A miniszterelnök sajtófőnöke két sportszatyorral érkezett Erdélyből, és nagy kanállal ette az életet, amíg meg nem állapodott mostani párja mellett, akit nem hagy főzni.

Látta Gyurcsány Ferencet táncolni? Esetleg táncolt is vele?

Láttam táncolni, de nem táncoltam vele. Ha őszinte akarok lenni, nem is hiányzik feltétlenül. A sajtófőnöke vagyok.

És hogy táncol? Múltkor azt mondta az Indexnek Gyurcsány Ferenc táncoló flashanimációjáról, hogy "ez kutyagumi ahhoz képest, amit élőben elő tud adni".

Felszabadultan is tud táncolni. Bár az, hogy valaki könnyen vállalkozik rá, még nem jelenti azt, hogy tud is, de neki megy, ha olyan kedve van.

Volt politikai újságíróként milyen a túloldal?

Fotók: Huszti István

Ez előtt a Magyar Fejlesztési Banknál dolgoztam. Annak idején azért váltottam, mert volt egy kicsike problémám a politikai újságírással. Amikor ifjonti hevülettel belevágtam, azt hittem, van valami hatása, befolyása a dolgokra. De ezt nem tapasztaltam, biztos az én hibám is. Újságírásos időszakom vége felé pedig már a gazdaság érdekelt. Be is iratkoztam a Nemzetközi Bankárképzőbe, hogy konyítsak is hozzá, ha már írok róla. És egyre nagyobb kedvet kaptam. Nem is annyira a gazdasághoz, hanem inkább a pénzvilághoz.

A Magyar Fejlesztési Banknál is a kommunikációt vitte.

Elég sokat engedtek látni a banki működésből.

A pénzvilágban akar majd dolgozni?

Igen, az érdekel igazából. A Bankárképző után beiratkoztam a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára is, elvégeztem egy évet, de rögtön utána idejöttem, és emellett nem lehet folytatni.

Az Erdélyi Riportban olvastunk egy portrét önről. Olyan a története, mint a mesebeli legkisebb fiúé, aki elindul világgá, írta a szerző.

Ez egy kis erdélyi romantikus túlzás. Egy volt kolleganőm írta, akiben jó adag a szimpátia az irányomban. Se Erdélyből, se máshonnan nem lesznek tömegével az emberek a miniszterelnök sajtósai. Kívülről úgy tűnhet, hogy ez a szerencsének valamilyen fajtája, ami nem jut mindenkinek. Számszerűleg tényleg nem, de ez is csak egy munka. Legalább akkora sikernek gondoltam azt is, amikor a Magyar Televízióban kiírták a nevemet egy riport alá.

Mi akart lenni?

Az édesapám úgy gondolta, az ügyvéd és az orvos számít embernek, úgyhogy orvosira készültem tizenkét éves koromtól. Ez az utolsó gimnáziumi évekig ki is tartott, de ekkor elkezdett érdekelni a bútortervezés meg a lakberendezés. Elkezdtem kitanulni, de az utolsó évben, 1990 tavaszán otthagytam, és egy családi jó barát hatására elkezdtem újságot írni. Ez a romániai átmenet után volt, amikor az emberek úgy érezték, most valami eszméletlen lehetőség van a kezükben. Azt gondoltam, hogy egyetemre vagy főiskolára bármikor lehet járni, újságot írni viszont ebben a pillanatban kell.

És mikor indult világgá?

1991 elején lépett érvénybe a román kormány intézkedése, amely szerint az átlagos népességben való nemzetiségi összetételnek tükröződnie kell az állami hivatalokban, illetve a közszférában. Ez utolért engem is, a magyar szerkesztőségben a létszám egy részét kicserélték román alkalmazottakra.

Ott álltam zokogva az apám előtt, hogy akkor most mit csináljak, mert újságírás meg tévézés nélkül nem élet az élet. Az öreg mondta, ott van két sportszatyor, pakoljam tele, amivel akarom, aztán el lehet menni szerencsét próbálni. Ha meg nem jön be, akkor haza lehet jönni bőgni az anyám szoknyája mellé. Az apám egy világháborún, hadifogságon és politikai börtönön edzett marcona ember, úgyhogy a "hazajönni bőgni" nem működött volna.

Van azért akkor mesei elem. Azonnal bekerült a köztévébe?

Viszonylag könnyen ment, de nagyon rossz időket éltem meg. Akkor a "drága erdélyi magyar testvérszeretet" már lecsengőben volt. Kaptam is megjegyzéseket, hogy vagyunk itt elegen, nem kellenek az erdélyi jött-mentek. De nem éltem meg Magyarországon olyan időszakot, amikor erdélyi mivoltom pozitívumnak vagy bonusznak számított volna. Megjegyzem nem is törekszem rá.

Hogy élte meg a december ötödikei népszavazást?

Sejtettem, milyen érzések vannak Erdélyben vagy a volt közvetlen környezetemben, de megkapni, ráadásul egyre sűrűbben, fájdalmas volt.

Térjünk akkor át a magánügyekre. Férjnél van?

Nem. Voltam férjnél. Nagy tisztelettel beszélek mindig erről az emberről, de házasságom annak a kétségbeejtő helyzetnek volt köszönhető, hogy totálisan egyedül voltam, nem volt senkim. Rontott a helyzeten, hogy a televízió nem az az emberi közeg. Mindenki odajön hozzád a folyosón, hogy hogy vagy, de a válasz már nem érdekel senkit. Hozzámentem az első emberhez, akit érdekelt, hogy mit válaszolok a sablonkérdésre.

Ő is tévés volt?

