Koncerttudósításunkból kiderül, hogy Cher férfiként is jól néz ki, hogy még mindig jól áll neki a fekete tangás és combig érő lakkcsizmás dominaruha, hogy intim viszonyban áll Cookie Monsterrel a Muppet showból, és hogy Nóci még egy frenetikus showt is képes faarccal végigülni. Olvassa el, ahogy kénytelenek vagyunk egy popdíva előtt leborulni!
Az Aréna felé tartó úton rémülten ugrunk félre, amikor egy tarkóhájas nagydarab kopasz és szőke barátnője az orrunk előtt egymásnak esik. "Biztos nem a Cherre jönnek" - reménykedünk, de lelkesedésünk hamar lelankad, amikor kacsázva és veszekedve előttünk rohannak be a szekuritisektől hemzsegő kapun. Riporterünk műzliszelete a szigorú őrök martalékává lesz, a fekete ruhás biztonságiak hosszas könyörgésünk ellenére sem mondanak le a fogyókúrás csemegéről. Csillogó szemmel pislognak az édesség felé, miközben közlik, hogy "Nem engedik a büfések". Az ajtóban felökleljük Kóbor Jánost, véletlenül kitapossuk Nóci tűsarkúját, majd örömmel vesszük tudomásul, hogy Stohl Buci nejének jól áll a flitteres rózsaszín hacuka és hogy újra párra talált.

Az Arénában szinte teljes teltház fogadja a Velvet Cherügyi Kommandóját, amely az előzenekart lekésve a közönségtől érdeklődik, hogy milyen volt. Az anya-lány párosok vastag combú táncos lányokról és ABBA-feldolgozásokról regélnek, emiatt nem is szomorkodunk a kisebb késés miatt.

Kezdésként az If I Could Turn Back Time című dalra életképeket látunk az örökifjú csillagról, és tanúi lehetünk, hogyan lett fekete hajú, barna szemű, egzotikus örmény szépségből szőke hajú, kék szemű popdíva. "Ronda, nagy orra volt, de így szerettük. Erre megcsináltatta" - háborog egy ötvenes házaspár férfitagja, de hamar elillan a ború, amikor a lézerfényekkel övezett függöny lehull és megkezdődik a show. Méghozzá az I Still Haven't Found című U2 szám olyan kirobbanó feldolgozásával, hogy gyorsan megegyezünk abban, ha most sarkon fordulunk, akkor is megérte eljönni. "Remélem nem valami laza kis show-ra számítotok" - veti oda Cher a szám után, ostorral a kezében.

Légy üdvözölve

Tekintse meg képeinket!
Cher a színpad három pontján állva a szívére teszi a kezét, majd minden végtagjával minden irányba int egyet, így köszönti a népes közönséget, miközben bőrruhás artisták szaltóznak át a fején. Egy harmincas csaj nyakába kapja barátnőjét és Michael Jordan fénykorának alapozó edzéseit megszégyenítő függőleges ugrálásba kezd.

Az 58 éves énekesnő egyébként olyan formákkal rendelkezik, amilyet a legtöbb nő soha életében nem birtokolhat, ennek megfelelően minden ruha kellőképpen átlátszó. A plasztikai műtéteit nem is tagadó Cher valóban jobban mutat a színpadon, mint az egy héttel előtte fellépő Britney, ám szépségével nincs összhangban mozgása. Cher ugyanis egyáltalán nem csatlakozik táncosaihoz, sőt szinte nem is mozog, a lépcsőn lefelé jövet is ifjú férfiak segítik levonulását - még ha csak jelképesen is. Hát igen, Cher a plasztikai ipar remeke, de akkor is piszok jól néz ki.

