Anya Taylor-Joy az a színésznő, aki mindig hozza a misztikus, titokzatos karaktereket, de kiderült, hogy nem csak a filmvásznon ilyen. A való életben is elképesztően érzékeny, és ez néha annyira lefárasztja, hogy szó szerint összeomlik – írta meg a Vice.com.
„Mintha nem lenne bőröm” – vallotta be egy interjúban.
Bemegyek egy szobába, és rögtön érzem, hogy ki mit gondol, ki mit érez.
Ha valaki rosszul van, én is rosszul vagyok, ha valaki szomorú, én is az leszek. Nem tehetek róla.”
Ez az érzékenység egyébként rengeteget segít neki a színészetben, de a való életben nem mindig előny.
Sokan hiszik azt, hogy az érzékenység gyengeség, de én azt mondom, hogy épp ez a különlegességem.
Néha persze nagyon nehéz, de ettől tudom ilyen mélyen megélni a szerepeimet.”
Iskola? Inkább Hollywood! Egy levéllel győzte meg a szüleit
Anya Taylor már 16 évesen tudta, hogy nem az iskolapadban van a helye. Írt egy hosszú levelet a szüleinek, amiben levezette, hogy miért akar inkább színész lenni. „Ez nem is levél volt, hanem egy esszé, bevezetéssel, érvekkel, befejezéssel – mindennel” – mesélte nevetve.
A szülei végül belementek, és innentől már egyedül élt a londoni családi házukban.
A nagy áttörés teljesen váratlanul jött: egy modellfotózáson egy ügynök kiszúrta, és azonnal ajánlatot tett neki. Innen már nem volt megállás.
Pánikroham az első forgatókönyvnél – így lett belőle főszereplő
Amikor elolvasta A boszorkány című film forgatókönyvét, olyan erős reakciója volt, hogy szó szerint rosszul lett.
Pánikrohamot kaptam, annyira megérintett a sztori.
Akkor még nem tudtam, hogy ez nálam mindig így van: ha egy szerep igazán nekem való, akkor fizikailag is érzem.”
A forgatás viszont egyáltalán nem volt könnyű. Mivel a rendező mindent természetes fényben akart rögzíteni, folyamatosan harcolniuk kellett az időjárással. „Egy ponton már a fák rügyeit szedegettük, hogy ne tűnjön úgy, mintha nyár lenne” – mesélte.
Nehéz elengednie a karaktereit – néha hónapokig magán viseli a szerepeket
Anya annyira beleéli magát a szerepeibe, hogy a forgatások után egyszerűen képtelen egyik napról a másikra továbblépni. A boszorkány után például hónapokig teljesen maga alatt volt.
Azt hittem, az emberek hiányoznak, de valójában a karakterem. Mintha elvesztettem volna valakit, aki nagyon fontos volt nekem.
A Széttörve forgatásán még keményebb volt a helyzet. A filmben egy üvegfallal elválasztott szobában kellett játszania, és napokig nem érintkezhetett senkivel. „Nagyon egyedül éreztem magam. Nekem szükségem van emberekre, a szeretetre, hogy jól legyek – ez iszonyú nehéz volt.”
A rendező sem hitt a szemének
M. Night Shyamalan, a Széttörve rendezője is ledöbbent Anya játékán. „Akárhányszor újravettük a jelenetet, mindig más érzelmet mutatott. Hihetetlenül érzékeny, minden apróságra azonnal reagál” – mondta róla.
És tényleg! Anya annyira beleéli magát a szerepeibe, hogy néha nehezen lép ki belőlük. „Ha egyszer elkezdek sírni egy jelenetben, utána órákig nem tudom abbahagyni. Néha kellemetlen, de egyszerűen ilyen vagyok” – vallotta be.
Minden szerepből megőriz egy emléket
Anya annyira kötődik a karaktereihez, hogy mindig eltesz egy tárgyat a forgatásokról. A boszorkány után a harisnyakötőit, a Széttörve után egy karkötőt vitt haza. A saját ékszereit viszont otthagyta, mert úgy érezte, azok már inkább a karakteréhez tartoznak, nem hozzá.
Ők nem csak szerepek, hanem valóságos emberek számomra.
Én mesélem el a történetüket, és ezt a lehető legjobban akarom csinálni” – mondta.
(Borítókép: Anya Taylor-Joy. Fotó: Getty Images)