"Az első, tűzhöz fűződő élményem még gyerekkoromban, Karcagon történt. Papírrepülőket hajtogattam, amelyeket apámtól csent gyufával begyújtottam, és egy közülük véletlenül a tyúkólra esett. Rögtön végrehajtottam az életmentést, az égő ól ajtaját kinyitva szabadon engedtem a tyúkokat. Kis idő múlva megérkeztek a tűzoltók is" - kezdte Dobson Tibor ezredes a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője, aki első hallásra meglepődött az ötletünkön, hogy magánemberként szeretnénk bemutatni.
Sing-Sing, sajtószemle, a tyúkól folytatása
Miután megérkeztünk a szocialista realizmus stílusában épült szervezet központjába, ismét elmondta, közéleti szerepléseiben a személye nem érdekes, csak az ügy, amiről nyilatkozik, mégsem okozott különösebb nehézséget rábírni a személyesebb történetekre az irodája felé haladva. "Igazi retrófíling ez az épület, nemsokára eljutunk a cellákhoz, olyan, mint a Sing-Sing, nem?"- viccelődött.
Dobson Tibor a jó értelemben vett oldszkúl szóvivő-generáció képviselője: elnézést kér, ha megszólal a telefonja, ügyel arra, hogy vendégeivel ne az íróasztala mögött ülve beszélgessen, és irodája falát nem extrém sportolás közben készült fényképei díszítik, hanem lánya rajzai. "Kedves kis kollekció. A kislányom hat és fél éves, az érdeklődéséből valószínűsítem, biológus lesz, régész, vagy állatorvos" - kommentálta a műveket a szóvivő, miközben a titkárnője egy jó néhány összetűzött lapból álló paksamétát nyújtott át neki. "Ez a sajtószemle, a reggeli kötelező köröm. Közben igyunk egy kávét, és folytatom, ahol abbahagytuk".
A tyúkólnál tartottunk, amelynek végül is nem sok köze volt ahhoz, hogy Dobson Tibor a tűzoltói pályát választotta, saját bevallása szerint leginkább irodalom-történelem szakos tanár szeretett volna lenni, de szakmai útjába más mellékutak is befutottak. "Mezőgazdasági gépészeti szakközépiskolába jártam. Ennek egyik eredménye, hogy például van traktoros jogosítványom. Minden reggel iskola előtt hajnalban mennem kellett salátát kapálni: utáltam. Engem salátabárba azóta sem érdemes elvinni" - mondta Dobson Tibor, aki a középiskola befejezése után a tanítóképző és a katonai főiskolára is beadta a jelentkezését.
Buli az E-Klubban és házasság egy év múlva
"A sors fintoraként előbb kaptam meg a behívómat, mint az értesítést arról, hogy felvettek a tanítóképzőbe. Így lettem katona" - vázolta a szóvivő. Dobson még a főiskola elvégzése előtt megnősült, és ebben a döntésében szintén közrejátszott néhány eseti jellegű körülmény.
"A műszaki egyetem E-Klubjában, egy hétvégi buliban ismerkedtem meg a későbbi feleségemmel, és egy évig jártunk együtt, mielőtt huszonegy éves koromban feleségül vettem volna. Kiskunhalasra helyeztek át, ezért két megoldás jöhetett szóba: vagy velem jön és együtt élünk, vagy marad a távszerelem, ami nem biztos, hogy egészséges. Az utóbbit rögtön kiejtette, az előbbibe pedig a szülei nem mentek volna bele, így maradt a házasság. A családi plénum előtt nem volt nagy sikere az ötletünknek, pedig fel tudtam vállalni a családalapítás felelősségét, miután szolgálati lakáshoz jutottam" - mondta a szóvivő.
"Szorgalmasak voltunk, még abban az évben megszületett a fiunk. Ő már 23 éves, és tűzoltóként dolgozik Ferihegyen" - folytatta büszkén Dobson Tibor, hozzátéve, fia nem az ő hatására választotta a tűzoltói pályát. "Kereskedelmi iskolát végzett, eredetileg más terület iránt érdeklődött" - mondta, de kérdésünkre elmondta, fia szívesen játszott tűzoltóautóval gyerekkorában. "Ez még nem jelent egyértelmű érdeklődést, minden gyereknek van tűzoltókocsija, a lányoknak is" - nevetett. Kollégánk megjegyezte, neki nem volt egy játékautója sem, csak ipari mennyiségű babája. "Kár, hogy most nincs itt bent tűzoltóautó, szívesen ajándékoztam volna magának egyet" - mondta a katasztrófavédelem szóvivője, aki szintén nem túl korán került közelebbi kapcsolatba a szakmával, amelyről elmondta, nemrég egy külföldi site-on olvasta, hogy az a legszexisebb hivatás.
