemedben a költő személye?
Petőfi egy olyan figurája a magyar irodalomnak és történelemnek, akit valamilyen szinten mindenki ismer. A személyiségében van egyfajta fiatalos lendület, önfejűség. Ezt a legnagyobb tisztelettel mondom, hiszen a szellemi nagysága, ahogyan élt, írt és létezett, lenyűgöző. Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy élete végére milyen változásokon ment keresztül, amikor már a közügyektől való visszavonulást fontolgatta, hogy Sepsiszentgyörgyre költözzön a családjával és apaként, valamint a politikától távolodva költőként is kiteljesedhessen. Az Apostol című művében is megjelenik ez a személyiségváltozás. A levelekben megfogalmazott gondolatai különösen megérintettek, és ez volt számomra az új felfedezés a felkészülés során. Láttam benne azt a sorsot és vágyat, amely végül nem teljesülhetett be a számára, pedig megérdemelte volna az apaságban való kiteljesedést.
Mennyire hasonlítasz Petőfire? Itt most nem a külső jegyekre gondolok.
Szerintem mindenki találhat magában valamit Petőfiből. A lázadó például, amit említettem, kamaszkorban szinte mindenkinél megvan, én sem voltam kivétel. Ha azonban mélyebbre ások, akkor inkább az élete végén lévő Petőfit érzem magamhoz közel.
Néztem a Facebook-oldaladat, ahol számos a filmhez kapcsolódó részletet osztottál meg. Ennyire magával ragadott a produkció?
Valóban, nagyon izgatott vagyok a film miatt, mert számomra rendkívül fontos. Egyfajta izgalom és várakozás van bennem, kíváncsi vagyok, hogy a közönség mennyire fogja szeretni a filmet.
Szerinted mekkora sikere lesz?
Úgy érzem, hogy sikerült elérnünk azt, amit szerettünk volna. Annak igazán örülök, hogy politikától vagy világnézettől függetlenül rengetegen érdeklődnek a film iránt. A legkülönbözőbb gondolkodású ismerőseim mondták, hogy várják a filmet, kíváncsiak és megvették rá a jegyet. Jelenleg egyfajta egységes, általános várakozást érzek. Azt várom, hogy a film széles körben elérje a közönséget és sokan megnézzék.
Te láttad már?
A film legutolsó verzióját még nem láttam, március elején egy bemutatóm volt a Nemzeti Színházban, ami rengeteg időmet lekötötte, így nem tudtam részt venni a vetítéseken. Ha már így alakult, megvárom a hivatalos premiert, ezt a pár napot már kibírom. Így igazán különleges lesz, hogy a családommal nézem meg először a filmet.
2022 nyarán volt a filmforgatás. Hogy teltek a napjaid ebben az időszakban?
Most mondhatnám, hogy nagyon megterhelő időszak volt, de ezt tudtam előre. Aki ezt a munkát vállalja, az tisztában van vele, hogy egy forgatás rendkívül intenzív, amely során kevés más tevékenységre marad idő. A legnehezebben azt éltem meg, hogy bizonyos időszakokban nem láthattam a kislányomat. Ha két napig nem találkoztam vele, már rosszul éreztem magam. Voltak pillanatok, amikor elfáradtam és úgy éreztem, nem bírom tovább, de ilyenkor mindig akadt valaki, aki felbátorított és mondott két jó szót, ami segített átlendülni a holtponton.
A mai napig sokan vitatkoznak rajta, többek között a történészek is, hogy Petőfi valóban elszavalta-e a Nemzeti dalt. Így adja magát a kérdés: te elszavaltad azt a Múzeumkertben?
Ez derüljön ki a moziban. Annyit elárulhatok, hogy a Pilvax kávéházban Petőfi a biliárdasztalon állva elszavalja a verset. Rendkívül lenyűgöző számomra, legalábbis nem hallottam még egy olyan forradalomról, amelyet egy vers robbantott volna ki – egy vers, amely mélyreható változásokat idézett elő Magyarország történelmében. Ez a tény egyedülálló szépséget ad az egésznek.
A Színház Online című újságban megjelent egy cikk, amelyben Degré Alajos karaktere mellett tűnt fel a neved a szereposztásban. Ez csupán egy elírás volt?
Csak egy elírás történt. A bátyám is szerepel a filmben, és ő kapta meg Degré Alajos szerepét.
Ha választhatnál, Petőfi után milyen szerepet vállalnál el szívesen?
Van néhány szerep, amit szívesen vállalnék, amelyeket szinte minden színész szívesen eljátszana, ilyen például Lucifer vagy Hamlet szerepe. Majd alakul, ahogy alakul. Ha egy konkrét történelmi személyt kellene megneveznem, akkor Görgey Artúr lenne az, aki nagyon érdekel. Habár biztos vagyok benne, hogy nem fogom őt alakítani, mert nagyon nem az az alkat vagyok. Ő egy elképesztően modern figura volt, akit szerintem nagyon fontos lenne megismerni.
(Borítókép: Berettyán Nándor. Fotó: Tövissi Bence/Index)