Televíziós szerkesztő. Ha valaki biztonságra vágyik az életben, biztos, hogy rá vágyik. De hát nem csak biztonságra vágytam. És elkezdtem nagy kanállal eszegetni az életből. Nem azt mondom, hogy százával falatoztam a pasikat, de egy időben nem lehetett eldönteni rólam, hogy most éppen megállapodok-e vagy szaladok tovább. Végig járva egy-két hosszabb-rövidebb kapcsolatot, már köszönöm szépen, igazán jól vagyok.

És bankos?

Igen.

Ki főz?

Kizárólag én. Egyszer-kétszer a párom is próbálkozott vele, de azt hiszem, túl kritikusan kezeltem a helyzetet, hogy kedve legyen hozzá. Egyébként is, akkora hisztériában vagyok a hétköznapok munkájában, hogy manapság a főzés az egyetlen, ami ki tud kapcsolni, meg amihez türelmem is van.

Kedvenc filmsorozata?

Filmsorozatba eleve bele nem kezdek, mert a harmadik résznél abbahagynám. A Duna tévéről meg az HBO-ról válogatok ki értelmesebbnek tűnő műsorokat.

Kedvenc film?

Az Elisabeth és mondjuk a Napfény íze.

Zene?

Smooth jazz. Ez most a nagy kedvencem.

Gyerek?

Még nincsen.

Hányat szeretne?

Maximum egyet. Ha lenne, elsősorban vele foglalkoznék, de egy idő után nagyon hiányozna az aktivitás.

Az ön kezében futnak össze a miniszterelnök sajtószereplésének szálai.

Ott vagyok a közelében, ha szüksége lenne bármilyen média-megnyilvánulása során valamilyen információra. Nem jellemző egyébként. Minden politikai dolog meg gazdasági szám belefér a fejébe.

A szerepléstől viszonylag könnyen váltam meg. Nem gondolom, hogy rosszul csináltam, de lehet, hogy hiányzik belőlem egy kicsivel több magamutogatási vágy, mint ami a sikeres szóvivőhöz kell. Batiz Andrásnak viszont minden pórusából sugárzik a jó értelemben vett szereplési vágy. Neki ez volt az élete, ő előtte se csinált mást, mint szerepelt.

Szervezni, dolgokat intézni jobban szeret?

Igen. És több alaposságra van így lehetőség, mintha állandóan szerepelni kéne.

És miért is vállalta el annak idején a szóvivőséget?

Egyszer egy interjúban már elmeséltem. Láttam a nagyon frissen miniszterelnökké lett Gyurcsány egy olyan határozott megnyilvánulását, hogy úgy gondoltam, ha valaki ezt így is tudja csinálni, akkor ezt én megnézném közelebbről. A mai magyar politikában kell, hogy sugározzon az emberről, mit akar. Ezen a pasin láttam valami hasonlót, szimpatikus volt.

Barátaira marad ideje?

Inkább csak a régi barátaimra. A felszínes barátságok már nem férnek bele az életembe, és nem is hiányoznak.

László Boglár pályája
László Boglár Erdélyből települt át Magyarországra. Nagyváradi születésű lányként László Boglárka az Ady Endre líceumban érettségizett, de nem tanult tovább egyből, hanem újságíróként kezdett dolgozni egy román kiadványnál, a Majomsziget ifjúsági lapnál. Innen átkerült a Bihari Naplóhoz, ahol a politikai tudósítást és a piaci hírek írását tanulta. Ezalatt kezdett dolgozni a Nagyváradi Televíziónál, az ekkor még feltűnési viszketegségben szenvedő hölgy. Egy átszervezést követően (a román kormány bevezetett egy intézkedést, ami szerint a közszférában a nemzetiségi aránynak megfelelő számban kellett embereket alkalmazni) azonban el kellett jönnie a nagyváradi tévétől, és akkor döntött úgy, hogy összeszedi cókmókját (a legendás két sportszatyrot), és Budapestre költözik.

Áttelepülése után három héttel már az akkor nagyon sikeres Ablak című műsorban ment le egy riportja. Sikeres debütálása után a királyi tévé különböző műsoraiban kezdett dolgozni, többek között a Bánó András által szerkesztett Esti Egyenlegben. Amikor ezt megszüntették, egy időre felhagyott a televíziózással, majd 1994-ben újra visszatért, és a Hét című műsorban kezdett dolgozni. Mikor a Hét átalakult, László Boglár visszatért a nyomtatott sajtóba, szabadúszóként dolgozott a 168 óránál, a Figyelőnél és a HVG-nél. Ekkoriban végezett el egy angliai székhelyű nemzetközi bankárképző főiskolát, mert eddigre körvonalazódott, hogy fő érdeklődési köre a bankszakma. Az iskola után a Magyart Fejlesztési Bankban elvállalta a szóvivőséget, de főleg azért, hogy megtanulhassa, hogyan működik egy bank.

Amikor Gyurcsány Ferenc 2004 végén kormányszóvivőt keresett, a Hír TV információja szerint két kikötése volt, hogy nő legyen és újságíró. A jelöltek közt volt Mélykuti Ilona és Jakupcsek Gabriella is, de László Boglárt választották a posztra. Bár ekkor László Boglár nagyon szeretett az MFB-nél dolgozni, Gyurcsány személyes vonzerejének nem tudott ellenállni, és elvállalta az eddigi karrierjének csúcsát jelentő állást.

Most másodéves a Modern Üzleti Tudományok főiskoláján, de Gyurcsány Ferenc sajtófőnökeként ideje nem engedi, hogy tanuljon. A harmincnyolc éves, korát meghazudtolóan csinos László Boglár imád főzni, és egyszer egy gyereket is szeretne.