Egy hét múlva ünnepelte volna a 104. születésnapját, ám sajnos már nem érhette meg: Keleti Ágnes ma hajnalban meghalt, nem egész egy héttel azután, hogy december 26-án tüdőgyulladás és szívelégtelenség miatt kórházba került.
„Kapott egy rohamot, majdnem meghalt, felhívtak, hogy rohanjak be, és tényleg úgy nézett ki, mint aki itt fogja hagyni ezt a világot, én is szóltam a közeli ismerősöknek, hogy búcsúzzanak el tőle. Aztán egyszer csak felébredt, beszélt is, kicsit evett és ivott is. A főorvos 1-2 napot jósolt a tüdejének, és a nővérek sem voltak bizakodóbbak” – mondta akkor az Indexnek Keleti Ágnes fia, Bíró-Keleti Rafael. Bár később lassú javulást állt be az egykori olimpikon állapotában, továbbra is komoly veszély fenyegette. Az antibiotikumoknak nagyjából egy hét kellett volna, hogy teljesen kifejtsék a hatásukat, ám a szervezete már nem bírta addig.
Keleti Ágnes Magyarország legtöbb olimpiai éremmel rendelkező női sportolója volt, a pályafutása alatt összesen öt aranyat, három ezüstöt és két bronzot szerzet az ötkarikás játékokon, ezen kívül világ- és negyvenhatszoros magyar bajnok volt.
Mint azt az életrajzából tudni, eredetileg Klein Ágnes néven, jómódú családba született 1921. január 9-én a Rákóczi téren álló 14. számú házban lévő lakásukban. Édesapja, Klein Ferenc szalonna- és sonkakereskedőként dolgozott. Az akkor 38 esztendős férfi annyira csalódott volt, hogy ismét egy lánnyal áldotta meg a sors, hogy hetekig rá sem nézett Ágnesre, később pedig sajátos módon dolgozta fel, hogy kétszeres lányos apuka vált belőle: egy vagány, fiús lányt nevelt kisebbik gyermekéből, akinek ez később nagy hasznára vált.
„Apám nagyon klassz sportember volt. Amit ő csinált, abban én is igyekeztem követni, eveztünk, úsztunk, hegyet másztunk, síeltünk, és mindent, amit csak lehetett. A kirándulások el voltak tervezve egy évre előre. Hogy mit csináljunk, merre menjünk, mit másszunk meg. Én voltam apám »fia«, és ahova ő ment, oda mentem én is. Tőle elsősorban a szívósságomat örököltem, leginkább talán ennek a tulajdonságomnak köszönhetem sportbéli teljesítményemet” – olvasható Dávid Sándor – Dobor Dezső Keleti 100 – „Mert szeretek élni” című önéletrajzi könyvében, amelyet az olimpikon 100. születésnapja alkalmából vetettek papírra.
Keleti Ágnes négyéves korában kezdett tornázni, miután a nővérének, Verának szívburokgyulladása volt, neki pedig egy foltot találtak a tüdején. A család háziorvosa a Mensendieck-tornát javasolta gyógymódként, ami akkoriban nagyon divatosnak számított. Noha hétévesen már gyakorlottan űzte a mozgásformát, mégsem vezetett egyenes út a sportolói karrier felé. Szülei mindenképpen elit iskolába szánták, valamint az is felmerült bennük, hogy lányukból csellóművész lesz, miután hatévesen először megszólaltatta a hangszert. Később nemegyszer a Zeneakadémia színpadán is fellépett, ám hetedikes korában hatalmas közönség előtt sült bele Saint-Saens A hattyú című csellódarabjába. Innentől kezdve a sport játszotta a főszerepet az életében, a Nemzeti Tornaegylet színeiben kezdte meg pályafutását, majd 1940-ben megszerezte az első bajnoki érmét. Bár 1939-ben, az érettségi után magyarosította a nevét, zsidó származása miatt minden sporttevékenységtől eltiltották 19 éves korában, és egyetemre sem mehetett.
Ugyan a tiltások dacára továbbra is edzett, kitanulta a szűcsmesterséget, és szűcsinasként kezdett dolgozni. Első férjével, Sárkány Pistával 1944 áprilisában kötötte össze az életét, a második világháború kellős közepén, és 1950-ig alkottak egy párt. Villámházasságuknak az volt az oka, hogy akkoriban úgy hallották, a fiatal házasok nőtagjait nem deportálják. A nászéjszakájukat is egy óvóhely légópincéjében töltötték. A második világháború után, 27 évesen hatalmas reményekkel utazott ki a londoni olimpiára, ám az utolsó edzések egyikén megsérült, így nem vehetett részt a versenyeken. Végül 31 évesen, Helsinkiben tört fel ismét: 19,35 ponttal aranyérmet nyert talajon, valamint egy ezüstöt és egy bronzmedált is bezsebelhetett.
A legnagyobb sikert az 1956-os, Melbourne-ben megrendezett olimpián érte el, ahol egyéniben négy aranyérmet szerzett.
Az ekkor Magyarországon zajló események miatt a játékok befejeztével nem tért haza, hanem az anyjával és a nővérével Ausztráliában maradt. Harminchat évesen Izraelben telepedett le, ahol ő fektette le a sport alapjait, például gyakorláshoz szükséges eszközöket is a saját pénzén vásárolt. 1957-től az izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt, emellett edzősködött és versenybíróként dolgozott. A sportág képviselői közül rengetegen tekintik a példaképüknek, valamint a szakma is jócskán elismerte kiemelkedő tehetségét. 83 évesen a nemzet sportolója lett, 2002-ben a torna nemzetközi Hírességek Csarnokának tagja lett. 2015-ben Prima Primissima díjat nyert, 2020-ban a Testnevelési Egyetem Vasdiplomával elismert oktatójává vált.
Keleti Ágnest a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Tornaszövetség a saját halottjának tekinti.
(Femina)
(Borítókép: Keleti Ágnes. Fotó: )