Erdei Zsolt olimpikon ökölvívónak három gyermeke van: első házasságából született Viktor, majd a válása után új családot alapított, kedvesétől pedig két gyermeke született, akik mindketten koraszülötten, kis súllyal jöttek a világra. Gréti 2014-ben, míg Vilmos 2017-ben született. Kislánya autista, kisfia pedig ADHD-s figyelemzavarral rendelkezik. A bokszoló elérzékenyülve mesélt kislányáról.
„Grétink különlegesen viselkedik. Néha rájön az öt perc, és elkezd kacagni. Szeretnénk leállítani, mert egy idő után már mindenkinek az agyára megy, de leállíthatatlan. Én néha fel is adom, nem is akarom megérteni, csak támogatni. Néha vannak olyan kirohanásai, sírásai, kiabálásai, hogy megpróbálom sokkhatásnak kitenni, és pont az ellenkezőjét csinálom, mint amit kellene. Például hisztizik, dobálja magát, és akkor odamegyek hozzá, finoman megsimogatom. Ő meg nézz rám nagy szemekkel, és érzem, ellazul a válla. Nem mindig van megfelelő türelmem ahhoz, hogy el tudjam viselni” – mondta Erdei Zsolt, hozzátéve, hogy nehéz ezekben a helyzetekben helytállnia, azonban nincs olyan, amit ne tenne meg a kislányáért.
Ő egy különleges gyerek. Ő egy csoda. El nem cserélném senkire és semmire.
A lénye, a nyüzüge kis teste, ahogy lelkesedni tud dolgokért…” – fogalmazott az egykori sportoló, aki azt is elárulta, hogy kislánya egyedül megtanult olvasni.
Gazdag Tiborék eleinte nem akartak szembesülni
Gazdag Tibort a legtöbben színházi szerepei mellett a Jóban Rosszban Pongrácz doktoraként ismerik. Amióta pedig befejeződött a sorozat, kontrollerként dolgozik egy villamosbiztonsági cégnél. Három gyereke van, akik közül a 21 éves Andris autista.
„A családban egy idő után nemcsak a gyerek autista, hanem azzá válik a család is, mert megpróbál együttműködni a gyerekkel. Mi is egy kicsit átvesszük a szokásait” – idézi Gazdag Tibor szavait a story.hu.
Azt is elárulta, hogy számára a legnehezebb az, hogy nem mindig sikerül megértenie a fiát, hiába szeretné. Saját bevallása szerint az is előfordul, hogy a napi gondok okozta feszültség miatt nincs elég türelme Andrishoz, valamint nagyon nehezen tudja feldolgozni a monotonitást, mivel bizonyos szokásaikon nem változtathatnak. Arra is visszaemlékezett, hogy eleinte nehezen szembesültek kisfiúk állapotával.
„Andris elég későn kezdett el kúszni, mászni, felállni. Nagyon lassan állt fel, és inkább fél lábon tolta magát. Kruppos lett, és mi ennek tudtuk be a visszamaradását. Aztán hároméves volt, mikor az óvodában a gyógypedagógus hölgy felhívta a figyelmünket, hogy valami baj van. Valójában elég hamar megéreztük, hogy valami nincs rendben, de tolni akartuk, nem akartunk szembesülni ezzel. Ösztönös hárítás volt bennünk. Rémisztő volt. Akkor egy kis faluban laktunk, nem tudtuk hova forduljunk, milyen iskola várhat ránk, mi a dolgunk. Kétségbe voltunk esve” – mondta, majd arra is kitért, hogy egy kívül álló miből érzékelheti, hogy gyermeke különlegesebb az átlagtól.
Nála az autizmus enyhe értelmi fogyatékossággal társul és elképesztően magas az érzelmi intelligenciája.
Mindenkit szeret. Bármikor bárkit megdicsér az utcán, és az emberek ezt nehezen viselik. Sok ember megrémül ettől” – árulta el.
(Borítókép: Erdei Zsolt. Fotó: Kaszás Tamás/Index)