Az énekesnő hamar öltözéket vált, a színpadon eluralkodik a keleti misztika, és Cher egy műelefánt hátáról ad elő néhány kevésbé ismert saját számot. Az öltözéseket kitöltő szünetekben a kivetítőkön újabb Cher-történeti pillanatok jelennek meg, Cher a fiatal Elton Johnnal, Cher a még fiatalabb Jackson Five-val, Cher az idősebb David Bowie-val, Cher Tina Turnerrel, Brekivel és Cookie Monsterrel a Muppet showból.

Bang-bang

Hamarjában harcos - tetovált indiánnak öltözött táncosok vonulnak a színpadra és a rituális tűztáncból egyszer csak kiválik a szintén harcosnak öltözött Cher, és rázendít arra a számra, amit titokban a legjobban vártunk, amikor még a "mennyit is tudunk mi Cherről" kérdést vitattuk meg koncert előtt egy kocsmában. "My baby shot me down" - szól a Kill Bill- ből megismert szöveg a vártnál sokkal keményebb és meggyőzőbb dallamon. A bang-bang után Cher levonul a színpadról és tíz perces videóösszeállítást láthatunk pályája elejéről, korai, és újabb számairól. Az "így futottam be" című filmecske első látásra öntömjénezésnek tűnik, ám visszanézve a régi felvételeket és videóklipeket, inkább azt mondjuk, tulajdonképpen szép tőle, hogy még mindig bevállalja. A 10-20-30 éves interjúrészletekből kiderül, hogy Chernek meglehetősen sokan próbáltak udvarolni, amit ő örömmel fogadott. "Minden férfit szeretek, ez a legnagyobb problémám" - mondja.

Az összeállítás után Cher ismét a színpadra vonul és finoman csak annyit búg a mikrofonba, hogy 1965-ben jelent meg az első nagy sikerű albuma. Nem igényel nagy fejszámolást megtudni, mennyi ideje van a pályán. Ennek örömére következik egy tíz perces diszkó-blokk, de a látványért cserébe már ezt is megbocsátjuk, és csak azt kezdjük el bánni, hogy nem számoltuk, hány parókát használ el Cher egy koncert alatt.

Do you believe?

Fotó: Barakonyi Szabolcs
A szőke-vörös-fekete-egyenes-göndör parókakollekció felvonultatása után azonban Cher egyszer csak saját hajában tűnik fel és előad egy zaklatott szerelmes számot, amire végre az öngyújtók is meggyulladnak a közönség kezében, még ha kissé bátortalanul is. A lágy fényben körbenézve örömmel konstatáljuk, hogy Nóci kukoricája még így a koncert közepére is bőven kitart, és hogy a koncert eleje óta arckifejezése és testtartása semmit sem változott. A Shoop-shoopra aztán végre mindenki teljes lázba jön, ez nyilván azon pillanatok egyike, amikor sokkal jobb a színpadon állni, mint a közönség soraiban.

Örömteljes percek következnek aztán, hiszen végre kitörhetünk zenei alulműveltségekből, csupa olyan számot hallunk ugyanis, amit mi is ismerünk: Walking in Memphis, Strong enough, Turn back time. Egyértelmű, hogy ez a vége, hiszen ezzel is kezdődött. A közönség soraiban nagy az egyetértés: a Believe lesz a ráadásszám. Valóban, "do you believe in life after love?" - kérdezi Cher, miközben az eddigi leglátványosabb artistaparádét láthatjuk a színpadon. Hatalmas fehér szalagokba és hullahopp-karikákba csimpaszkodó hajlékony artisták forognak a levegőben, miközben a koncert végén a szokásos konfettieső hull a közönségre.

A vizuális orgia után ismét a hidrogénezett-ondolált hajú Kóbor Jánosba botlunk a kijáratnál, miközben próbálunk nem elesni a csúszós, sötét arénalépcsőkön. "Hát igen, a csúcson kell abbahagyni, és ő ott van!" - sóhajt egyik nézőtársunk. Halványan azonban még a fülünkbe cseng, amit a díva búgott: "A nukleáris katasztrófa után csak csótányok lesznek. Meg Cher."