Dr. Csernus: 'Már csak boldog szeretnék lenni!'

"Eljött a nyári szünet, a Viasaton futó műsorom első évadjának vége, és le akartam írni, meg akartam osztani a legújabb felismeréseimet" - vágott bele dr. Csernus Imre, aki a Drogma és a Bevállalja? Igen vagy nem! című kiadvány után júniusban, népszerűsége csúcsán harmadszorra is könyvírásba kezdett. Nem tudta, hogy műsorának - a nyilvánosság előtt azóta sem tisztázott módon - hamarosan véget vetnek, de épp "drasztikus és gyors" magánéleti és szakmai váltás előtt állt.

"Horvátországban órákon keresztül néztem a tengert, kikapcsoltam, majd elkezdtem írni" - mondta a pszichiáter. Könyve kvázi-előszavában rögtön megemlíti, legtöbb kritikusa nagyképűnek, ellenszenvesnek tartja, majd később azt is kifejti, ez inkább a saját "balkáni mentalitása" A hardcore életrajz mellett fontosnak tartotta, hogy a könyvben megjelenjenek a tevékenységét elemző és bíráló publikációk is. Ebben a gyűjteményben azonban hiába keressük a női lapokban és bulvármagazinokban futó Csernus-cikkeket, a Magyar Narancsban, vagy az Élet és Irodalomban megjelent híres újságírók írásait annál inkább megtaláljuk. A memoárt viszont ösztönösen szerkesztette.

"Nem volt tudatos rendezési elvem. Amit az életem fontos részének tekintettem, megírtam" - mondta a könyvbemutatón lapunknak a doktor. A könyvet látva ez igaz: a szokásoktól eltérően a Bevállalom című kiadványt a szerző nem tagolta fejezetekre, hanem ömlesztett anekdotagyűjteményt írt sajátos belső idővel és sajátos logikával, mint egy hétköznapi szerzői film.

A felelősségről, a felvállalásról, a sablonmentességről, az agresszióról szóló, régóta jól ismert gondolatok után dr. Csernus azzal nyit, hogy egy fiatal srác, a kezeltje meghalt. Eredeti, bár kicsit sem szépirodalmi, néhol szájbarágós stílusában eljutunk a jugoszláviai Verbászra, a doktor szülővárosába, ahol a magyarverés nem volt ritka. Csernus vallja, eleve hendikeppel kezdte az életét, mert édesapjával évtizedekig nem találta a hangot. A dramaturgiában sokkal később kiderül, a kínai horoszkóp szerint a pszichiáter a forradalmárok jegyében, a tűzló-jegyben született. Ez leginkább "Dr Cse" tevékenységének misztikus támasza lehet.

"Amint az az arculatban is megjelenik, ez a könyv egy tükör. Magam elé tartom, de az a célom, hogy mások is felismerjék magukat benne" - tette hozzá Csernus Imre a könyv ezüst borítóját magyarázva. Az orvos szerint élete eddigi 38 éve változatos volt, de egy-egy életszakasza tipikus.

Az első magömléssel kapcsolatos tévhitein, a kiközösítésen, a csajozás kezdeti kínos kudarcain keresztül eljutunk az orvosi pályáig. Csernus Imre világéletében szülész szeretett volna lenni, a pszichiáterekről úgy tartotta, előbb-utóbb úgyis megbolondulnak. Néhány meghatározó élmény mégis módosította az elképzeléseit. Például egy séta egy lánnyal, aki szerelmi bánatát mesélte, amikor is "valami nagyon durvát bekérdeztem, és csak nézett" - írja Csernus.

A pszichiátriai pályáról a szerző hosszan értekezik. A baklövéseiről, a sikereiről, és arról is, hogyan vált "nagyképű, beképzelt hólyaggá". A történet közepén egyszer csak visszautal az egyetemi élvekre, amikor drogozni kezdett, de a pokoljárást csak vázlatosan ismeri meg az olvasó.

"Az egy korábbi könyvem, a Drogma témája is volt, ahol kifejtem ezt is" - magyarázza Csernus, aki korábbi interjúiban is részletesebben beszélt erről a korszakról. Ezúttal viszont inkább azt taglalja, hogyan lett médiaszemélyiség.

A Pesty Fekete Doboz című műsorban láthatta az ország először az addiktológusként dolgozó pszichiátert, aki a bemutatott riportfilmben egy drogos párt kezelt. "A népnek az jött le, hogy egy ordibálós vadállat vagyok. Egy agresszív állat" - írja a szerző, aki szerint ezzel a megjelenéssel indult be a gőzhenger. A Viasat3 műsora azóta már megszűnt, amelynek körülményeiről a mostanában már kevesebb sajtófigyelemnek örvendő doktor szintén ír, mint ahogy késeléssel végződő házasságáról, párkapcsolati bakijairól, a médiaszereplések miatt elhanyagolt kapcsolatairól is - még több öniróniával.

"Fogalmam sincs, hol fejeztem be a történetemet, mert miután kiadtam a kezemből a kéziratot, néhány hónapig nem vagyok képes belenézni. Az utolsó gondolatomra emlékszem: már nem a hírnév, nem a pénz fontos számomra. Csak boldog ember szeretnék lenni" - mondta lapunknak Dr. Csernus Imre.