Miben azonos Bajor Imre, Demjén Ferenc, Szakcsi Lakatos Béla és Szakos József ökölvívó? Egy kivételével mindnyájan előadóművészek, a közös nevező viszont nem ez, hanem a cukorbetegségük és a gyógyfüves szupertea, amit ellene isznak.
A cukorbetegségen viccelődni ízléstelen, suttyó, gonosz dolog. Nem is tennénk ilyet, ám a sajtóesemény annyira bizarr volt, hogy néhány csúcspontja megörökítésért kiált. Szerencsére az esemény elején kaptunk egy-egy kupica gyógyerejű cseresznyepálinkát, így kellően ellazulva tudtuk végighallgatni a precíz részletekbe menő, mély vallomásokat. Röpke ötven perc alatt annyi bizalmas infót sikerült lejegyzetelnünk a jelenlévők szervezetének működéséről, melyben egy átlag magyar bulvárlap két hétig boldogan lubickolhatna. Itt most csak a best of.
"Mindenki mesélje el a cukorsztoriját!"
Az egyik dédnénikém szerint ha ötvenen felüliek összegyűlnek, tíz perc után a nyavalyáikról kezdenek el társalogni és ha nem szakítják meg őket, órákig folytatják. A jelenlévőket itt külön kérték is erre, a kicsit patakyattilás, de kedves konferanszié ugyanis így nyitotta meg a sajtótájékoztatót: "Átadom a szót a sztároknak, mindenki mesélje el a cukorsztoriját!"
"Úgyis a kezemen számolok"
Demjén Ferenc például újra tisztázta, hogy a betegség és nem az alkohol miatt kellett félbeszakítania a koncertjeit amikor egyszer elájult, ugyanakkor férfiasan azt is bevallotta, hogy "nem volt idegen ez az állapot, mert fiatalabb koromban tényleg berúgtam néha". Elmesélte, hogy úgy tudja, 10-15 év múlva gyógyítható lesz a cukorbetegség, kitért vércukorszintjére és mindenkinek figyelmébe ajánlotta a vércukormérést. Elveszített lábujját is felemlegette, majd megbékélve jegyezte meg, hogy bár nem kívánja senkinek, "nem olyan nagy tragédia, ha az ember elveszíti egy lábujját, úgyis a kezén számol".
Őt követte az elsötétített napszemüvegű, friss születésnapos Bajor Imre, aki elmesélte, hogy ő egy karibi utazás után lett rosszul, aztán kiderült, hogy neki is nagy a cukorszintje, szerinte a stresszes életmód miatt. Ő Rózsitól hallott a szuperteáról és egy éve issza. És azért vállalta el ezt a felkérést, mert "olyan kevés jó ügy van az országban, de ez az".
Szakos József ökölvívó egyebek mellett talpa zsibbadásáról és vérzsírszintjéről beszélt, valamint arról, hogy a "cukorbeteg sütemények drágák és vacakok".
A cékla hozta ki
"Nem hiszem el, hogy magyar sztárok talpáról hallgatunk előadást" - súgta oda nekem a sajtótájékoztató harminchetedik percében Á. kolléganő. És tényleg, Szakcsi Lakatos Béla épp belemelegedve ecsetelte, hogy bizsergett és zsibbadt a talpa, amikor tíz fölé kúszott a vércukorszintje. Különben nála derült ki a legfélelmetesebb módon a betegség: ő egy kiló cékla elfogyasztása után szembesült a diabetes-szel, és mivel hallotta, hogy Bajor és Demjén is teázik, állítólag így tűnődött: "ezek nem pancserek, ismerem őket: nem foglalkoznának ilyen dologgal, ha nem lenne jó". Azóta ő is issza. Azt is megtudták a jelenlévők, hogy a teázás óta közérzete és salakanyag kiválasztása is sokkal jobb.
Őszinte vallomások után őszinte ígéretek
A nagy termetű konferanszié minden egyes vallomás után megígérte, hogy a szuperteának hála, a problémák el fognak múlni. És ott volt természetesen a teakeverék összeállítója, maga a fitoterápiás szakember is, akinek már a nagymamája is javasasszony volt, és aki a legkevésbé jutott szóhoz.
A furcsa esemény elsősorban persze arra volt jó, hogy a sajtó szót ejtsen a cukorbetegség veszélyességéről, a prevencióról és a stresszről, mint rizikófaktorról. A szervezők viszont kétségkívül annak örülnek a legjobban, ha az újságokban viszontlátják a szupertea nevét. Nos, elnézést kell kérnünk, de a több mint háromnegyed óra feszített tempójú jegyzetelés után ezt elfelejtettük feljegyezni.