Szeretjük a sztárokat, vagy legalábbis ismerjük őket? Mit gondol Ómolnár Miklós a sztárgyárról, és milyen bulvárvalóságra vágyik Jakupcsek Gabriella? Ki a leghíresebb? És egyébként is, sztár egyáltalán Straub Elek? Egy bulvárkiállításhoz csatolt sztárkutatás ismertetésén jártunk.

Az emberek sztárfogyasztási szokásairól, a kis magyar sztárvilágról és a bulvárvalóságról közölt kutatási adatokat a Free Association Research Kft. és a Republic Kortárs Design Laboratórium. Mindez ráadásul nemcsak társadalomtudomány, hanem állítólag kortárs művészet is, de ez majd csak akkor derül ki, ha Uj Péter, az Index főszerkesztője Kiszel Tünde társaságában megnyitja majd a Bulvária nevű rendezvényt. (Merthogy ilyen is lesz.)

Képben vagyunk


Addig is egy ezer ember megkérdezésével elvégzett kutatás eredményeit taglalták a kutatás-performance vezetői a sajtó képviselőinek, sőt a megjelent, nevesnek mondott szakértők ki is elemezték az adatokat. Réz András, Ómolnár Miklós, Vágvölgyi B. András, Tari Annamária és Jakupcsek Gabriella a grafikonok mögé kukkantott.

Akkor nézzük a kutatás eredményeit szárazon: a Free Association a hírességekhez való általános viszonyulást egy ötszáz fős, országosan reprezentatív mintán mérte, telefonos megkérdezésekkel, 18-55 éves korú válaszadók körében. Majd újabb ötszáz budapesti bevonásával, egy kérdőíves vizsgálattal azt igyekeztek kideríteni, hogy milyen érzelmek fűzik az embereket az egyes sztárokhoz.

A kutatás alapján a válaszadók 87 százaléka képben van a sztárok életéről, viselt dolgairól, és meglepő módon a fiatal, fővárosi diplomások érzik leginkább úgy, hogy mindent tudnak a magyar hírességek életéről.

Az emberek majdnem hetven százaléka ráadásul szívesen is olvas a sztárok életéről, és tízből kilencen bevallják, hogy szívesen beszélgetnek a hírességek magánéletéről. Érdekes lehet, hogy bár a felsőfokú végzettségűek vallják magukat tájékozottabbnak, ők az átlagnál kevésbé vállalják, hogy szívesen tájékozódnak a hírességekről. A kisvárosokban/falvakban élők esetében fordított a helyzet: az átlag körüli/alatti tájékozottság átlag feletti érdeklődéssel párosul.

Szeret, nem szeret

A hírességek közül leginkább a színészeket és a tévés személyiségeket szeretik a megkérdezettek, de a leggyűlöltebbek között is a tv-s személyiségek vezetnek. A felmérés szerint a legkedveltebb híresség éppen Orbán Viktor, őt pedig, ezek után már nem meglepő: Gyurcsány Ferenc követi, a harmadik helyre pedig Gálvölgyi János küzdötte fel magát. (2:1 a baloldal javára.)

A legkevésbé kedvelt sztár a felmérés alapján Győzike, a második az ezek szerint az egész lakosságot megosztó Orbán Viktor, akit Kiszel Tünde követ a listán. A negyedik a kábelkirálynő, Anettka, az ötödik pedig Gyurcsány Ferenc.

A legismertebb sztár azonban Vágó István lett, akiről a megkérdezettek 99 százaléka tudta, hogy vetélkedőt vezet az RTL Klubon, őt Orbán Viktor és Fábry Sándor követi 98 százalékos ismertséggel. A kutatók által sztárnak titulált, legkevésbé ismert közéleti személyiség Straub Elek, a T-Com vezérigazgatója lett, akit mindössze a megkérdezettek 43 százaléka ismert.

