Fabricius Gábor, a Republic of Art reklámügynökség vezetője művészi hajlamait élte ki Kollmann Áron nevű reklámszakember kollégájával (a 2Republic ügyvezető igazgatójával), amikor elkészítettek a Bulvária néven most kiállított képeket, melyek mind hírességeket figuráznak ki.
Bulvár street art
Fabricius és Kollmann évek óta gyűjtik a számukra vicces bulvárhíreket, és részben ezek ihlették meg őket a stencilező technikán alapuló, street artos képek elkészítésében. A képek mind olyan embereket ábrázolnak, akikről nap mint nap hallunk, ha akarunk, ha nem, mert legtöbbjük még a csapból is folyik.
Az alkotások között a következő témák jelentek meg (a megfogalmazás a kampánycsend miatt lett ilyen körülményes): homoerotikusan harcostársára pillantó pártelnök, nyuszifülű politikus, két férfival szeretkező Cicciolina, az Endrényi Évát ölelgető politikus, ülő buddhaként mosolygó Gianni, egy miszternő a Kill Bill főszereplőjének álcázva, arafatos bankkártya, mamlasz Szellő István és érzéki csókot váltó Palik-Marsi páros. A kivitelezés nekem tetszett, de volt, aki szerint olyan, mintha a Cool TV Cool a verda című műsorából béreltek fel hozzá a festékfújókat.
Kiszel nem Uj
A Bulvária (amit az egyik sztárvendég, Dévényi Tibor szisztematikusan csak "Bulvári"-nak nevezett) helyszínét jól eltalálták. A szervezők lezárták az Arany János utca azon szakaszát, ami a 9. és a 10. számú házat összeköti, és az aszfaltra vörös szőnyeget terítettek, ami, meg kell hogy mondjam, igen jól esett a talpamnak.
A szervezők által "posztmodern médiaszínháznak" nevezett eseményt a főnököm, Uj Péter és Kiszel Tünde volt hivatott megnyitni. A párosítás nem véletlen, a szervezők nyilvánvalóan meghökkentési szándékkal hozták össze a honi média világának két egymástól igen távol álló személyiségét. Még az Index szerkesztőségében is keveseknek esett le, hogy ez egy poén, és nem arról van szó, hogy a mi emblematikus főnökünk már Kiszel Tündéhez is a nevét adja minden ok nélkül.
Az est lényegi része azzal indult, hogy a műsorvezető szerepében tetszelgő Karafiáth Orsolya ellentmondást nem tűrően leszidta Dévényi Tibi bácsit, aki véletlenül túl hamar felkonferálta a kiállítás megnyitóit.
A bulvár jó, a bulvár finom
Uj Péter élete első kiállítás-megnyitójára egy kis beszéddel és egy Story magazinnal készült. Felszólalását rövid magyarázkodás előzte meg előadói képességeit illetően, miszerint ő fogalmazni csak írásban tud. Azt is bevallotta, hogy igenis mindig szeretett volna Kiszel Tündével találkozni, hiába vonták ezért kérdőre ismerősei. Ezután előadta mondandóját arról, hogy a bulvár nem is olyan rossz dolog, mint aminek az emberek hiszik, mert egy célja van csupán: a szórakoztatás, illetve azt a nézetét, hogy a komolynak nevezett lapok szerinte leginkább unalmasak.
Szemléletes példákkal próbálta bizonygatni, hogy a bulvár nem egy alantas, szemét dolog, és nem is újkeletű válságjelenség, hiszen "a húszas években sem csak Babitsok és Kosztolányik voltak". Mert például mi rossz van abban, ha megírják, hogy "Jól sikerült Barabás Éva lakásfelújítása", azon kívül, hogy ezt mindannyian jól kiröhögjük. Beszédét az abszurd humor egyik jeles képviselője, Ómolnár Miklós - a Story és a Best főszerkesztője - méltatásával zárta: elmondta, hogy szerinte Ómolnár az egyszemélyes magyar Monty Python, már ami a színes bulvárlapjaiban megjelenő dolgokat illeti.