Trabanttal a tűzoltóságra, és "öreg, te már beszéltél"
"Még nem voltam harminc éves, amikor megkezdődött a honvédség létszámának csökkentése. Nem akartam megvárni a végét, úgy döntöttem, váltok. A rendőri pálya nem vonzott. Elmentem Budapestre, beálltam egy tűzoltóautó mögé a Trabantommal, és követve azt bemasíroztam a Fővárosi Parancsnokság udvarára azzal: szeretnék tűzoltó lenni. Azt válaszolták, ez felettébb szokatlan felvetés" - emlékezett vissza a szóvivő, aki a kezdetektől megtanulta a szakmát, és a szabadidejének egy részét a készenléti ügyeletben töltötte. "A szakma minden részére kíváncsi voltam, és a tűzoltás megtanulására a hivatalos munkaidőn belül nem volt lehetőségem. Ez zavart, mert gyakorlati ember vagyok, így mentem én is, ha riasztás volt. Egy-egy baleset során aztán láttam megrázó dolgokat".
Dobson Tibor a szóvivői pályát is néhány véletlennek köszönheti. "Adódtak olyan helyzetek, amikor tájékoztatnom kellett a sajtót, később azt mondták a kollégáim: öreg, te már beszéltél, tudod, hogy kell fogalmazni, láttál már újságírót is, nem vállalnád el ezt a posztot?" - emlékezett vissza a szóvivő, és vázolta, a szóvivői a kilencvenes években alakult ki, miután a hagyományos média mellett rengeteg új lap és elektronikus médium jött létre. Az új feladatköréhez Dobson Tibor egy kommunikáció szak elvégzésével szerezte meg az elméleti képzettséget. Hozzátette, a legnehezebb feladata az volt, hogy a munkájából adódó állandó készenlétet megszokja.
"Jó adag szakmai alázat is kell, hogy az ember át tudjon lendülni kritikus pontokon is, és alá tudja rendelni a pillanatnyi érdekeit a munkájának. Múlt pénteken például időben hazaértem Szentendrére, megebédeltem, és estefelé telefonáltak, hogy jöjjek vissza egy televízióműsorba. Nem mondhattam, hogy hagyjatok, már melegítőben vagyok, és legózom a gyerekkel. Nem titkolom, volt a házasságom válságban a munkám miatt, de végül is sikerült kilábalni belőle."
Atompánik, és harang az óvoda udvarán
Dobson Tibor arról beszélt, időnként előfordul, hogy a moziban szólal meg a telefonja, és arra is akad példa, hogy rémhírek terjedését kell megakadályoznia. Utalt arra az esetre, amikor egy szlovákiai atomerőmű katasztrófájának híre terjedt el, és az ország északi régiójának lakossága megrohamozta a gyógyszertárakat jódtartalmú gyógyszerért, amelyiktől védettséget reméltek. "Van, amikor bagatell dolgokat kell elfogadtatni. Februárban erősen havazott, a mellékutakon nem lehetett közlekedni, és ez szokatlan volt sokaknak. Felhívtak, Dobson úr, most katasztrófa van? Válaszoltam szelíden: nem, tél."
Mindezek mellett a szóvivő egyre több valódi veszélyhelyzetről számolt be. A természeti csapások száma Dobson véleménye szerint a klímaváltozás hatásaival függ össze, és többek közt ezért is tartja fontosnak a lakosság megelőző felkészítését minden esetlegesen adódó helyzetre. Ezután egy újabb, kedves anekdota következett.
Igyekszem mindig megtenni, amit megtehetek. A múlt hétvégén például a kislányom óvodájában arra kértek, fessem le az udvaron található székely stílusú, csúcsos harangot. Gondolták, nekem pikkpakk megy, hiszen tűzoltó vagyok. Meg kellett őriznem az illúziót, kértem az ügyelettől egy hosszú létrát, és pirosra festettem a harangot".
|