Néhány srác igencsak sántikál itt a fotózáson.
Hát igen. Tegnap edzés volt, ilyenkor többé-kevésbé mindig lezúzza magát valaki. De ha megkérdeznéd, mi bajuk, úgyis azt mondanák, hogy semmi.
És miért kellene nekik azt hazudni, hogy jól vannak?
Nem kell, csak "No pain, no gain", azaz fájdalom nélkül nincs győzelem. Ezt vallja minden amerikai focit játszó.
Nagyon férfias... De hát minden sportág a győzelemről szól. Mégis, mit kell tudnunk az amerikai fociról? Bevallom, az egyetlen, amit sikerült megjegyeznem róla az az, hogy közel sem ugyanaz, mint a rögbi.
Ennek igazán örülök. Amerikai focit egyébként már mindenki látott. Ha máskor nem, hát akkor, amikor nemrégen Justin Timberlake letépte Janet Jackson melltartóját. Az az amerikaifutball-bajnokság döntőjén történt.
Te mikor kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?
Tizenhat évesen San Franciscóban szerettem bele. Minden benne van ugyanis, amit én szeretek: akció, ütközés, agresszió, taktika, stratégia, valamint show.
Hogyan jellemeznéd az amerikai foci szurkolótáborát?
Fotó: Garai Edit/JOY
Térjünk vissza az amerikai focival való kezdeti kapcsolatodra. Azt most már tudjuk, mikor volt az első randi, de aztán hogyan folytatódott a szerelem?
Az első élmény után Németországban az ifjúsági csapatban lettem védő. Sokat zsákoltam, pontot azonban nem szereztem. Aztán egy hosszú szünet következett. Egészen mostanáig. Hamar megbántam, hogy abbahagytam, és az is egy tüske volt bennem, hogy touchdown, vagyis pontszerzés nélkül adtam fel a harcot. Aztán nem is olyan régen találkoztam egy magyar "veterán játékossal", Varga Istvánnal, valamint Dámosy Zsolttal (Erdei Zsolt profi ökölvívó menedzsere - a szerk.). Utóbbiról pedig kiderült, hogy szintén nagy San Francisco-drukker. És innen már egyenes volt az utatok az amerikaifoci-csapatalapításig.
Mikor is történt mindez?
2004 áprilisában alakultunk, ám akkor még csupán hobbinak tűnt az egész. Most pedig - alig egy év után - hivatalos csapatként már bajnokság előtt állunk.
Hogyan történt mindez? Szóltatok mindenkinek, hogy aki tud, jöjjön, mert hatalmas buli készülődik?
A csapatalakítás hihetetlenül gyorsan ment. Amikor hivatalosan is megalakult a Budapest Wolves, már azt vettem észre, hogy összesen 100 tagot számlálunk, és ebből 65-en aktív játékosok.
Ilyen számok után adódik a kérdés: ha egy lánynak amerikai focistának áll a barátja, mire számítson?
Heti három 3 órás gyakorlati edzésre, további elméleti oktatásra, és ezen kívül minden második nap még legalább két órára, amit a párja a konditeremben tölt. Még arra is számíthat, hogy a spórolt pénzből ezentúl nem utazni fognak, hanem a srác vásárol majd magának belőle saját sisakot vagy vállvédőt.
És fogadjunk, hogy edzés után még be is ültök valahova...
Mostanában ritkán, mivel az osztrák bajnokságra készülünk. Edzés után a taktikákat magoljuk és pihenünk. Akinek másra is maradt energiája, az biztosan nem csinálta végig az edzést 100 százalékosan.
Ha a JOY-olvasók kedvet kapnak ahhoz, hogy pomponlánynak jelentkezzenek hozzátok, hol kezdjék? És egyáltalán, mire számítsanak?
A Budapesti Farkasok pomponlányai profi táncosok. Persze bárki jelentkezhet, aki kedvet érez hozzá. Fontos, hogy rendkívül csinos legyen, és rendelkezzen táncos múlttal. És jobb, ha előre tudja, nem alakíthat ki intim viszonyt a Budapesti Farkasok játékosaival.
Most itt ülünk a fotózáson, ahol hamarosan te is lekapod majd a pólód, és megmutatod a felsőtested. A srácok többsége pedig még az alsóját is levetette. Csak a mi kedvünkért?
Arra gondoltunk, hogy bővíteni kellene a szurkolótáborunkat, főleg annak női részét. Úgyhogy bevállaltunk egy olyan akciót, amely reményeink szerint jól sül el, és ennek eredményként rengeteg kíváncsi lányt csábít majd a lelátókra.
A cikkek teljes változata a májusi Joy magazinban olvasható.