Kiszel Tünde nem buta
A taps és röhögés elhallgatása után a szőke parókáról időközben vörös óriásparókára váltó Karafiáth felkonferálta Kiszel Tündét, akit taps, röhögés és fütty fogadott, és minden vendég próbált úgy helyezkedni, hogy láthassa ezt a megmagyarázhatatlan UFO-embert. Kiszel Tünde röviden összegezte, hogy mit jelent számára a bulvár: "A bulvár mennyekbe emel, és nyomorba dönt" - mondta. A naiva minden mondatát nagy röhögés fogadta, és sokkal nagyobb tetszést aratott, mint Uj Péter. Nem csoda, hisz' olyanokat mondott saját maga védelmében, hogy "egy aranytojást tojó tyúkot meg kellene becsülni", meg hogy "ha olyan buta volnék, mint amilyennek hisznek, akkor nem tudnám elsorolni az összes Wagner-operát a tartalmukkal együtt". Szerinte azt sem kéne vele kapcsolatban figyelmen kívül hagyni, hogy már tizenöt éve van műsora a Budapest TV-n.
Békítőshow
Ezután következett a megnyitó kataklizmája, amikor a szervezők megpróbálták rávenni, hogy Kiszel béküljön ki Dévényivel. Ez láthatóan zavarba hozta őket, mert köztudottan gyűlölik egymást egy közös televíziós műsor óta. Bár az is eszembe jutott, hogy csak színlelik a zavart, és valójában ezzel a békítőshowval hakniznak minden hétvégén. A békítés nem ment egyszerűen, sőt, Dévényi kikérte magának az egészet, azt mondta, őt csak azért hívták ide, hogy jó kis retrodiszkót játsszon a közönségnek. Jó diszkóshoz híven az erőltetett békítést azzal a bejelentéssel keverte le, hogy elkezd játszani, és aki majd a legszebben tapsol, az kap egy dedikált pontos labdát. "Retróra magyar!" felkiáltással bele is csapott a közepébe, ha jól emlékszem, az Isztambul című slágerrel nyitott. Aztán jött az elmaradhatatlan Grease megamix, de az Én a lemezlovas sem maradhatott ki repertoárjából.
Allergia sztárokkal
A megnyitót követő fogadáson a sok jól öltözött vendég társaságában észlelhettem, hogy kitört az allergiaszezon, mert elég sokan szipogtak és törölgették az orrukat, de a kedvüket ez láthatóan nem rontotta el. Aztán találkozhattam sok ismert arccal is. Az előrehaladott terhes Marsi Anikó is eljött, Réz András végig az utcán osztott az eszét folyton cserélődő társaságának. Szili Nóra büszkén hordta körbe frissen szerzett pontos labdáját, sőt kicsit később még David Merlini is befutott. A Viva TV Patríciájával és pajtásával, Lakatos Márkkal a vécében futottam össze, de ennek részleteit már nem kötöm az Önök orrára.
Gianni nem sírva vígad
Az est fénypontja mindenképpen az volt, amikor zártkörű, szürreális tivornyázásba csöppentem a Pomo D'Oro étterem szomszédságában lévő félkész vendéglátóipari egységben, ami szintén Gianni tulajdonában van. Itt Gianni tíz olasz cimborájával mulatott, pálinkát és olasz szalámit kínálgatott a betérőknek, a pult mögött pedig Csisztu Zsuzsa kedvesével élvezte a Magyarországon szinte sose tapasztalható mértékű önfeledt hahotát, énekelést. Gianni egy kis énekpárbajt is levezényelt: a zajra odacsábult magyar lányok az olasz fiúkkal felváltva énekeltek olasz és magyar nótákat. Kicsit szégyelltem magam, hogy amíg ők öt vidám dalt lenyomtak, mi nagy nehezen találtunk egyet, amit mindenki tudott, ráadásul az is a "Már minálunk babám" volt.
Szóval
Szóval ezek után én nem érezhettem magam máshogy a Bulvárián, mint fantasztikusan, főleg hogy még egy régi álmom is beteljesült: dedikált pontos labdát kaptam Dévényi Tibi bácsitól, gyerekkorom hősétől. Az álmok mindig túl későn teljesülnek be, így mire ez megvalósult, már a labdám is inkább pöttyös volt, mint pontos, és nem is volt érte már akkora tülekedés, mint régen a Három kívánságban (csak feltettem a kezem, és belerepült), és a Tibi bácsi már csak a vállamig ér. Szó, ami szó, a bulvár jó, mert ha nem lenne bulvársajtó, Tibi bácsi már rég eltűnt volna, és az én álmom sosem teljesülhetett volna be.