Kiss Ádám 2015 után ismét zsűriszékbe ül a 10 év után visszatérő KiMiTube-ban, amelynek az utolsó három ítészét kedd délelőtt leplezték le. A humorista neve mellett korábban T. Danny, Bánki Beni, Goodlike Marci, Felcser Máté és Cinthya Dictator mutatkozott be. A teljesen felfrissülő online tehetségkutatóban a humorista ezúttal a „Minden, ami más” kategóriában fogja véleményezni a versenyzőket, akik többek között humor, tánc, sport, stand-up és ASMR tematikájú videókat is nevezhetnek. Kiss Ádámmal az internetes műsorról beszélgettünk.
Mit gondolsz, manapság könnyebb egyéni előadóként kitűnni a tömegből, mint mondjuk 10 éve?
Szerintem most nehezebb kitűnni egyéni előadóként a tömegből, mert olyan nagy zaj van – és nemcsak a tartalomgyártók szempontjából, hanem tényleg mindenben, a sajtóorgánumok, a reklámok, az applikációk –, hogy kicsit magamon is azt érzem, hogy telítődtem. Már én is csak a nagyon nagy dolgokra kapom fel a fejem. Amikor például Oroszország megtámadta Ukrajnát, akkor minden cikket elolvastam, most pedig látom, hogy bombázás volt, és megyek tovább. Ez pedig nagyon durva, mert annyira sok mindent tesznek az arcunkba, hogy ezzé tesznek minket. Ennek a lecsapódása szerintem az, hogy ebből a nagy zajból még nehezebb kitűnni. 20 évvel ezelőtt pedig, amikor még én kezdtem, az volt nagyon sok idő, munka és energia, hogy bekerülj a televízióba. Évekig mentem, csináltam, és akkor kaptam mondjuk negyed órát, de akkor én annak örültem. Most meg ugye egy vicces videót feltöltesz Athénban és Hollywoodban nevetnek rajtad 10 perc múlva. Úgyhogy ebből a szempontból, hogy felgyorsult a világ, szerintem nehezebb dolguk van, de aki ezen is túl tud emelkedni, az lesz az igazán jó.
A „Minden, ami más” kategóriában leszel zsűritag, amely valószínűleg elég széles skálán mozog, ugyanis az ASMR-tól kezdve a stand-up produkciókig érkezhetnek be videók. Hogyan tudsz összehasonlítani és értékelni két teljesen más műfajt?
Nyilván aki stand-upos, meg aki humor kategóriában indul, őket szakmailag meg tudom ítélni. Ami meg nem az lesz, annál a belső benyomásokra fogok hagyatkozni – nem mint egy néző, annál azért több, dehogy meg tud-e lepni, mit hoz ki belőlem, akarom-e nézni, meg akarom-e állítani… Nyilván oda is tudok majd kritikákat megfogalmazni, igaz talán nem lesz annyira szakmai. De ez nekem jó hír, mert egy tök új íz. Minden tetszik, ami ebben a kategóriában van, mert ugye kapok alapokat. Az én munkám abból áll, hogy nulláról mindent ki kell találni, itt pedig zsűriként reagálnom kell, tehát van egy alapmű, ez pedig egy humoristának már tök jó, mert van mihez nyúlni, tehát egyből tudok fogást találni. Úgyhogy az ASMR-videókat külön várom, mert ez szerintem tök jó, mert része a világunknak.
Van olyan hiba vagy klisé, amelyet gyakran látsz hozzád közel álló műfajokban, például a stand-upban, és szerinted tanácsos elkerülnie a versenyzőknek?
Tíz évvel ezelőtt például nagyon sokszor zavart, ha már meglévő viccekkel jött valaki – az egyes nálunk, az a legcikibb cikiség. Lefordítani egy amerikainak vagy külföldinek a poénját, de volt aki Chuck Norris viccekkel jött, pedig az egy közkincs, mint a közmondások. Az mindenkié és amúgy senkié. De más tollával nem illik ékeskedni. Én azt sokkal jobban értékelem, ha saját poénjai vannak, vagy rakott bele valamilyen csavart vagy kreativitást, mégha nem is annyira szenzációsan vicces, de én már ezeket mind pozitivumként rakom el, hogy nem koppint, önmagát hozta, gondolkodott, foglalkozott vele… Ha van benne munka, akkor én azt díjazni fogom.
A tartalom, az előadásmód vagy az eredetiség a legfontosabb számodra egy produkcióban?
Ez mind egyben, és maga az egyén. Főleg a stand-up, az nagyon ilyen élőbeszéd, meg őszinte műfaj, tehát itt pont nem kell előadni mást, mint aki te vagy. Nem olyan, mint egy színház, hogy ott felvesz a Csonka Pici minden este egy jelmezt és kiáll. Én a saját jelmezemben vagyok minden este, és a stand-uposoknak ez az előnye és hátránya, hogy így ki kell adni magad. De én ezeket mind fogom díjazni.
A jelentkezők egy nagyon rövid formátumú videót küldenek be. Szerinted egy stand-upos egy percben meg tudja magát igazán mutatni?
Nehéz, mert egy perc egy stand-uposnak az a beköszönés nagyjából. Ha már olyan egyén vagy, mondasz egy olyan poént, amire azt mondom, hogy nekem tetszik vagy tök jól ki van találva, nálam már nyert. Lehet, hogy még egyszerűbb is, mint mondjuk öt percben rögtön, mert az már nehezebb, mert folyamatosan fenn kell tartani a figyelmet, ahhoz pedig már rutin kell. Szerintem az egy perc az könnyűnek tűnik, de amúgy nem az, viszont meg lehet oldani. Akiben van ilyen affinitás vagy már évek óta a haverjaival vicceskedik társaságban, és van egy kis extrovertáltsága, az már mind jó jel. Ehhez egy kicsit őrültnek kell lenned, hogy kiállj a világ elé a gondolataiddal. Mi is azok vagyunk egy kicsit, senki sem normális szerintem, aki napi szinten ezt vállalja. De én szeretem a munkámat, tehát ezt nem panasznak mondom. Kell egy kis jó értelemben vett kattantság vagy közléskényszer, hogy akard elmondani, mert az át fog jönni nekem is meg másnak is.
(Borítókép: Kiss Ádám. Fotó: Németh Sz. Péter/Velvet)