William James Sidis neve talán keveseknek cseng ismerősen, pedig a történelem egyik legnagyobb elméjéről van szó.
Az 1898-ban született Sidis IQ-ja 260-300 közé tehető, amivel bőven meghaladta még Albert Einstein vagy Stephen Hawking szintjét is.
Mégis, élete korántsem volt irigylésre méltó: gyermekkora az apja szigorú nevelési módszerei miatt gyorsan elillant, és felnőttként sem találta meg helyét a világban.
Zseniális kezdetek
Sidis briliáns családi háttérrel indult: apja, Boris Sidis, neves pszichológus volt, anyja pedig orvos, akik mindent megtettek azért, hogy fiukból zsenit neveljenek. A módszerük nem ismert határokat: már csecsemőként betűkkel ellátott játékokkal tanították.
Az eredmény lenyűgöző volt: hétéves korára Sidis hét nyelvet beszélt, nyolcévesen könyveket írt, és kilencévesen saját matematikai rendszert alkotott.
Tizenegy évesen kezdte meg tanulmányait a Harvardon, ahol lenyűgözte a matematikai társaságot egy négydimenziós térbeli objektumokról szóló előadásával. Fiatalon kitüntetéses diplomát szerzett, de a sikerek ellenére sem találta meg boldogságát.
Az apai elvárások terhe
Az apja, aki az amerikai oktatási rendszer kritikusa volt, saját nevelési módszereit igyekezett bizonyítani fia eredményein keresztül. Azonban Sidis később eltávolodott szüleitől, és nem is jelent meg apja temetésén. Bár a gyermekkorában elért sikerei világszerte elismerést hoztak neki, a rá nehezedő nyomás és a média figyelme mély nyomokat hagyott benne.
Fiatal felnőttként Sidis professzorként dolgozott, de diákjai gyakran gúnyolták fiatal kora miatt, sőt fizikai bántalmazással is fenyegették. Ezek az élmények arra késztették, hogy otthagyja a tudományos pályát. Később hivatalnokként élt, regényeket és tanulmányokat írt álnéven, és próbált a nyilvánosságtól távol maradni.
Az utolsó évek
Felnőttkorára körülbelül 40 nyelvet beszélt, és egy saját mesterséges nyelvet is létrehozott. Ám a magány és az elzárkózás végigkísérte életét. A média azonban nem feledkezett meg róla: egy 1937-es cikk újra a reflektorfénybe helyezte, de nem a sikerei miatt, hanem azért, mert hírességből egyszerű hivatalnokká vált.
Sidis 1944-ben, mindössze 46 évesen halt meg agyvérzésben egy bérelt szobában. Tragikus története azóta is figyelmeztetés arra, hogy a zsenialitás önmagában nem garancia a boldogságra.
(Borítókép: William James Sidis. Fotó: Youtube)