Ehhez hasonló kutatásokat egyébként minden évben végeznek a kereskedelmi csatornák megrendelésére is, a System 7 nevű vizsgálatban ugyan csak tévés személyiségek szerepelnek, de a két sztárlista a tévés műsorvezetők esetében is lényeges különbségeket mutat. A most elkészült, kérdőíves vizsgálat például nem is említi a legnépszerűbbek között Erős Antóniát, aki pedig a System 7 felmérése szerint évek óta az egyik legnépszerűbb tévés sztár. (A leggyűlöltebb hírességek megítélésében azonban már nem tér el ilyen jelentősen a két kutatás).

És, hogy mit szóltak ehhez a neves szakértők? Alant közöljük a személyes jegyzőkönyvet, a mély igazságok értelmezésére azonban kompetencia híján nem vállalkozhatunk.


Klikk a képre!
Jakupcsek Gabriella egy minőségi bulvárlap létrehozása mellett érvelt, Ómolnár lenézettnek, Vágvölgyi B. András nem az ördögtől valónak, Réz András pedig az inkompetencia jelének tartotta a bulvárt. Tari Annamária szerint a bulvár azért jó, mert tükrözi a valóságot. Réz "virtualitásnak", ezzel szemben Ómolnár "vér és valóságnak" tartja a magyar közönséget manapság leginkább lekötő műfajt.

Ómolnár kritizálta, hogy az ismertetett felmérés nem reprezentatív, és nem fest túl rózsás képet a magyar valóságról: szerinte fals eredmény, hogy a magyar lakosság ötven százaléka tisztában van azzal, ki az a Straub Elek vagy Sugár András.

Sztárok, megasztárok, egynevűek

Jakupcsek több kategóriában végzett az élbolyban, így ebbéli minőségében gazdagította a beszélgetést: "Nem szülünk minden évben, nem válunk el nyilvánosan minden évben" - mondta a celebritásvilág nevében. Ő amúgy főleg az emberi történeteket hiányolja a bulvársajtóból - a magánéleti konfliktusokkal szemben -, ugyanakkor bevallja, hogy nekik, celebritásoknak igenis szükségük van az "egynyári növényekre". [Nyilván mert így velük lehet(ne) megtölteni a mellméretekről és gyomorműködésről szóló híreket, míg az évelő hírességek szofisztikáltan oszthatnák az észt.]

"Akinek integet a paraszt"

A beszélgetésben a dramaturgiai fordulatot VV Anikó említése hozta meg: Réz András előbb VV Anikó identitásán értetlenkedett ("Ki is ő?"), aztán elárulta, hogy titkos kezek az ő postaládájába is minden héten bedobnak egy Story magazint, amit ő - ahelyett, hogy egy intellektuális fintorral az arcán beledobna a kukába -, kinyit, sőt bele is olvas.

"Sztárhiányos időszakot élünk" - bólogatott valamennyi jelenlévő: újak alig termelődtek, a régiek elkoptak. A konszenzus felemelő érzését mégis Vágvölgyi B. András közlése hozta meg, aki Keresztury Tibort idézte: "Sztár Magyarországon az, akinek integet a paraszt." (Mint megtudtuk, paraszt alatt itt nem a földművest, hanem a susogós melegítős férfiakat kell érteni, akik "biztosan lóbálnak valamilyen slusszkulcsot a kezükben".) Tari Annamária később egy másik szép szinonimát is alkalmazott a suttyók leírására: "szerényebben komponált személyiségek".

A Réz András-féle intellektuális távolságtartással (elbulvárosodás egyenlő "az inkompetencia fokának növekedéséből származó jelenség" valamint "a bulvár ellentéte a kocsma, ahol hús-vér emberek ülnek") szemben Vágvölgyi B. András nem tartja "ördögtől valónak a bulvárt" és úgy véli, a bulvár igazi tesztje, hogyan tud feldolgozni sorsfordító eseményeket.