A lantművésszel miközben arra próbáltunk rájönni, miért sikeres a Celeb vagyok, ments ki innen ismertemberes reality hazánkban, egy régi közlekedési balesete is szóba került. Benkő harminc éve elaludt a volán mellett, így két barátja meghalt, ő pedig másfél évre kórházba került. Elmondása szerint az csak egy következmény, hogy hullahegyek vették körül, a legnagyobb bűne az volt, hogy öntudatlan állapotban élt.

Ön szerint miért volt ilyen sikeres a Celeb vagyok, ments ki innen című produkció Magyarországon?

Baromi sikeres volt ez a sorozat Amerikában és Angliában, Hollandiában, Németországban. De egy helyen megbukott, Japánban. A japán társadalomban az emberek annyival előrébb vannak nálunk, úgy mondanám: felnőttebbek. Olyan, mintha a középkorúak felső régiójába tartoznának, mi pedig gyerekes kamaszok vagyunk. Ha esténként kimegyek a kutyákkal nyolc után, akkor is rendkívül résen kell lennem, mert az indokoltnál sokkal gyorsabban repesztenek a kocsik lefelé. Ha kiugrik egy gyerek, már nem tudnak megállni. Ez egy öntudatlan állapot. Úgy jönni le egy hegyről, ha a másik hibáz, akkor képtelenség megállni. Ez egy gyilkos állapot. Ez egy öntudatlan ország. Argentínában van egy kényelem, van egy odafigyelés a másikra. Itt nem figyelnek oda semmire. Még magunkra sem. Ilyenkor következnek be a katasztrófák. Bárdosi meg Győzike a dzsungelben rendkívül komoly sérüléseket okoztak egymásnak. Véletlenül. Győzike elütötte Horváth Éva lábát is, akinek térde majdnem kifordult. Bárdosi egy rossz mozdulattal - könyékkel - úgy szájba verte a legjobb barátját, Győzikét, hogy ömlött a belőle a vér. Mondtam neki, hogy véletlened is te vagy, bazd meg. Hagyd abba ezt a kapálózást a baltával meg a késsel. 

Klikkeljen Benkőért!

Úgy értesültünk régebben Ön is okozott sérülést másoknak.

Nagyon súlyos közlekedési balesetem volt. Én voltam az okozója. Abszolút. Harminc éve meg is változtatta az életemet. Én voltam a hibás.

Azért történt, mert alkoholt fogyasztott?

Nem fogyasztottam, de, hogy az én kezemben volt a volán, az biztos. Nincs mentség. Két legjobb barátommal ültünk együtt, és ők meghaltak. Az utána következő huszonöt évet teljesen öntudatlan állapotban töltöttem, ahogy az előtte levő harminc évet is.

Elmondja mi történt?

Persze. Nekimentünk egy fának. Kideríthetetlen, hogy mi történt. Szerintem elaludtam.

Éppen Budapestre tartottak?

Egy fellépésről jöttünk haza. Hogy miként maradtam életben, azt nem tudom. Abból a kocsiból élve kiszállni, csoda volt. Az rendben van, hogy mindenem összetört: a szemem, a fejem szétment. Másfél évig voltam utána kórházban, de ez semmi ahhoz képest, hogy a többiek meghaltak.

Hogyan tudta feldolgozni?

Abban az állapotomban nem lehetett. A mostaniban máshogy kell, hogy lássam a dolgot. Nem lehetett, hogy ez ne következzen be, mert én is a száguldók része voltam. A másokra oda nem figyelők a táborába tartoztam. Hogy úgy mondjam: leszartam az életem. Ennyit ért - a magam élete is - , hogy odamondhattam volna: ki a faszt érdekel? Abban az állapotban csak rosszat lehetett lépni. Minden pengetésem a gitáron öntudatlan volt. Katasztrófa volt az egész életem. Az, hogy közben halálos baleseteket okozok, az már szinte csak természetes volt.

Klikk!

Hogyan gondol vissza most a történtekre?

Ötvenöt éves koromban fogtam fel, hogy mi történt, hogy totális sötétségben leledzettem. Most, ezzel a fejjel azt gondolom, a legnagyobb bűn, ami létezik, az az, hogy a tudatosságunkat elhagyjuk, vagy felfüggesztjük. Abban a pillanatban, hogy nem vagyunk tudatosak, kvázi öntudatlan állapotba kerülünk, és mindenre képesek lehetünk. Minden megtörténhet velünk. Egy gyilkosság, vagy halálos baleset, már egy következmény, nem az a bűn. A bűn, hogy hagytuk magunkat öntudatlan állapotba hozni, és azzal egyetértettünk.  Ennek a következménye, hogy hullahegyek jönnek körülöttünk. Az a dolga mindenkinek, hogy tudatossá váljon. És kiszálljon abból, hogy mások számára a puszta léte irritáló legyen. Direkt senkit nem bánthatsz, mert az az erőszak része.